A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Molnár László: A veszprémi Bakonyi Múzeum Ó-bécsi Diana szobra

zésben mutatkozó eltérés, valamint a veszprémi darabon felismerhető, nem jól retusált formavarratok azt látszanak bizonyítani, hogy ezt a kompozíciót a bossier nem kellő gondossággal állította össze. Az sem kizárt, hogy ez az eredetinél egy évtizednyi idővel későbbi és utánformázással, részbeni átmintázással készült.

19 A talpazaton belül lévő kék gyári címerjegyen kívül a készítés idejére, vagy a bossier személyére utaló semmiféle jegy nem fordul elő. A két Diana-biszkvit között az eltérés szembetűnő, ezért is szükséges felvetni mindkettővel, illetve a budapesti Iparművészeti Múzeum példányával,

20 — most már három ismert biszkvittel — kapcsolatban az alábbi problémákat. A veszprémi, budapesti és bécsi szobrok közötti méretbeni eltérésből következtethetünk a készítés időbeli különbözőségére elsősorban. A 15 mm méretbeni eltérés, bár nem számottevő, de mégis figyelemre méltó, mert amennyiben a bécsi szobor méretét annak idején helyesen állapították meg, feltétlen külön változatnak tekinthetjük a két hazai gyűjteményben lévő Dianát Ebben az esetben további kérdés az, hogy melyik az előbbi és melyik a későbbi, miután jelenleg az ismert három példány egyikén sincs a gyártásra utaló évszám, mint kormeghatározó vagy bossier jegy, amin keresztül a készítés időpontja megközelíthető, pontos határok közé szorítható. Amennyiben elfogadjuk a szóban forgó első publikációban közreadott meghatározást a modell szerzőjére és készítési idejére vonatkozóan, akkor egy korai Grassi biszkvit műről van szó, amely minden vonatkozásban kapcsolódik Boucher eredeti sévresi figurájához. A sévresi manufaktúra néhány évtized alatt igen nagyszámú modellt vásárolt Bouchertól, összesen 28-at.

21 Ezek nemcsak pontosan meghatározottak, hanem egy szűkebb, a korra jellemző mitologikus témakörbe is tartoznak. A fürdőző Diana — ülő, szárítkozó női akt típus — népszerűsége, gyakori előfordulása nem képezheti vita tárgyát. Az is bizonyított, hogy számos biszkvit-kompozíció készült a bécsi manufaktúrában nemcsak sévresi hatásra, hanem közvetlen előkép alapján is — egészen a kópia fogalmának kimerítéséig, szinte azonos megjelenítésben. Az ilyenek közül már néhányra utaltunk tanulmányunk előbbi részében. Ugyancsak a meghatározás problémájához tartozónak tekintjük, hogy a bécsi Diana készítése előtti időben, 1780-ban a szerző az évszakok allegorikus rokokó sorozatát mintázza.

22 Ezek az egyes figurák kifejezetten a bécsi rokokó porcelán típusai, mind a kompozíció megfogalmazásában és részleteiben, mind a színes festésben. Ezekhez mérten a Diana egésze és részletei azt bizonyítják — mint előbb megállapítottuk —, hogy az nem Grassi eredeti kompozíciója. Ugyancsak erre utalnak a későbbi évek modelljei, amelyek az itáliai tanulmányútja után készültek. Ezekben az antik hatás és az egyéni kifejezési mód egyaránt szembetűnően megkülönböztető mind a korai, de még a Diana antikizáló felfogásától is. További kérdés a magyarországi példányok készítési idejének tisztázása. Erre vonatkozóan végzett kutatások csak összehasonlítás lehetőségei között mozognak, így a külső jelekből következtethetünk az időpontra. Eszerint a budapesti és veszprémi plasztikák az eredeti modell alapján készültek, egy jó másfél évtizeddel később. Erre utal elsősorban az a tény, hogy a gyár plasztikái között a 18. sz. végén már egészen más típusok, témák szerepelnek és a stiláris megjelenítésük sem hasonló a Dianához. Ennek valószínűségét több bécsi termék bizonyítja, de szinte valamennyi 18. századi alapítású gyárra is vonatkozik, hogy a század végén ismételten elkészítik korábbi modelljeiket. A gyárban II, József halála utáni időben, a napóleoni háborúk idején lévő alkotómunkára éppen nem kedvező állapotokból erősen feltételezhető a korábbi modellek felhasználása, ami annál is inkább lehetséges, mert a francia direktoire, majd empire hatása abban az időben egyre fokozódott a bécsi porcelánművészetben. Ennek a ténynek megfelelnek a veszprémi és budapesti szobrok, amelyek minden bizonnyal későbbiek, mint az eredeti bécsi modell. összegezésként megállapítható, hogy a Grassinak tulajdonított Diana modellje a sévresi gyár hasonló témájú kompozíciója alapján készült, és mint ilyen a francia eredetű bécsi biszkvitek első darabjai közé sorolható. A modell magán viseli azt a francia eleganciát, ami olyan jellemző és meghatározó Boucher művészetére. Ugyanakkor számos jel utal éppen az antik téma kapcsolatán keresztül a hűvösebb, klasszicizáló nyugodtabb formákra és mozdulatokra. Az a testi gazdagság, ami az idézett festményeken és rajzokon olyan jellemző, ezen a kompozíción teljesen háttérbe szorult, A korai Grassi Diana modellje, oeuvrjében egyedül álló, de nem található kapcsolat a bécsi biszkvit porcelánok gazdag és változatos sorozatának darabjaival sem. — A magyarországi példányok ugyancsak a Grassi modell alapján készültek, későbbi utánformázás során, a 18. század utolsó éveiben. A jelzett gyártási hibák és a szobrok sérült állapota ellenére is a Grassi modell két Diana-példánya gyűjteményeink magas művészi értéket képviselő, megbecsült darabja. — Az antikból eredő ikonográfiái típus a reneszánszban született újjá. A kompozíciós forma raffinait kifinomítása pedig a francia rokokó virtuóz mesterének, Francais Bouchernek köszönhető, aki képben és szoborban egyaránt nagyszerűt alkotott a fürdőző Dianájával. 285