Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)
Dr. VERESS MÁRTON: Adatok a dudari ördög-árok barlangjainak morfogenetikájához
6. ábra: Ördög-árok 8/a. 9. 12. 16. számú barlangjai térképe Abb. 6: Die Karten der Höhlen No. 8/a, 9, 12 und 16 vom Ördögárok sen lokalizáltnak kell tekintenünk, mely felfogás összhangban van az eddigi ismeretekkel (JUHÁSZ J. 1976.). A „B" altípusba tartozók a föltárult rendszernek fejletlenebb meuékjáratai lehetnek, melyek a fölnyílás után fagyhatásra alakulhattak tovább. A lencsezóna föltárulásában minden bizonnyal — egyéb hatások meüett - a bemélyülő völgynek is szerepe volt. ÁUításunk további bizonyítására szeretnénk felsorakoztatni még az árokban föüsmert, komplex eredetűnek tartott, mennyezetüket vesztett barlangokat, fölszakadásokat is. A továbbiakban a mennyezetüket veszített barlangokat barlangmaradványnak, azokat a barlangokat, melyek egy korábban létezett nagyobb barlang torzói, maradványbarlangoknak nevezzük. Itt jegyezzük meg, hogy a csőszerű barlangok közül azok, melyek valamely altípusba sorolhatók, szerintünk nem maradványbarlangok, mivel olyan rendszerből származnak, amely létezésekor feltevésünk szerint nem volt közvetlen kapcsoltban a felszínnel. (Barlangnak a 2 métert meghaladó és ember számára behatolható üreget tekintjük. Sok helyen találunk az árokban az ép mennyezetű barlang és hiányzó mennyezetű barlangmaradvány állapot között olyan képződményeket, ahol a mennyezetet alkotó néhány méteres kőzet már repedés által átharántolódott, ületve teljesen átszakadt, sőt a Kopasz-domb oldalában olyan képződményre is bukkantunk, ahol a két végén a mennyezet teljesen hiányzik és csak középen található egy kőhíd jellegű mennyezetmaradvány. A Kő-hegy oldalában olyan képződményt sikerült találni, melynek végén még megtalálható a mennyezetnek egy kis darabja. Mindebből az következik, az árok egyes barlangjai fokozatosan pusztulnak, ami elsősorban mennyezetük elvesztésével jár. A mennyezet beomlásának okozója a fagy és gyökérzet. Kölcsönös hatásukkal előkészítik a mennyezet beomlását. Ezért találunk gyakran az árok barlangjainak a mennyezetén jelentős mennyiségű gyökérzetet. A fentieken kívül a barlangok pusztulásának üyen módját bizonyítja az, hogy idősebb (nagy relatív magasságú) barlangok közül a vékony mennyezetűek, továbbá egyes barlangmaradványoknál megtalálhatók a mennyezet beomlásából származó kőtömbök. A még ép barlangok mennyezetének elvékonyodását, iUetve átszakadását bizonyítja az a tény is, hogy a kifelé lejtőknél is a bejárattól távolabb az aljzaton felszínről származó talajmaradványok figyelhetők meg. Nyüván a mennyezet sérülésein keresztül az esőzések alkalmával mosódtak be ezek a barlangba. A mennyezet beszakadásával magyarázhatjuk, hogy a hasadékbarlangokat két altípusba soroljuk, egy idősebb és egy fiatalabb generációnak felel meg a korábban említett két altípus. Az idősebb hasadékbarlangok közül csak a nagyobb szélességi indexűek, tehát az alacsonyabb magasságúak találhatók az árokban. Ebbe a típusba tartozó idős barlangok közül már elpusztultak azok, melyek magassága jelentős volt. Az üyen barlangoknál ugyanis a mennyezet vékonyabb, mint pl. a hasonló korú, de alacsonyabb mennyezetű csőszerű barlangoknál. A fiatalabb hasadékbarlangoknál a nagyobb magasságúak is jelen vannak az árokban, mivel kevesebb idő áUott rendelkezésre a mennyezet kivékonyodásához. A barlangok gyors pusztulásának földtani oka az, hogy főleg a csekély vastagságú eocén mészkőben alakultak ki, valószínűleg a dolomitfekü miatt. Feltételezzük, hogy a csőszerű 7. ábra: Ördög-árok 10. 13. 18/b, 20/a számú barlangjainak térképe Abb. 7: Die Karten der Hohlen No. 10,13, 18/b und 20/a vom Ördögárok
