A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)
H. Kelemen Márta: Római kori fazekaskemencék Balatonfűzfön
ledőlve találtuk. Ny-i fűtőcsatornáját 165 cm mélységig követhettük, alját az újkori szennyvízcsatorna miatt lehetetlen volt megkeresni. A fűtőcsatorna részletének magassága É-on 37 cm. A rostély közepénél É-D-i irányban húzódó tartópillért az árok fala alatt 30 cm-re, K-re találtuk meg. A rostély dőlési irányából következett, hogy a fűtőnyflás a D-i oldalon volt, a Ny-i tűzcsatorna indítását megtaláltuk. A metszetben jól látható volt az erősen faszenes betöltésű hamusgödör, amelynek átmérője a rostély vonalában 155 cm, a D-i oldalon felfelé szélesült. A 175 cm átmérőjű rostélyon 7 db 6 cm-es átmérőjű lyukat találtunk, ezek felett az égetőtérbe beszakadt boltozatdarabokat, majd felette a cserepekkel teli földbetöltést. VIII. kemence: a csatorna K-i metszetfalában találtuk, kisméretű volt. Maradványa feltárásra nem került. IX. kemence: az épület DNy-i sarkától 35 cm-re a kidobott földben mutatkozó égett tapasztásdarabok, cserepek alapján csak a valószínű helyét sikerült megállapítanunk. A kemencék közül tehát feltárásra csak az I. számú és részben a IV. számú került, illetőleg a VII. kemencének É—D-i irányú metszetéből tulajdonképpen a formájára és szerkezetére is következtethetünk. Az I., IV. és VII. kemencéken kívül - a földgyalu által megbolygatott kemencék roncsai alapján edényégető kemence volt még a II—III. is. Az V-VL, Vin-IX. kemencék esetében feltételezhető az is, hogy sütőkemencék voltak. A biztosan edényégető kemencék mindegyike — úgy tűnik — egyazon kemencetípushoz tartozott, az un. késő kelta típusú kemencékhez. Ez a kemenceforma az LT—D időszakban jelent meg nemcsak nálunk, hanem a környező országok területén is. 2 Használata jóval a római hódítás utáni időkbe is benyúlott és még a tipikusan római, téglából, cserepekből, vagy kőből épített kemencék mellett is megtalálható. Fazekastelepünkön téglából épített, illetőleg vályogtéglás kemencének nyomát sem találtuk. A kemencék és az épület anyagának vizsgálatánál szembetűnő volt, hogy egyazon típusok, formák, festésmódok fordulnak elő mindegyik objektumban, s így azokat a feldolgozásnál nem külön-külön, hanem együttesen tárgyaltuk. A leletanyagban egy szarvasmarha szarvtövisét leszámítva kizárólag edénytöredékek fordultak elő. Sem fém, sem egyéb használati eszköz, vagy munkaeszköz nem került elő. A telepen sehol nem fordult elő erőszakos pusztítás nyoma, így biztosan mondhatjuk, hogy megszűnése békés körülmények között történt, az épületből szinte minden használati eszköz eltűnt, s a területen csak a kemencék betöltéséhez felhasznált, természetesen cseréphulladékokból álló szemétanyag maradt. T á 1 a k: Az anyagban szembetűnően sok táltöredék van, köztük olyan forma is, amely biztosan a késő 0 50 cm 7. ábra. Az I. kemence rostélya Abb. 7. Rost des Ofens I kelta fazekasművességhez köthető. A 71. (I. t. 2.) és 72. számú szürke és sárga, simított felületű, S-profüú tál a LT—D korszak legjellemzőbb táltípusához 3 tartozik. A II. századi római telepeken jelenléte természetes, s mint a 73. számú (I. t. 1.) töredék mutatja, a kor ízlésének megfelelően vörösre festve is megjelenik e tipikusan kelta forma. Ugyanezt láthatjuk a budai, Kende utcai fazekastelep anyagában is. 4 Valószínűleg kelta formára vezethető vissza a 74. számú (I. t. 4.) behúzott peremű, festett tál töredéke is. A behúzott peremű tál a LT—D korszakban megjelenő, a római kor végéig meglevő edényforma, számtalan variánssal. A késő kelta darabok szürke simított felületű tálkák, míg a rómaiak lapos, tányérszerűek, részben a finom korai ún. ,pompeianisch rote Teller" 5 , vagy a „Soldatenteller" 6 típushoz tartoznak, részben pedig a sötétszürke, szemcsés anyagú típushoz, amely a késő római korban is megtalálható. Ez utóbbiakat a II—III. században Brigetioban is gyártották. 7 A Fűzfőn gyártott tálak legjellegzetesebb típusa az ún. bordás tál (Leistenschale). A póvidéki eredetű, Drag. 24-25-ös sigillata tálakat utánzó táltípus 8 az I. században jelent meg Pannoniában, a II. században pedig igen kedvelt és általánosan használt tálforma lett. Nyugat-Pannonián kívül,-ahonnan sok lelőhelyről ismert, 9 Kelet-Pannonia területén 10 is több helyen (Adony, Tác) előfordul telepeken és temetőkben egyaránt. Legkorábbi előfordulása Poetovio, ahol Claudius éremmel együtt 55
