A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

László Csaba: A balatönszőlősi református templom kutatása

7. ábra. A lebontott középkori szentély és oltár Abb. 7 : Abgebauter Chor und Altar aus dem Mittelalter tek. A templom középkori ablakai közül a hajó déli falában a toronytól keletre levő ablak csekély maradványát találtuk meg. A barokk boltvállal részben elpusztított, kőkeret nélküli nyílás teljes magasságát, záradékának formáját már nem lehetett megfigyelni. Megállapítottuk, hogy a nyugati karzaton a délre néző ablakot is a középkori nyílás felhasználásával alakították ki. A hajóban levő többi ablak utólagos bevágás. A karzatok nem a barokk bővítéssel egyidősek, hanem későbbiek, hiszen boltozatukat utólag vágták a bővítmény, ill. a hajó falába. A karzatmellvédek az 1943-as tatarozást közvetlenül megelőző időszakban készültek. A padlástérben látható volt, hogy a nyugati oromfal három periódusban készült. A legkorábbiban egy egyenes záródású, befelé bővülő résablakot bontottunk ki. A templom falainak külső és belső oldalán csak kis területen maradt meg a középkori vakolat.

34 Az ásatás eredményeit összevetve a történeti adatokkal, felvázolhatjuk a templom építéstörténetét. (17. ábra) Az 1313 után tört köböl épült, 13,5x7 m-es templom egyenes szentélyzáródású volt. A hajó és a szentély falvastagsága eltért egymástól: 1,0, ill. 0,90 m. Szentélyét, amelyben pasztoforium állt, freskók díszítették. Csúcsíves kapuja a déli oldal közepén nyílott, ugyanitt legalább két ablak törte át a falat. Nyugati oromfalában résablak volt. A templomot kívül is vakolták. A cintermet és a templomot kőfal vette körül. A második építési periódusban felépült a torony. (18. ábra) Építési idejét nem ismerjük, mivel a még befalazott félköríves toronyablakok nem adnak segítséget a datáláshoz, de feltételezhetjük, hogy a környéken levő Vörösberény és Balatonfüred templomának 118 középkori eredetű déli tornyához hasonlóan szintén a középkorban épült.

3 5 Építésével egyidőben az egész épület sima, meszelt vakolatot kapott. A templom a XVI. században a protestánsoké lesz. Az oltárra nem volt már ,szükség, a szentélybe is temetkeztek. A továbbiakban már nagyobb változtatás nélkül állt a templom a XVIII. század végéig. 1796-ban lebontották a középkori szentélyt, és a hajó szélességében az épületet kelet felé mintegy négy méterrel meghosszabbították. A lebontott szentély északi falára szószéket emeltek. Ekkor már nem temetkeztek a templomban. Az épületet bevoltozták, kisméretű ablakokat vágtak a falba, és fakarzatot építettek. Megemelték a nyugati oromfalat. A külső felületekre, a torony kivételével, jellegzetes barokk meszelt szalagokkal keretezett, höbörcsös vakolat került. Lebontották a körítőfalat, és ekkor készült a parókia is. (19. ábra) A múlt században téglából karzatokat építettek. Ezzel egyidőben, vagy röviddel utána elkészült a három külső támpillér. A későbbiekben a karzatokra tégla mellvédet emeltek. Századunk húszas éveiben kisebb javítást végeztek a templomon. Az oromfalat újra megemelve kicserélték a korábbi zsindelyfedést. Ekkor épült a toronyhoz tapasztott feljáró. A barokk szalagkereteket lemeszelték, a keleti oromfalon levő bekarcolt évszám tanúsága szerint 1923-ban. Nagyobb beavatkozásra utoljára 1943-ban került sor. Teljes külső és belső tatarozást végeztek. Az északi és a déli falban - a korábbi ablakokat részben megsemmisítve — nagyméretű nyílásokat vágtak, új 8. ábra. A szentélyben talált gótikus kő Abb. 8: Im Chor gefundener gotischer Stein