A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Bartócz József: A kézművesipari struktúra kialakulása Veszprém megyében a XVI–XIX. században

Adataink zöme sajnos kései. A XVI-XVII. századból mindössze az anyag egynegyedére van forrásanyagunk. Ismeretes, hogy a mohácsi vész előttről igen kevés céhes dokumentum van, mégis feltételezhető, hogy a megyei céhek az ismert dokumentumok keltét már megelőzően is működhettek.

34 Ennek ellenére egy ilyen összefoglaló értékelésnél csak tömeges forrásanyagra támaszkodhatunk, hiszen ismeretes, hogy reprezentatív statisztikai módszer csak akkor alkalmazható, ha a minta nem túl kicsi.

35 10. táblázat A XVI. századi hét céhalakulat, illetve szakma kizárólag Pápán volt a megyében: a legkorábbi adat 1510-ből a szabó-szűrszabó céh latin nyelvű, az erdélyi fejedelemtől nyert privilégiuma.

37 A XVI. században a hét szakmai előfordulás még csak két iparághoz, a könnyű- és élelmiszeriparhoz tartozott. A XVII. században sok új céh alakult, s már úgyszólván minden iparág meghonosodott, a könnyűipar részaránya továbbra is a legnagyobb. Az arányuk lényegében a XVIII-XIX. században sem változtak. Ellenben ha a statisztikai adatokból a magánkisiparosok megoszlása alapján bemutatjuk napjaink ilyen struktúráját, azt látjuk, hogy az alapvetően megváltozott: a könnyűipar részaránya felére esett, az építőipar háromszorosára nőtt a megyében. A céhek megszűnésének idejére (1872.) számított kézművesipari létszám 1970-re a magán kisiparosokkal összehasonlítva (a termelőszövetkezetekben dolgozók nélkül) 76%-ra csökkent.

38 Az ilyen tömeges adatok, ha nem is tudják minden céh valóságos, történelmileg hiteles alapítási idejét megállapítani, arra alkalmasak, hogy a megmaradt, illetve újraalapított céhek időrendjét ennek alapján áttekinthessük. A halmozott időrendi adatokat (a végigélést feltételezve a céhek megszűnéséig) a történelmi Veszprém megyében előfordult 217 szakma százalékos arányaival a 10. sz. táblázat és a 2. ábra mutatja. A céhek megszűnése után A céhek megszűnésének két alapvető oka volt, a kereskedelmi tőke és a technika behatolása a kézműiparba és a mester és legények viszonyának romlása, a patriálkális viszony megszűnése. Marx szerint a tőke a régi termelési mód mellett jelenik meg és nem elsősorban a városi ipart ragadja meg, hanem a vidéki, nem céhes falvakban kezdi működését.

39 Számos példát találunk erre a megye céhes iparában is. A kereskedelmi tőke azzal hatol be — közvetett módon — a céhek életébe, hogy versenyt támaszt, sőt esetenként a nyersanyagokat monopolizálja. Tipikus példa erre a veszprémi vargák esete: a céh 1794. január 28-án kelt beadványában kér segítséget a vármegyétől.

40 Ebben panaszolják, hogy „minden Helységekben a zsidók a bőrt a mészárosokkal előre kiárendálják ... a méltóságos Uraságok pedig szabadságot adnak a zsidóknak mindennemű haszonA történelmi Veszprém megye kézművesipari struktúrája halmozottan, %-os bontásban, iparáganként.

36 1 XVI. XVII. XVIII. XIX. 1970. század végén 14. Fémtömegcikk — 15,3 17,0 13,9 6,8 15. Finomkerámia 3,4 3,5 3,9 1.7 16. Házt. kozmetika — 0,6 0,5 — 17. Könnyűipar 71,4 62,7 60,2 61,5 34,9 19. Élelmiszeripar 28,6 10,2 7,0 7,9 2,2 21. Építőipar 6,8 11,1 11,8 37,2 72. Szolgáltatás 1.6 0,6 0,5 7,3 Egyéb — — — — 9,9 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 214