Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Természettudomány (Veszprém, 1980)

Dr. TÓTH LÁSZLÓ: A Bakony hegység holyva (Col.: Staphylinidae) faunájának alapvetése, I.

patakok iszapos vagy homokos partján, ritkábban löszös talajon, nedves növényi korhadék, komposzt alatt, árvízi hordalékban. Alkonyatkor repülve rajzik. III-V. és IX-X. hónapokban gyűjtötték. Bf.: Balatonfüred, Pe, Tihany, 1939. IV. 3. ábra. a-c pajzsocska felülnézetben: a = Platystethus nodifrons Sahlbg., b • Platystethus capito Heer., c = Platystethus nitens Sahlbg. (eredeti) Abb. 3: a—c. Schildchen von oben: a=Platystethus nodifrons Sahlbg., b=Plathystethus capito Heer., c=Plathystethus nitens Sahlbg. (original) 15. 6 db. Sz, - 1941. V. 15. K. Sz. Kh.: (Balatonederics) Sz. ÉB.: (Bakony) W, Bakonybél, W, Cuha-völgy, 1958. IV. 30. P, Ugod: Hubertlak: Somberek^éd, 1967. VI. 26-29. (patakparti kövek közül) P. 85. P. nodifrons SAHLBERG 1834- Észak- és KözépEurópa, Szibéria, Transzbajkál területek. Montán, szubalpin faj, felhúzódik a fahatár fölé is. Folyók és patakok iszapos partján, növénytörmelék alatt, erdei lápok pocsolyáinak partján, árvízi hordalékból és ritkábban trágya alól gyűjtötték. A Kárpát-medencéből több üodalmi adata ismert, azonban csak tévesen határozott példányait találtam. Ezért mind a bakonyi, mind a kárpát-medencei előfordulásának megerősítése kívánatos volna. Kh.: (Balatonederics) Sz. 86. P. nitens SAHLBERG 1834 - Európa, Észak-Afrika, Madeüa, Kanári-szigetek, Azori-szigetek, Kis-Ázsia, Turkesztán, Kaukázus, Transzkászpia, Dél-Szibéria, Afganisztán. Vízpartok nedves partszegélyén, nedves korhadó anyagok, komposzt, rothadó répa alól, árvízi hordalékból és állati fészkekből gyűjtötték. Sós talajon is megtalálták. Főleg a kora tavaszi és késő őszi hónapokban gyűjtötték. Bf.: Balatonfüred: nádasszegély, 1973. VII. 5. TL, Kapolcs: Egervíz-patak-völgye, 1971. VII. 9. 16 db. TL, - Kálomis-tó, 1971. VII. 9. 9 db. TL, Káptalafüred, 1971. VII. 10. 7 db. TL, Tihany, 1934. V. 14. Sz, - 1939. IV. 15. Sz, VI. 21. 5 db. Bi, Veszprém: Séd-völgy, 1957. VIII. 6. P. Kh.: Balatonederics, 4 db., 12 db. E, 9 db. Gy, 1 db. H, Gyenesdiás, 1949. VII. 12-28. (fenyves, fényre) 2 db. K, 1912. 4 db. H. DB.: (Nagyvázsony) F. R. H. ÉB.: Fenyőfő: Pisztrángos-tó, 1971. VII. 8. 5.db. TL. 8. nem (genus): Bledrus MANNERHEIM 1830 1. alnem (subgenus): Euceratobledius ZNOJKO 87. B. furcatus OLIVIER 1811 - Ponto-mediterrán faj, szigetszerűen Közép-Európában és Észak-Európa déli területem. Halobiont. Sós vizek keskeny, napsütötte parti sávján futkos, vagy a növényi törmelék alá húzódik. A Kárpát-medencében üodalmi adatok szerűit a Fertő-tó nyugati partjának szikes területein, példányunk csak a Bakonyból van. ÉB.: Zirc, 2 db. Ku. 2. alnem (subgenus): Elbidus MULSANT et RE Y 88. B. bicomis GERMAR 1822 - Európa, Észak-Afrika, a Földközi-tenger partvidéke, Dél-Szibéria, Buchara, Fergana, Turkesztán, Aral-tó vidéke. Halobiont. Sós szikes területeken, vízpartokon (főleg a tengerpart) a napfényes részeken futkos, vagy törmelék, fadarabok alá húzódik. ÉB.: (Zirc) F. R. H. 3. alnem (subgenus):Bledius s. str. 89. B. unicornis GERMAR 1825 - Európa, Észak-Afrika, Káspi- és Földközi-tenger partvidéke. Halofil faj, a sós vizek partszegélyét jobban kedveü, de ritkábban édesvizek partján is előfordul. Főként laza, homokos, napsütötte talajon futkos, vagy a törmelék alá húzódik, vagy a talajba fúrt járataiban tartózkodik. KB.: Balatonkenese, Bi. 90. B. tricomis HERBST 1784 - Közép- és Dél-Európa, helyenként Észak-Európa déü területei, Kis-Ázsia, Kaukázus, Turkesztán, Kína. Halofil faj, életmódja műit az ejőző fajé. A Bakonyból csak üodalmi adatai ismertek, előfordulásának újabb megerősítése kívánatos volna. Bf.: (Zala-Tapolca) F. R. H. ÉB.: (Bakony) W. 91. B. spectabilis KRAATZ 1856-58 - Európa, a Földközi- és Káspi-tenger partvidéke, Észak-Afrika, Kis-Ázsia, Fekete-tenger partvidéke, Perzsia, Mezopotámia, Dél-Oroszország. Halofil fajnak tartják, azonban ez erősen kétséges, hazánkban főleg állóvizek partján csaknem mindenütt előkerült. Homokos, nedves keskeny napsütötte partszegélyeken futkos, vagy befúrja magát, vagy törmelék, kövek alá húzódik. Bf.: Révfülöp, 1926. VI. 17. Cs, Tihany, 1933. XI. 23. 2