A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Nagy László: A tűzikutya és a holdidol kérdése

irányát követő barázdákkal borított. Keskeny oldalán három széles és sekély, függőleges barázda. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, simított külseje vörösesbarna. Egyik hosszanti oldalán és a háton sötétszürke, kormos színeződés. H. 5; m. a szarvnál 8; a hátnál 7; a nyíláson 4; sz. a talpon 5,5; a háton 1. Lelt. sz.: 54.505.6. (I. tábla 6.) Tűzikutya egyik végének töredéke. Testén átfúrt lyuk maradványa. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égett. Belseje és simított külseje vörösesbarna. H. 8; m. a hátnál 6,5; lyuk átm. 1,6. Lelt. sz.: 54.505.4. (I. tábla 9.) Tűzikutya két végének töredéke. Az egyik felső sarkán két kis szarv csonkja. A hosszanti oldalakon két, a keskeny oldalon egy függőleges karcolt vonal. A keskeny oldal szélei ferdén rovátkoltak. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje és simított külseje szürke, minden oldalán kormos foltokkal. H. 4; m. 7,5; sz. a talpon 3. Lelt. sz.: 54.505.1-2. (I. tábla 10.) Tűzikutya egyik felső végének töredéke, két kis szarvval. Testén átfúrt lyuk maradványa. Szélein és kissé homorú háta közepén rovátkolas. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, simított külseje szürkésbarna. H. 6; m. m. 6,8; sz. a háton 2,5. Rekonstr: m. a szarvaknál 9; a hátnál 8; sz. a talpon 4,4; lyuk átm. 2. Lelt. sz.: 54.505.10. (I. tábla 13.) Tűzikutya egyik végének töredéke. Háta hiányzik. Testén átfúrt lyuk. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje és simított külseje sárgásbarna. H. 10; m. 8; lyuk átm. 2. Rekonstr. m. a feltételezett szarvaknál 8; a hátnál 6,6; sz. a talpon 6; a háton 2,4. Lelt. sz.: 54.505.9. (1. tábla 14.) Tűzikutya egyik végének töredéke. Testén átfúrt lyuk maradványa. Hosszanti és keskeny oldalán függőleges barázdák. Jól iszapolt anyaga téglakeménysegűre égetett. Belseje vörös, simított külseje vörösesbarna. H. 7,5; m. 9,3; sz. a talpon 7,6; lyuk átm. 2. Lelt. sz.: 54.505/Д. (1. tábla 17.) Tűzikutya egyik felének töredéke. Felső sarka letörött. Testén két átfúrt lyuk. Az egyik hiányos. Mindkét hosszanti oldalán, azok felső és oldalsó széleinek irányát követő hármas, a keskeny oldalon kettős barázda. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, simított külseje szürkésbarna. H. 11; m. 7,5; sz. a talpon 6; a háton 2; lyukak átm. 1,3. Rekonstr. h. a talpon 25; felül a feltételezett szarvaknál 22,4; a szarvak között a háton 18. Lelt. sz.: 54.505.1.(1. tábla 18.) Tűzikutya talprészének töredéke. A talpon teknőszerű bemélyedés maradványa. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, simított külseje világos szürkésbarna. H. 5,4; m. 4,8: sz. a talpon 5,2; a talp bemélyedésének sz. 2; mélys. 0,6. Lelt. sz.: 54.505.14. (XVI. tábla 1.) Tűzikutya egyik végének töredéke. Felső sarkán két kis szarv. Hegy Tűzikutya egyik végének töredéke. Felső sarkán két kis szarv. Hegyük letörött. Testén átfúrt lyuk maradványa. Hátán hosszanti barázda, szélei rovátkoltak. Hoszszanti oldaln függőleges sorban ujjbenyomás. Ujjbenyomásokkal borított keskeny oldala is. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, simított külseje barna. H. 5,4; m. a szarvaknál 7,9; a hátnál 6,9; sz. a talpon 6,2; a háton 1,9; a hát barázdájának sz. 1; mélys. 