Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)
Dr. VERESS MÁRTON: Adatok a dudari ördög-árok barlangjainak morfogenetikájához
Ugyanakkor az árok déli részén (a „felső" völgyszakaszon) előforduló csőszerű barlangok nem sorolhatók egyik altípusba sem, míg az északi részén (az „alsó" völgyszakaszon) található csőszerű barlangok a „B" altípussal mutatnak rokonvonásokat. ///. Megjegyzések az árok barlangjainak genetikájához Az általunk csőszerűnek minősített barlangok genetikájával kapcsolatban BERTALAN K. (1955.) két tényezőt emel ki: a preformáltságot és az oldást. Az előbbit az elkészített térképek, az utóbbit az oldási nyomok erősítik meg, legalábbis az „A" altípusnál. Az üstszerű mélyedések oldást tanúsítanak. BÖGLI A. (1960) ezen képződmények keletkezését a keveredési korrózióval magyarázza. Ebben az esetben ezek a kis formák azt bizonyítják, hogy az „A" altípusú barlangok a keveredési korrózió zónájában képződtek. Korróziós fonásbarlang jeUegüket, ahol az aljzat JAKUCS L. (1971.) szerint a barlang belseje felé lejt, azonban kétségessé teszi az, hogy ismerünk közöttük olyat is, ahol az aljzat a völgy felé lejt (pl.: 17. számú barlang, 8. ábra). A kifelé lejtő vagy közel vízszintes aljzatú barlangoknál vízkeveredésre és így oldásra csak akkor gondolhatunk, ha legalább ideiglenesen nem rendelkeztek kijárattal. Maradna az a lehetőség, hogy a kijárat szintje alatti víz hatásáról van szó, és utólagos feltöltés változtatta meg ezt a helyzetet. Ez azonban " nem lehetséges. Egyrészt a 17. számú barlangnál a kifelé lejtő aljzaton nincs üledék, csak a barlang vége felé, másrészt sok üyen barlangnál az üstszerű képződmények a bejárat alsó magassága fölött vagy a mennyezeten találhatók. Ezen barlangoknál pedig a bejárat és a szóban forgó képződmények között nincs olyan szűkület, ahol a víz visszaduzzasztásával lehetne számolni. A helyszínen elvégzett mérések azt bizonyították, hogy ezen barlangok a rétegdőlésekhez igazodnak. Ha korróziós forrásbarlangokkal állnánk szemben, a rétegdőlésektől függetlenül az aljzatoknak a kijáratok felé emelkedni keüene, mivel a lencsezónában áramló víz JAKUCS L. (1971.) szerint a felszínre bukkanáskor ferdén felfelé mozgó. Ettől függetlenül ezen barlangoknál gyakori az egyetlen járat, tehát a víz keveredésére - ha aktív korukban is hasonló volt a felépítésük - aügha lehetett mód. Ugyanakkor viszont egymás meüett sűrűn fordulnak elő. Ezért sokkal kézenfekvőbb magyarázatnak tűnik, ha az ördöggát környéki barlangokat egyetíen rendszer maradványainak, torzóinak tekintjük. Ebben az esetben ez a rendszer, mivel a keveredési korrózió zónájáról van szó, a lencsezónához tartozott, ezeket a barlangokat is üyen eredetűnek keU tekinteni. Esetünkben ezt a lencsezónát a barlangok elterjedése alapján meglehetőIV. táblázat Az árok részletesebben vizsgált karsztos eredetű barlangjainak összefoglaló adatai barlang száma széless. index absz. mag. m-ben reL mag. m-ben csoport altípus m egjegyzés a fejlődéshez 14. 17. 18/a. 20/b. 0.67 átlag 1.12 átlag 0.97 átlag 0.65 346.3 337.3 348.8 345.8 8.5 10.0 12.0 9.0 csőszerű A A lencsezóna maradványa 12. 18/b. 0.47 átlag 0.48 346.3 348.8 8.5 12.0 csőszerű B A lencsezóna fejletlenebb járatainak a maradványa 1. 3. 5. 0.85 átlag 1.74 átlag 1.68 379.9 383.4 376.2 9.2 12.7 7.0 csőszerű Forrásbarlangból a völgyoldal lepusztulása által kialakult maradványbarlang 2. 0.72 357.6 1.1 csőszerű forrásbarlang 11. 19. 28/b. 3.28 0.85 átlag 0.77 átlag 366.8 343.8 358.9 4.2 27.0 47.1 csőszerű nagyobb barlang maradványa 8/a. 10. 23. 25. 0.04 0.24 0.07 átlag 0.2 átlag 341.6 339.6 296.4 290.9 0.0 1.0 5.5 0.0 hasadékbarlang kis relat. mag. helyi oldás és fagyaprózódás 13. 21. 32. 0.11 0.31 0.18 358.1 329.5 320.0 4.8 35.0 17.9 hasadékbarlang nagy relat. mag. nagyobb barlang maradványa 9. 20/a. 0.48 átlag 0.17 368.8 345.8 6.2 9.0 átmeneti — nagyobb barlang maradványa lencsezóna maradványa 28/a. 358.9 47.1 összetett — korróziós forrásbarlang vagy nagyobb barlang maradványa
