A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Nagy László: A tűzikutya és a holdidol kérdése

I. tábla. 4, 7-8, 11-12, 15-16; Velem; 1-3, 5-6, 9-10, 13-14, 17-18: lelőhelye ismeretlen. 1-18: Szombathelyi Múzeum Taf. I. 4,7-8, 11-12, 15-16: Velem; 1-3, 5-6, 9-10, 13-14, 17-18: Fundort unbekannt. 1-18: Museum von Szombathely. Lábaik is változatos képet mutatnak. Előfordul közöttük egyetlen hengeres lábon álló példány (XI, 4.), javarészük lábai azonban már közvetlenül a törzs alatt kettéválnak és kétszer, háromszor két szétterpesztett lábat képeznek (XI, 5-6, XII, 3, XIV, 1.). Nagy példányaik kivétel nélkül hatlábúak. A lábak egyébként sematikusan formáltak. Egyikük kifelé fordított lábfején ujjak jelölése is megfigyelhető (XI, 6.). Többnyire egész felületüket kalenderbergi stílusú reliefdíszítmények borítják. Több mint kétharmaduk Sopronból és környékéről való, a többi Velemről, Zalaszentivánról, Szalacskáról és Lengyelről (X-XV.). =D

2 típus. Mint a B

2 típusú tűzikutyán, a D

2-re következő idolon is megfigyelhető készítőik multiplikációra való hajlama. Itt azonban már nem a szarvak, hanem a fejek sokszorozódnak, Igaz, hogy eddig csak egyetlen Sopron-várhegyi példányon volt e jelenség megfigyelhető (XV, 10.). Törzsének végeiből nem egy, hanem két-két hátrafelé hajló szarvasbika (? ) feje nyúlik ki. Egy-egy bütykös agancsuk (? ) ennek megfelelően összesen négy ferde támasztó lécekként kapcsolódik a törzshöz. Minden más része azonos jellegű az előzőével. Talán egy D

3 típus képviselője. Ezzel a feltételezett típussal zárul a tipológiai sor, amelyet a legjellegzetesebb hazai tűzikutyák és holdidolok alapján állítottam össze. Nem használtam fel néhány olyan egyedülálló 33