A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

László Csaba: A balatönszőlősi református templom kutatása

6. ábra. Az 1. árok metszetei Abb. 6: Schnitte des Grabens 1 fel. A II. szelvényben csak a déli fal mentén jelentkezett az egykori humusz. A többi részen temetkezések voltak, a sírok kevert földjében freskótöredékekkel. A feltárt kilenc, egymást is vágó sírt a bolygatatlan homokba ásták. Közülük csak a 12. sírban volt lelet. A szabályos tájolású női váz koponyáján rossz állapotú XVII. századi párta maradványait észleltük. A szelvény dél—keleti sarkában leástunk a hajó alapozásáig. A habarcsba rakott kőfalat -1,25 m mélyre alapozták a bolygatatlan homokba. A templom nyugati felében nyitottuk a III. szelvényt. A betonburkolatot megelőző szinten I. Ferenc (1800) pénzét találtuk. Itt is megfigyelhető volt az a habarcsos, helyenként agyaggal javított járószint, amely a bővítés padlóját adta, és amelyen itt Mária Terézia (1780) érme feküdt. Ez a lelet a XVIII. század végi átépítésre utal. Ekkor ásták azt a meszesgödröt, amely közvetlenül a habarcsos padló alatt volt, és a lebontott szentélyből származó habarcs- és vakolatdarabokkal volt tele. A szelvény egész területén sírok kevert földje mutatkozott, amelyben csak -1,0 mélységre ástunk le. Az itt talált sírokat, így a meszesgödör alatt levőket sem volt módunkban kibontani. A kapu tengelyében kijelölt 3. számú árok területén a kevert sírföldből egy ujjperc került elő, rajta három gyűrűvel. (13. ábra) A rossz ezüstből készített gyűrűk egyikén IHS bepecsételés volt. Az itt is megfigyelhető habarcsos járószintet több helyen agyagos letapasztással javították. (14. ábra) A középkori járószint -0,30 m mélységben volt. Ez azt mutatja, hogy a szentély és a hajó között nem volt szintkülönbség, csupán az oltár szélességében húzódó lépcső emelkedett 0,14 m-rel magasabbra. A kőkeretes kapu küszöbköve az eredeti helyén maradt meg, a középkori járószinthez képest 0,22 m-rel magasabban. A 4. árokban megfigyeltük, hogy a küszöbhöz a toronyaljban csatlakozó külső járószint -0,25 m. (14. ábra) A templom északi külső oldalán már a kutatás előtt elválást lehetett látni. (15. ábra) Az itt nyitott K. I. szelvényben a középkori hajó észak—keleti sarkának és az újkori bővítménynek az alapozásban meglevő elválását figyeltük meg. Mindkét kőfalat habarcsba rakták, és a bolygatatlan sárga homokba alapozták: a középkori falat -1,33 m, az újkorit -2,0 m mélységben. A hajó és a torony csatlakozásánál levő szelvényben az alapozásban is meglevő elválás bizonyította, hogy a tornyot később építették a déli falhoz. A cinterem falát sugár irányú árkokkal határoztuk meg. A déli oldalon a K. 1. árokban, a templom falától 7 méterre, közvetlenül a humusz alatt megtaláltuk a 0,90 m széles, a terepszinttől mért -1,14 m mélységben alapozott körítőfalat. Tőle délre újabb 0,80 m széles fal volt. A K. 4. árokban a humusz alatt apróköves járószint, alatta a körítőfal jelentkezett, mellette az előbb megfigyelt szabályosan rakott kőfal, amelynek déli oldalán több rétegű meszelés volt. Az ismeretlen korú és rendeltetésű épületet a körítőfallal együtt bontották le. A K. 2. árokban megfigyeltük, hogy az apróköves járószint hozzáfut a bővítményhez. Alatta volt a lebontott középkori körítőfal. (16. ábra) A középkori körítőfal a templomot kör alakban vette körül, kapujára nincs adatunk, de feltehetően a templom kapujával szemben lehetett. A mai kerítésfal nem követi a középkori fal vonalát, minden részletében újkori. A templom vörös homokkőből faragott késő román kapuja eredeti.

33 A toronyaljban levő fülkék a toronnyal egyidősek, az ülőpadok 1861 után készül117