A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Veress D. Csaba: Veszprém megye és a Szövetséges Hatalmak stratégiai légitámadásai a II. világháborúban

veszprémi szervezete hozzákezdett — október 16-i határidővel - a légoltalmi házcsoport körzetek, házparancsnokságok megszervezéséhez — amelyet azonban november 24-én sem fejeztek be.

17 Az 1940. .július 1-i német figyelmeztetés ellenére a magyar kormány folytatta a mozgósítást és két hadtest felvonultatását a román határon. Ennek keretében július 5-én a tapolcai 4/1. bombázórepülő-osztály Sajóörsre, a veszprémi 4/II. bombázó repülő-osztály Felsőábrányba települt. Másfél hónapi feszültség után, augusztus 16-én német-olasz javaslatra — tárgyalások kezdődtek meg magyar-román részről, amelyek azonban 24-én megszakadtak. A román-magyar háború veszélye a küszöbön volt! Augusztus 26-án légoltalmi készültséget rendeltek el, s ezen a napon a Veszprém megyei rendőrség is megkezdte a légoltalmi elsötétitések szigorú ellenőrzését. Augusztus 27-én a román—magyar határon már fegyveres összecsapásokra került sor. Ezen a napon - augusztus 27-én délután 14 óra 30 perckor — súlyos szerencsétlenség történt a veszprémi repülőtéren. A 4/3. „Sárga Vihar" bombázórepülő-század 2. rajának B—337. lajstromjelű Ju—86. K-2-es mintájú gépébe bombákat rakodtak. Az egyik 10 kg-os repeszbomba váratlanul felrobbant az egyik katona kezében, s ez további két 50 kg-os bombát röpített a levegőbe, mire az egész repülőgép felrobbant. A repülőgép közelében tartózkodó katonák közül a helyszínen tizenhármán - sérüléseik miatt a következő napokban további hárman - haltak meg. Mivel az 1936. M. 10 kg-os repülőbombákkal még több szerencsétlenség történt, a bombákra új ejtési biztosítékot dolgoztak ki, amelynek csapatpróbáját 1941. február 27-én ejtették meg Hajmáskéren.

1 8 Bár a háborús feszültség 1940. augusztus 30-án a II. bécsi döntésben feloldódott, a 4/1. és 4/II. bombázórepülő-osztályok csak szeptember 15-e után tértek vissza Szatmárnémetiből Tapolcára és Veszprémbe. 1940. őszén felállították Pápán a m. kir. 1. repülőhadosztálynak alárendelt 1. honvéd ejtőernyős-zászlóaljat (pk.: Bertalan Árpád őrnagy) három ejtőernyőslövész-századdal, egy műszaki századdal és egy gépkocsivonat-alosztállyal. A zászlóalj állandóan jelentős tiszt- és tiszthelyetteshiánnyal küzdött, 1941. március közepén is csak 15 tisztje és 5 tiszthelyettese volt, ami 8 tiszt- és 27 altiszthiányt jelentett.

18 A zászlóaljat az 1. szállítórepülő-század (pk.: Kelemen Károly százados) szolgálta ki a polgári légitársaságtól (MALERT) átadott — és az olaszoktól 1938. júniusában vásárolt — 5 db hárommotoros Savoia—Marchetti SM-75 típusú (3 x 860 LE-s WM K-14-es motorokkal, 340 km/óra sebességű, 4 fő személyzetet és 24 utast szállító), valamint 6 db - ugyancsak az olaszoktól 1935. márciusában vásárolt - hárommotoros Caproni Ca—101. típusú (3 x 370 LE-s motorok 250 km/óra sebességű) repülőgéppel. A Légierő Parancsnokság 1941. februárjában lezajlott vizsgálata szerint a szállítórepülő-század összes repülőgépe használhatatlan volt. Az SM-75. gépeknél - a gyatra és felületes gyártás miatt - a fékszárnyakfca víz folyt be, amely a szárnyszerkezetet erősen megrongálta. Mivel az Olaszországból rendelt pótalkatrészek többszöri sürgetés ellenére — nem érkeztek meg, a csűrőlapok és fékszárnyak javítását a Weiss Manfréd-cég II. 18-ra, a szárnyak javítását a székesfehérvári javítóműhely II. 15-re elvégezte - egy gép kivételével. A hat Ca-101-es gépet ugyanakkor végleges kiselejtezésre, vagy teljes átjavításra ítélte a vizsgálat. Mivel az ejtőernyős-kiképzés nem állhatott le, a Légierő Parancsnokság a Honvédelmi Minisztériumon át 3 db német gyártmányú hárommotoros JU-52-es gépet kért a polgári légiforgalomtól (MÁLÉRT), de kérését nem teljesítették. Az ejtőernyős zászlóalj fegyelmével is problémák voltak. A Légierők Parancsnoka 1941. március 1-i szemléjéről az alábbiakat jelentette a Vezérkari Főnöknek: „ ... Az ejtőernyős alakulatot Pápán megszemléltem, de a szemlét félbe kellett szakítanom a hiányos katonai rend miatt. Ügyeletes tiszt nincs, csak egy tisztes, foglalkozási tervezet ismeretlen volt a vezetőknek, az őrség hiányos és nem volt kioktatva stb. Nevezettek Pápán úgy látszik, kedélyes falusi életet élnek. Rendcsinálás folyamatban." Március 1-től egyébként a Légierők Parancsnoksága alá rendelték az eddigi légierőket, az ejtőernyősöket, a légvédelmi alakulatokat, valamint a honi légvédelmi figyelő- és jelzőszolgálat szerveit. 1941. tavaszán a repülőalakulatokat állandóan diszlokálták. Február 1-én Veszprémben egy bombázószázad, Várpalotán két bombázószázad, Csákvárott egy bombázószázad, Tótvázsonyban két vadászrepülőszázad, Balatonvilágoson (Szabadi) két vadászrepülő-század, Tapolca Il-es repülőterén két vadászrepülőszázad, Lesváron egy szállítórepülő-század, Váton két szállítórepülő-század, Kenyériben két ejtőernyős-század állomásozott. Március 24-re megváltozott a helyzet: Veszprémben egy bombázó-, Várpalotán két vadászrepülő-, Tótvázsonyban két szállítórepülő-, Balatonvilágoson egy bombázó-, Tapolca H-n két vadászrepülő-, Kenyériben egy bombázó-, Váton két szállítórepülő-század összpontosult.

19 A német haderőnek 1941. április 6-án megindított Jugoszlávia elleni támadása során - reggel 06 és 09 óra között — a német légierő többszáz bombázó- és vadászrepülőgépe repülte át a Dunántúl — és ezen belül Veszprém megye - légterét.

20 Ugyanakkor német XL

VI. péncélos hadtest a Dunántúlon keresztül támadott és nagy létszámú német csapatok vonultak át az országon. (Csak március 31-én 2830 német katonai vasúti szerelvény futott át az országon!) A várható jugoszláv légitámadások miatt a honvédelmi minsiztérium április 6-tól az egész ország területére elrendelte a légvédelmi és légoltalmi készültséget, a teljes elsötétítést.

2 ! Az óvatosság indokolt volt. Április 7-én jugoszláv légitámadások érték az ország déli körzeteit, s délelőtt 10 óra 45 perctől Veszprém körzetében is elrendelték a légiriadót. A városban leállt a járműforgalom és az emberek futva igyekeztek a kapuk alá 173