A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Laczkovits Emőke: Adalékok a falusi gyermekek életéhez Veszprém megyében 1868–1945

feltáráshoz az eddiginél több idő és megfigyelés szükséges. Veszprém megye falusi társadalma vizsgált korszakunkban a kisnemesek, módos gazdák, közepes és kis földbirtokkal rendelkező parasztok, valamint a nincstelen zsellérek, cselédek és napszámosok rétegére tagolódott. 1920-ban a megye 232 554 lakosából 71 609 földműves volt. Ebből birtokos, részes földműves, bérlő 19 971, gazdasági cseléd 9686, napszámos pedig 20 836. 1930-ban az összlakosság 243 700 volt. Ebből 65 690 a földműves. Közülük 22 145 birtokos, 990 bérlő, 122 részes földműves, 8900 gazdasági cseléd és 15 005 napszámos volt. A birtokosok legnagyobb %-ban 5-10 ffl. 1-5 kat holddal rendelkeztek. (27,08% és 30,42%.) A paraszti társadalom nem volt egységes anyanyelvét és vallását tekintve sem. Három felekezetet: a római katolikust, a reformátust és az ágostai evangélikust, de három nemzetiséget is találunk: a magyart, a németet és a szlovákot. A megye összlakosságából 1920-ban 204 839 a magyar, 26 239 a német és 730 volt a szlovák lélek. Római katolikus 156 557, református 43 474, evangélikus 24 463 volt. 1930-ban 220 654 magyar, 22 022 német, 512 szlovák: 167 036 római katolikus, 44 689 református és 25 340 evangélikus lakost számláltak.

34 A múlt század végének és századunk első felének falusi gyermekéletét megyénkben is a magyar nyelvterület egészéhez hasonlóan a paraszti társadalom lehetőségei, szokásai és törvényei, még élő, XVIII—XIX. századi hagyományai határozták meg. A társadalmi, vallási és anyanyelvi megoszlás különböző életformákat és lehetőségeket eredményezett a családok számára, amely megmutatkozott gyermeknevelésükben is. /. Csecsemő- és kisgyermekkor Vizsgált korszakunkban Veszprém megye születési és halálozási statisztikájával az országos adatokhoz viszonyítva középszinten helyezkedett el. A megye községei általában kisnépességűek, a népességnövekedés szerény és változó ütemű volt. A XVIII. század végétől a XIX. század közepéig növekedett a népesség, a XIX. sz. végéig stagnált, majd csökkent. Ez a népességcsökkenés jellemző a XX. század első harmadára is.

35 Általában elmondható, hogy Veszprém megye népmozgalmát magas születési, de magas halálozási arányszám jellemezte.

36 Korszakunkban a halálozások 50-60%-át az öt, ill. hét éven aluli gyermekhalandóság tette ki. A rendelkezésünkre álló, helyenként hiányos statisztikai adatok alapján 1866—1872 között 43 515 gyermek született, 52%-uk még az 5. életév betöltése előtt meghalt.

37 1890-1900-ig a megszületett 42 495 gyermekből öt éves kora előtt 18 537 hunyt el.

38 1903-1913 között a 77 149 megszületett gyermekből 22 418 nem érte meg a hetedik életévét.

39 1919-1932 közötti években 95 916 gyermek született, közülük 21 027 halt meg 7. éve előtt.

40 Az adatokat kellő kritikával fogadva is, bizonyos előrelépés tapasztalható a születések, ill. az életben maradottak javára. Különböző, később sorra veendő okok következtében csökkent ugyan a halva születések száma és a gyermekhalandóság, azonban csökkent a természetes szaporulat is. Amíg 1903-1913 között 17 363 házasságot kötöttek

41 és átlag négy gyermek született egy házasságból, addig 1919-1932 között a megkötött 32 228 házasságból

42 már alig született családonként átlag három gyermek. A múlt század első felében az átlagos 8—10ről 4—6-ra, majd korszakunk végére 2—3-ra csökkent a családonkénti átlagos gyermeklétszám. (Amíg a katolikusoknál századunk első negyedében sem volt ritka a 4—7 gyermek, addig a reformátusoknál már csak 1—3 gyermek született családonként.) Az 1920—30-as években egykés vidékekként feltüntetett tolnai, somogyi, baranyai református falvakhoz viszonyítva megyénkben még kedvező volt a helyzet, bár a születéskorlátozás a századforduló után itt is jelentkezett. A gyermektelen házaspárok száma alacsony volt. Azonban addig, amíg az egygyermekes családok létszáma kettőezer fölött volt, a két—három gyermekeseké az ezerötszázat közelítette meg, a négygyermekeseké alig haladta meg az ezret, az ötgyermekes családok száma ezer alatt volt, a hat—nyolc gyermekeseké pedig az ötszázat sem érte el.

43 Az 1920—30-as években a születésszabályozás nagyobb méreteket öltött, elsősorban a módos, többnyire református falusi lakosság körében. Megjelenésének és térhódításának gazdasági indítékai voltak: megakadályozni ezzel a módszerrel a nagyobb birtok aprózódását, a kis határban pedig ily módon próbálták a szűkös megélhetést biztosítani.

44 A nagyobb életigényt, amellyel az anyagi eszközök nem állottak arányban, így próbálták kielégíteni.

45 Már 1902-ben Jankó János döbbenten tapasztalta a Balaton északi oldalán a református községekben a születéskorlátozás terjedését, melynek módjai közül a legdurvább változatokat is feljegyezte: pl. az anya hasát kenderszállal szorosan és vastagra körbetekerték, ezt megvizesítették és a befelé irányuló nyomás megölte a magzatot.

4 6 A születésszabályozásnak leggyakrabban egyetlen módját, a magzatelhajtást alkalmazták. (Katolikus községekben és a szegényebb német családoknál ritkán fordult elő.) A magzattól szabadulni kívánó asszony a bábától vagy az ún. tudós öregasszonytól kért segítséget. De gyakori volt a saját maguk által elkövetett mesterkedés is. Az alkalmazott módszerekre kevés az adatunk. Az elmondottakból annyi kiderült, hogy többféleképpen próbáltak megszabadulni a nem kívánt gyermekáldástól: saját maguk kihegyezett botot, tűt, fakanalat, lúdtollat vagy cirokszálat szúrtak a méhbe. Ez a durva beavatkozás gyakran végződött az anya halálával. Volt úgy, hogy megnyomorodott a fiatalasszony az ilyen mesterkedésbe. A magzatelhajtás másik módja a növényi főzetek használata volt, ami ugyancsak veszélyes, s többször halállal végződött. A főzet receptjét egymástól vagy a 239