Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)
Dr. VERESS MÁRTON: Adatok a dudari ördög-árok barlangjainak morfogenetikájához
8. ábra: Ördög-árok 14. 17. 21. számú barlangjainak térképe Abb. 8: Die Karten der Höhlen No. 14,17 und 21 vom Ördögárok barlangok száma is nagyobb volt a jelenleginél, csak egy részük megsemmisült. Hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy az árokban szerintünk földszakadásnak minősített képződmények nem mind az általunk különböző altípusokra sorolt csőszerű barlangokból származnak. Az árokban előforduló barlangcsoportok (mint pL: a 9. és a 11. számú barlangok, (5., 6. ábrák), ahol csak az utóbbi csőszerű, de körülöttük és felettük legalább tucatnyi barlangmaradvány van, legfeljebb 30 x 20 méteres területen) egyetlen nagyobb barlang maradványának tekinthetők. A különböző típusú barlangoknak és barlangmaradványoknak nemcsak a szoros egymás meüettisége, hanem egymáshoz képesti szabálytalan helyzete is erre utal. Ennek megfelelően az itt található barlangok maradványbarlangok. Ezért maradványbarlang csőszerű és hasadékbarlang is lehet, ha korábban egy nagyobb barlang része volt. Idővel a maradványbarlang (de ha nem az, akkor is) mennyezetének elvesztésével baTlangmaradvánnyá alakul. A maradványbarlangok, bár nem karsztos hatás következtében különültek el, de mivel a barlang jeüeg megőrződött, karsztos eredetűnek tekinthetők. Ahol magányos előfordulású csőszerű barlangot találunk, mint pL az árok déli, idős részén (1. és 3. számú barlangok: 4. ábra), nem lehet szó hajdani, nagyobb barlangról. Altípusba sorolásra sincs lehetőség, ezért valószínű - bár ez további kutatást igényel -, hogy ez az idős völgy oldal lepusztulása által megcsonkított, hajdani korróziós forrásbarlangnak a maradványa. A völgy oldal lepusztulását bizonyítja az is, hogy ezek a csőszerű barlangok a völgyoldal szirtjeiben helyezkednek eL A szirtben viszonylag jobban megmaradt a hajdani völgy oldal (így a barlang egy része is), a szirten kívül viszont a lepusztulás előrehaladottabb állapotot ért eL Ugyanakkor a meder fölött kis relatív magasságban a sziklafal aljában előforduló, altípusba nem soroható csőszerű üregek eredetüeg korróziós forrásbarlangok lehettek (pL: a 2. számú barlang: 4. ábra). Az altípusba sorolható csőszerű barlangok szintén nem komplex eredetűek, mivel üreg jeUegüket karsztos hatás (lencsezónás oldás) során nyerték el és csak felszínre kerülésüket köszönhetik nemkarsztos hatásnak. A hasadékbarlangok, mint már korábban utaltunk rá, vagy maradványbarlangok, vagy diaklázis mentén helyi oldás hatására alakulhattak ki. Ez utóbbi völgytalp közeü sziklafalban előforduló kis szélességi indexű barlangokra vonatkozik. Az áltektonikus barlangok keletkezése a hazai irodalomban többek között JAKUCS L. (1971.) leírása alapján ismeretes. Az ördög-árokban üyen a 4., a 6., a 26. és a 30. számú barlang: 4, 12, 9, 10 ábrák. A 4. számú barlangnál egy lapos tömb csúszással vagy hosszabb út megtétele után egy sziklák által körülvett térre helyeződött rá, a 6. számúnál egy helyben áüó sziklatömbhöz biüent vagy csúszott egy másik magasabb helyzetű tömb. A 30. számú barlangnál a völgyoldal szirtjének egy darabja függőlegesen lecsúszva alkotott egy üreget. A lecsúszás oka az lehetett, hogy előzőleg itt már egy más genetücájú üreg létezett. Az árok korróziós forrásbarlangjai inaktívak, omladékosak, többszintesek és elágazó rendszerek. Az ördög-likat (itt 15. számú barlang) már többen leírták (BERTALAN K. 9. ábra: ördög-árok 18/a. 19. 22. 23. 26. számú barlangjainak térképe Abb. 9: Die Karten der Höhlen No. 18/a, 19,22,23 und 26 vom ördögárok