0,3; lyuk átm. 1,2. Lelt. sz.: 54.518.5. (XVI. tábla 3.) Valószínűleg tűzikutya egyik hosszanti oldalának töredéke, barázdával képzett meander-motívummal. Aprókaviccsal soványított anyaga erős égéstől repedezett. Belseje vörös, eredetileg simított külseje barna. H. 8; m. 6,6; sz. 5,1. Lelt. sz.: 54.507.6. (XVI. tábla 5.) Tűzikutya egyik végének töredéke. Felső letört sarka valószínűleg állatfejben végződött. Testén két átfúrt lyuk. Az egyik hiányos. Talpán vályúszerű bemélyedés. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje vörös, simított külseje vörösesbarna. Egyik hosszanti oldalán és hátán sötétszürke foltok. H. 9; m. a hátnál 9; sz. a talpon 4,2; a háton 2,3; lyuk átm. 2,5; a talp mélyedésének mélys. 2,9. Rekonstr. h. a talpon 16,6; a fejeknél 22; a fejek között a háton 16; m. a fejeknél 10,2; a talp mélyedésének sz. 2. Lelt. sz.: 54.562.5. (XVI. tábla 6.) Valószínűleg állatfejes holdidól fejtöredéke. Mindkét hosszanti oldalának szélén hármas barázdákból képzett zegzugdíszítmény, sarkaiknál két-két mélyített lencsével. A fej orra felfelé áll, szemét szintén mélyített lencse alkotja, a nyaktól redőszerűen képzett hármas barázda választja el. Alsó részén, a feltételezett láb irányában ovális nyílás maradványa. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje barnásszürke, simított külseje sárgásszürke. Egyik hosszanti oldalán, a tarkón és az orron sötétszürke foltok. H. 8; m. 11.5; sz. 3. Rekonstr. h. a lábaknál 44,5; a fejeknél 47,5; a háton 23; m. a fejeknél 27; a hátnál 16; sz. a talpon 14; a háton 3,5; lyuk mérete 3 x 2,4. Lelt. sz.: 54.505.12. (IX. tábla 4.) Állatfejes holdidol erősen kopott felületű nyaktöredéke. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje és külseje sárga. M. 7; vast. 4. Lelt. sz.: 54.505.13. (XIV. tábla 6.) Állatfejes holdidol törzsének töredéke nyak- és lábcsonkjával. Felületét a hát kivételével plasztikus szemölcsök borítják, a láb csonkját a törzstől körbe futó kettős borda választja el. Jól iszapolt anyaga téglakeménységűre égetett. Belseje világosbarna, külseje szürke. H. 10; m. 10; sz. a háton 3,4. Lelt. sz.: 54.505.3. (XIV. tábla 7.) II. Tipológia. Formai és felületi jellemzők A magyarországi tűzikutyák és holdidolok formai jellemzőinek egybevetéséből sajátos tipológiai sor bontakozik ki (XVIII.). Fejlődésének irányát azonos alapformákon a teriomorf elemek, szarvak, állatfejek, kettős állatalak fokozatos, mindjobban hangsúlyozott kialakulása jelzi. A sort feltételezésünk szerint valószínűleg az a típus indíthatta el, amelynek alapidoma még közelebb van a hasábhoz, mint a tüzikutyákra általában jellemző nemesfémrúd-alakzathoz. Többnyire homorú hátuk két vége felhúzott és egymáshoz ívelten kapcsolódó két hegyes, vagy tompa, néha már szarvjellegű csúcsban végződik. Jellegzetesen nagyméretű példányai Lengyelről valók (VI. 3-7), lényegesen kisebbek Szeghalom környékéről (VII.). = A típus. E feltételezetten kezdő típust már a mind kifejezettebb nemesfémrúd-idom, a többnyire vízszintes hát és a szarvak határozottabb megformálása jellemzi. Vannak egyszarvú példányaik, de leggyakoribb a felső sarkaikon kettős szarvú típus, mint Velemen (I.), az Esztergomi Múzeumban (II.) és Zöröghegyen (1-3). Előfordult még Külsővaton (III, 1.), Helembán (IV. 1.), Budapesten a Sztregova utcában és a békásmegyeri Vízművek területén (X, 1-2.). = B^ típus. Több változatukon a szarvak multiplikációja tűnik fel, mint egy sághegyi töredék felső sarkán három egy csoportban (III. 3.), háromszor kettős szarv szintén sághegyi (III. 4.), egy lelőhely nélküli (III, 2.) és háromszor három egy Budapest Fehérvár úti példányon (V, 1.). Az utóbbiakat a két felső sarkon és a hát közepén képezték ki. B

