Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)
BUBICS ISTVÁN: A diszeli Halyagos-hegy bazaltjának földtani vizsgálata
IS. ábra: Ûsszesiilt tufalapilli. Diszel, I. bánya felső szint, D-i oldal Abb. 15: Zusammenfrittenes TufflapiUi. Diszel, Grube Nr. 1. oberes Niveau, südliche Seite 3. számú táblázat Bazalt és bazalttufa kémiai összetétele 1 2 3 4 SíO, 46,19 46,80 50,03 50,43 TiO a 2,05 2,11 1,95 1,52 Al a 0 3 13,82 14,75 14,35 13,95 Fe a 0 3 (összes) 10,48 9,88 5,98 5,90 Fe,O s 2,40 3,28 4,97 4,35 FeO 7,28 5,95 0,91 1,40 CaO 12,02 9,53 10,29 13,54 Mgü 7,60 8,70 2,50 2,80 MnO 0,13 0,11 0,07 0,12 K,0 1,69 1,91 0,78 1,12 Na a O 3,56 2,58 0,89 1,03 P,O 5 0,66 0,64 0,47 0,45 szerk. viz. 1,17 2,27 8,71 7,29 nedv. 105 °C 0,36 0,35 2,29 1,27 CO, 2,20 2,97 4,83 8,08 so, 0,25 0,23 0,36 0,37 izz. veszt. 2,79 5,40 14,40 16,48 1.: Pados elválású szórtan lyukacsos bazalt. Di ki. E miatt a többi alkotók kisebb %-ban vannak jelen. Eközben lecsökken pl. a plagioszklász-tartalom. Az idetartozó bazaltok körében a lyukacsokban és hólyagüregekben gyakran kalcit- vagy aragonit-kiválások vannak. A kristályok az üreg falán kéregszerű bevonat vagy fennőt idiomort kristályok alakjában vannak jelen. Legtöbbször azonban az egész üreget kitöltik (11. ábra) amikor a „borsókő"-szerű halmaz sugaras, tűs kifejlődést mutat. Az üregek alakja többnyire utal a keletkezés körülményeire. így az alul fekvő képződménynél az üregek (a még olvadék állapotú anyagban) a kőzettestet ért nyomás irányára merőleges orientációt vettek fel (12. ábra). Ahol a kőzetet nagyobb terhelés nem érte, ott az üregek az ellipszoid, illetve gömb alakhoz közelítenek (13. ábra). Az üregek mérete változó. A salakos természetű bazaltnál sűrű, apró pórusok vannak túlsúlyban (14. ábra). A lyukacsos bazaltok üregméretei is 1 mm-1 cm-ig terjedhetnek, de zömmel 0,5 cm-es átmérőt találunk. Az ide sorolt bazalt kémiai összetétele lényeges különbséget nem mutat, kivéve az aragonittal szennyezett darabok. 16. ábra: Bazaltbreccsa. Diszel I. bánya alsó szint, D-i oldal Abb. 16: Basaltbrekzie, Diszel, Grube Nr. 1. unteres Niveau, südliche Seite Piroklasztitok A haly ago s-hegy i vulkáni törmelékanyag szövete és szerkezete elég változatos. Általában laza, könnyen morzsolható, helyenként összesült, cementált összeálló kőzetet alkot. Ez utóbbi tufakőzetek elsősorban a képződmény felső, a bazalthoz közel eső részén találhatók. Itt lényegesen több lapilli jelenik meg, mely a kőzet keménységét növeli. A vulkáni törmelékanyag elegyrészei nem túl változatosak, legfeljebb rétegekkénti eloszlásuk különböző, mely a rétegzettséget is befolyásolta. Egy-egy réteget vulkáni por, lapilli és ezeknek különböző arányú keveréke építi fel. Nagyon ritka a vulkáni bomba és az idegen (üledékes) kőzetzárvány. A piroklasztit mint említettem, a bazalt bázisán található. Egy ettől eltérő megjelenésben kisebb halmazt fedeztem fel, a jelenleg is művelt bánya NY-DNY-i felében. Itt apró, gömb alakú, összesült tufalapilli jelenik meg (15. ábra), salakos-lyukacsos bazalt repedéseiben, zsákszerű üregeiben. E szokatlan helyzet összetorlódása a hígfolyós anyag elsodró jelenségével magyarázható. A lapilli jelenleg, tömegesen átalakult formában található. Az egyébként szabályos gömböcskék zöme sárga, okkerszínű finom porrá esik szét. Ez utóbbi a bánya más területén megjelenő salakos részletekben is otthonos, de itt homokkal keverten. Másodlagos kőzetváltozatok Meglehetősen furcsa jelenség bazalt esetében másodlagosan létrejött kőzetváltozatról beszélni. Mégis már JUGOVICS L. (1963) is felfigyelt a diszeli bánya (I) alsó fejtési szintjében megjelenő bazalt breccsára. JUGOVICS L. idegen kőzettörmeléket jelez, főleg az oszlopos bazalton belül, mely telér, vagy több méteres lencse alakjában jelenik meg. Ezek a kőzetzárványok breccsás szerkezetűek, melyeket barnássárga homok, homokkő, vagy márgaszerű kötőanyag cementál. Vizsgálataim szerint a zsákszerű, lencse alakú gócok, valamint a „telérszerű" bazalt breccsa genetikai különbségeket rejt magába. Az előbbi tulajdonképpen a már említett salakos, lyukacsos bazaltokat reprezentálja. Itt az üregek, hasadékok mentén valóban rozsdabarna hornokliszt található, nagyon ritkán cementált, tehát homokkőállapotban. Ennek keletkezése, vagyis a homok megjelenése endogén vagy exogén
