A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Bácskay Erzsébet–Vörös István: Újabb ásatások a Sümeg-mogyorósdombi őskori kovabányában

40. ábra. Átfúrt andezitbalta töredéke azok az agancsok, amelyeken a szemág tompaszöget zár be a szárral, valószínűleg kétkarú emelők voltak, — erre utal ezeken a példányokon a tő esetenkénti kopottsága is (29. ábra-123. számú tárgy). A feszítő—emelő eszközökön az ágak végein minden esetben intenzív használatot jelző kopásnyomok, karcolásnyomok vannak, az ágak néha kifényesedtek. Igyekeztek a feszítő—emelő munkához szükséges optimális hosszúságú szárat meghagyni, ezért azt a különböző példányokon különböző magasságban vágták el. Ékek (31 db) Azok között az agancstöredékek között, amelyek jól azonosíthatók (különböző ágak, szárdarabok, tődarabok) igen sok az ép ág — főleg koronaágak, jóval kevesebb a szemág és a középág - amelyek minden valószínűség szerint ékek voltak. Valamennyi meglehetősen kopott, felületük karcolt, az intenzív használat következtében néha ferdén kopott, ellaposodott. (26. ábra-108. számú tárgy) A típus a kovabányákban általánosan elterjedt, s feltételezik, hogy kalapáccsal vagy egyéb ütőszerszámmal verték be őket a kőzet réseibe. Tehát nem „töredékek", hanem önálló szerszámok voltak.

2 8 Ennek alapján annak a meglehetősen sok ágtöredéknek egy részét is, amelyeknek mindkét vége hiányzik, több-kevesebb valószínűséggel ide sorolhatjuk — erre utal a darabszám utáni„+" jel. Csákányok (3 db) Agancsszárból és jól fejlett szemágból álló eszközök (8. ábra—30. számú tárgy). A csákány nyelét ter38 Fig. 40: Piece of drilled andesite-axe mészetesen minden esetben a szár alkotja, hossza változó, aszerint, hogy a csákány fejét képező ág milyen hosszú, mennyire ívelt, milyen a szárhoz viszonyított helyzete. A munkát akadályozó ágakat — többnyire a jégágat - részben vagy teljesen eltávolították. A csákányfejként használt ágak végei természetesen erősen kopottak. Többfunkciójú eszközök Az őskori kovabányákban talált agancseszközök nagy része — mint már említettük — valószínűleg több funkció ellátására volt alkalmas, bár ez a mai ember számára nem mindig nyilvánvaló. Vannak azonban olyan eszközök is, amelyekről szinte „első pillantásra'" látszik, hogy többféle munkát végeztek velük. Ezt annál is könnyebb feltételezni, mivel ezeken az agancsokon a felhasznált részek úgy helyezkednek el, hogy a különböző irányú munkafolyamatokban nem akadályozták egymást. Ezek a komplex eszközök a következő csoportokra oszthatók: ütőeszköz és feszítőeszköz kombinációja ill. ütőeszköz és csákány kombinációja. Ütőeszköz és feszítőeszköz kombinációja (5 db) Agancstővel rendelkező agancsból készültek, amelyeken feszítés céljából meghagyták a jégág vagy középág valamelyikét. Az agancs ütőszerszámként való használatát az erősen kopott agancstő ill. a felette levő, ugyancsak kopott szárrész valószínűsíti, a feszítőeszközként való használatot pedig a meghagyott ágak kopottsága (27., 33. ábra - 113., 136. számú tárgyak).