A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)
Bácskay Erzsébet–Vörös István: Újabb ásatások a Sümeg-mogyorósdombi őskori kovabányában
39. ábra. Feltárt vágatvég alaprajza a benne talált leletekkel Fig. 39: Ground-plan of explored gallery end witn finds (1978-as állapot) (as of 1978) koronaágból áll. (30. ábra-124. számú tárgy) Vannak olyan agancsok is, amelyeken a korona mellett eredetileg a középág is megvolt - ezt azonban eltávolították. Eszközeink közül 5 példányon a meghagyott szemág töltötte be a feszítőék szerepét. (35. ábra— 149. számú tárgy) - ilyenkor a korona terjesen hiányzik. A szemág, vagy esetleg a középág akkor kerül felhasználásra, ha erősen fejlett, hosszú, esetleg enyhén ívelt. (Az erősebben ívelteknél, különösen a szár megfelelő hosszúsága esetén, valószínűbb a csákányként való felhasználás.) A kétágú feszítőékek (12 db és két olyan töredék, amely eredetileg szintén valószínűleg kétágú feszítőék volt) is a szár és két koronaág felhasználásával készültek (16. ábra—59. számú tárgy). Azonban az eszköz felhasználása szempontjából az ágak számánál lényegesebb magának a koronának az alakja. A sümegi agancsok ugyanis Kretzoi Miklós szerint 2 2 koronájuk alakját tekintve két nagy csoportra oszthatók: kehely alakúakra és tenyér alakúakra. Feszítő-emelő eszközként jöhetnek számításba. Ezeken a koronákon az ágak egészen ellaposodnak és ujj szerűen ágaznak szét, gyakran „lapátszerű" külsőt kölcsönözve az agancsnak - 22 sz: (7. ábra). így ezeknél az eszközöknél a koronaágak nagyjából egy síkba esnek, ami lehetővé teszi, hogy minél szélesebb felületen dolgozhassanak velük, vagyis pl a vágat falát ugyanabban a magasságban szélesebb szakaszon bonthatták meg egyidőben és könnyebben is emelhették ki a kőzetet. A néhány külnönösen széles, rövid, néha a szárral tompaszöget bezáró korona lapátként, gereblyeként való felhasználása is valószínű. Az ún. háromágú feszítőékek — 7 db — a kehely alakú koronákból készültek. A korona alatt általában hosszabb-rövidebb, de inkább rövidebb szakaszon meghagyták a szárat. Vértes L. szerint 23 bizonyos példányaikat valóban feszítésre használták, míg Gurina 24 szerint azokat a darabokat, amelyek már csak szárcsonkkal rendelkeztek, csákányként használták, az ágakat váltogatva, hol csákányfejként, hol nyélként alkalmazva őket. Hasonló agancsrészeket Sandars 25 , Clark 26 gereblyeként határoz meg, míg Bauer-Spitzenberger 2 7 csak töredékeiket (a koronaágak csonkjaival) tekintik annak. Valószínűleg mindhárom feladat végzésére használták őket. (23. ábra— 97. számú tárgy) A felsorolt típusok — amennyiben emelők is voltak — az egykarú emelők közé sorolhatók. A szárból és koronából ill. a szárból és a szárral hegyesszöget bezáró szemágból álló eszközök tartoznak ide. Azonban 37
