A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Molnár László: A veszprémi Bakonyi Múzeum Ó-bécsi Diana szobra

9. ábra. Francais Gaspard Adam: Diana, márvány. Abb. 9. Francais Gaspard Adam: Diana. Marmor. amelynek modelljét maga a művész készítette el, mint előbb közöltük. A bécsi császári gyár történetét feldolgozó első jelentős monográfiában kerül először közlésre a Diana, amelyet a szerzők A. Grassinak tulajdonítanak és 1785 körüli, vagy utáni időre datálnak.

17 A kör alakú lapos talpazaton lévő sziklás tömegen ülő ruhátlan nőalak bal lábát keresztbe fekteti jobb térdén. A comb és térd drapériával fedett. A bal karra támaszkodó alak jobb kezével sarkát érinti, fejének iránya, tekintete a kezét követi, haján elöl középen holdsarló, lábánál balra egy fekvő és egy ülő kutya. Az erőteljes mintázás kidomborítja az érett testformákat (10. kép). Amennyiben a kompozíció készítője a fenti meghatározás szerint Grassi, úgy azt az itáliai tanulmányútja előtt készítette. A formák még erősen utalnak a kései rokokó plasztikákra, bizonyos mértékben a boucheri Diana felsőtest megfogalmazására, illetve annak plasztikai áttételére. A francia rokokó biszkvitek hatása kimutatható már az 1760-as évek közepétől a bécsi szobrok között. A publikálás idején a Franz Jenny Szent-Györgyi gyűjteményben lévő Dianáról az elmúlt évtizedekben újabb adatokat nem közöltek, reprodukcióját sem mellékelték. Ezért is 284 10. ábra. Anton Grassi: Diana, bécsi porcelán 1785 k. Abb. 10. Anton Grassi: Diana. Wiener Porzellan, um 1785 ismételten figyelmet érdemel a veszprémi példány, amely a Folnesics—Braun által közöltektől, ha alapjaiban nem is, de néhány részletében, különösen a mintázásban eltérést, különbözőséget mutat.

18 A Bakonyi Múzeum Diana-változata, amely Szépalmapusztáról került gyűjteménybe, méretében alig mutat eltérést, mindössze 15 milliméterrel nagyobb az előzőnél. Az ülő nőalak testformáit tekintve, az erőteljesebb, teltebb. Különösen megfigyelhető ez a lábszárnál, a vállaknál és a csípőrészleteknél. A bécsi példány feltornyozott antikos hajviselete a teljes nyakat szabadon hagyja érvényesülni. A veszpréminél a laza konty hátul lecsúszott és nyakra fekvő hullámos tincsben végződik. A leomló kemény vonalú drapéria egyszerűbb, összevontabb és lágyabb, barokkosabb. Ez a mintázási forma, ha árnyalt vonalaiban és formáiban is, de az egész kompozíción megfigyelhető. A két kutya elhelyezése azonos, csupán a mintázás milyenségében mutatnak eltérést a fentiek szerint. Ugyancsak attribúciós elem a bal lábnál feltámasztott hengeres nyíltartó, amely a vadászatra utaló ismert tárgy. Ez a motívum a Franz Jenny gyűjtemény bemutatott Dianájánál hiányzik, feltehetően letörött. A plasztika mintázása és a talpazat közötti felületkép-