2 típus. Egyik háromszarvú kiskőszegi töredéken a tűzikutya alapidoma lábakká formálódva pad alakot ölt (X, 5.). Lehet, hogy e némileg idoljellegű, de határozott teriomorf elemeket még nem tartalmazó típushoz tartozik a szintén pad alakúvá kiegészített töredék a békásmegyeri Vízművek területéről (X, 4.). = B

3 típus. A következők már az állatfej végződésű típusok kialakulását szemléltetik. Kezdetét az a típus, amelyen az állat pofarészét a nemesfémrúd-idom szarvai alatt levő kis bütyök jelzi, mint egy sághegyi (III, 5.) és egy velemi (VIII, 1.) töredéken. = C, típus. Ez fejlődik tovább a még mindig korábbi alapidomon azáltal, hogy sarkaikon az állatfejeket rövid nyakkal önállóan képezik ki. A fejek mindig sematikusak és kifelé néznek. Legjellegzetesebb példányaik Zöröghegyről valók (4-6). Az egyikük oldalán levő emlők alapján arra következtethetünk, hogy a fejekkel nőstény bovidafejet ábrázolhattak (5.). A Zöröghegyieken kívül csupán Lengyelről ismerünk egy biztosan ehhez a típushoz tartozó töredéket (VIII, 4.). Egy csákberényi (VIII, 11.) és két velemi (VIII, 9-10.) valószínűleg szintén idesorolható.. = C

2 típus. A teriomorf jelleg kifejlesztése vezetett ahhoz az első idoltípushoz, amelyen az eddigi nemesfémrúd-idom sematikus lábakká, meg többnyire hosszú és viszonylag vékony törzzsé alakul át és a törzs két végéből kinyúló továbbra is kifelé néző és ugyancsak sematikus bovidafejek nyaka ívelt profillal jelentősen meghosszabbodik. Kapcsolata a korábbi típusokkal korántsem puszta tipológiai spekuláció. Nyilvánvalóvá teszi egy kiskőszegi töredék, amely őrzi még a korábbi Bj típus szarvpárját, oldalnézete a nyak alatt teljesen azonos e típus oldalnézetével (VIII, 5. és 32.). E kettős állat zömök törzsű, háromlábú ép példánya egy fej töredékkel együtt Budapesten, a békásmegyeri Vízművek területén (VIII, 6-7.), egy kétlábú, karcsú törzsű Velemen (VIII, 8.) került elő, és ilyen típusú idollá egészíthettünk ki két kis zöröghegyi töredéket is (26-27.). =C

3 típus. Továbbiakban egyes részei jelentős változáson mennek át. Először valószínűleg csupán befelé fordul, és közelebb kerül egymáshoz hosszú nyakú fejük, de kiképzésük azonos marad az előzővel. Megőrzik korábbi sematikus bovida jellegüket is. Ennek a típusnak a létezésére következtethetünk egy zalaszentiváni töredék rekonstrukciójából. (X, 8.). -D

l típus, i A következő igen elterjedt és számos változattal képviselt típuson megváltozik a hosszú nyakú, befelé fordított fejek sematikus jellege. Általában realisztikus lesz és már nem nőstény bovidát, hanem jól felismerhetően többnyire csavart szarvú kos-, egy esetben bikafejet ábrázolnak. A hosszú és mindjobban elvékonyodó nyakrészt gyakran támasztó lécek kapcsolják, biztosítják a törzshöz. E lécek rendszerint rácsmintát alkotnak (XI, 5, XII, 2-3, XIII, 5.), de akad olyan példány is, amelyen a léceket küllős kerék helyettesíti (X, 9.). 32