A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)
Nagybákay Péter: A Rába alsó vizén levő molnárcéh kézi festésű bizonyságlevelei a veszprémi Baakonyi Múzeumban
2. ábra „Testimonáüs levél" Kiadta a Rába alsó vizén levő molnárcéh, Mórichidán 1791-ben Abb. 2. „Attest" _ Herausgegeben von der Müllerzunft am unteren Laufe der Raab, in Mórichida 1791. A felsorolt 15 helység közül 4 Vas megyéhez, 5 Sopron megyéhez, 5 Győr megyéhez, 1 Veszprém megyéhez tartozott. A bizonyságlevelek bevezető szövegei fel is sorolják ezeket a megyéket, illetve a legkorábbi levél bevezetésében a „más megyék" alatt Vas megye mellett természetesen Veszprém megye értendő. A fentiek szemléletesen igazolják, hogy a vízimolnárok céhei általában nem egy-egy helység szerint szerveződtek - hacsak egy-egy nagyobb településen sok malom nem volt mint pl. Pápán, Veszprémben, Pápateszéren - hanem kizárólag a természeti adottságoknak, a gazdasági szükségszerűségnek megfelelően, rendszerint egy, vagy több egymáshoz közel fekvő folyó, folyószakasz, vagy patak mentén. A közigazgatási határok annyira nem befolyásolták ezt, hogy mint láttuk, a szóban forgó céh molnárai négy vármegye területén laktak* mert hiszen a Rábánál Sobor, Malomsok, Marcaltő és Várkesző között négy megye, Győr, Sopron, Veszprém és Vas megye határa találkozott. Ugyancsak a fentiekből következik, hogy az ilyen céhnek nem volt állandó központja, székhelye. A céhgyűléseket mindig ott tartották, ahol az akkori céhmester malma éppen volt. 1777-ben Árpáson, mert akkor Árpási Molnár János volt a céhmester, 1791ben a „Móritzhidai malomnál levő nemes Ché Házánál", mert ekkor Móritchidai Szalay Molnár Mihály töltötte be a céhmesteri tisztet, 1810-ben pedig Vágón, mert erre az évre Vági Molnár Horváth Istvánt választották céhmesterré, az 1853-as szabadulólevél pedig a győrmegyei Babóton kelt, holott a céhfőbiztos akkor a Vas megyei Kis-Cellen székelt. A gyűlések helyének kötetlensége, folytonos változása egyébként régebben természetes volt, hiszen valamikor sem az országgyűléseket, sem pedig a megyegyűléseket nem tartották meghatározott helyen. Az állandó közigazgatási székhelyek csak a XVIII. században kezdenek véglegesen kialakulni. Egy 1738. május 28-i jegyzőkönyv szerint, amely Ostffyasszonyfán íródott — és ez az eddig előkerült legrégibb utalás magára a céhre — Csihar István vági molnár volt „a böcsületes Molnár Céhnek Rába vizén hütvös mestere". Ebből az iratból tudjuk, hogy ehhez a céhhez tartoztak a csöngei és ostffyasszonyfai Rábaszakaszon levő malmok is. 1 ° 227
