A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Nováki Gyula: Őskori és középkori földvárak a bakonyi Cuha-völgyében

26. Zörögnegy II. Sáncátvágások. 1 = kevert, sötétbarna föld. 2 = érintetlen lösz. 3 = köves altalaj. 4 = szálban álló szikla. Abb. 26. Zörög-Berg II. Schanzdurchschnitte. 1 = gemischte, dunkelbraune Erde. 2 = unberührter Löss. 3 = steiniger Untergrund. 4 = einzeln stehender Felsen. nyabb szinten, újabb kaput találunk, amelyet egy 150 m hosszú külső sáncban képeztek ki. A ma használatban lévó' kocsiút a két kapunyüás között egyenes vonalban halad, de vele párhuzamosan nyújtott S-alakban haladó, régi, ma már fákkal benőtt útnak is megtaláljuk a nyomát. Utóbbi jobban megfelelt a domborzati viszonyoknak, valószínűleg ez volt az eredeti feljáró ezen az oldalon. A másik kapu a sánc K-i vége felé van. Ez elsősorban a hegy K-i nyúlványa felé jelentett kijáratot, mert a mai kocsiút (a zöld jelzésű turistaút folytatása) további, rendkívül meredek része Csesznek község irányában valószínűleg újkori. A harmadik feljáró a DK-i oldalról vezet fel. Meredek, mély vízmosásos völgy mellett kanyarodik fel a kocsiút, ezért itt nincs határozott kapunyílás. Az úthoz csak az egyik oldalról csatlakozik a DK-i oldal rövid sánca, a másik oldal felől a vízmosásos mellékvölgy zárja le. A nagy kiterjedésű telephez erről az oldalról is kellett biztosítani bejáratot, így ennek őskori eredete nem kétséges, de emellett szól az itteni rövid külön sánc is. A fennsík összekeskenyedő D-i vége alatt DK-i irányban, a sánctól 150 m-re a kocsiút mellett 13 (7 nagy és 6 kisebb) sírhalom van egymás mellett szorosan. A nagyobbak közül öt, a kisebbek közül egy mutat bolygatásnyomokat. Ezek egyikének feltárásáról ír Miháldy István, de a nyomok szerint még több sírhalom kutatására is sor került, amikről azonban semmit sem tudunk. A hegynek ugyanezen az oldalában, de az említett sírhalmoktól ÉK^e kb. 1500 m-re Scherer János és Torma István találtak 1962-ben még további két sírhalmot (MRT 4. 47. 11/14. sz. lelőhely). Ásatást három helyen végeztünk: a D-i és É-i oldalon egyegy helyen vágtuk át a sáncot, továbbá az ÉK-i szélén, a sánc vonala mellett tártunk fel egy nagyobb felületet. A sánc átvágása 1. kutatóárok. Ezzel a D-i sáncot vágtuk át (12. kép Zöröghegy II. 1, 26. kép 1. árok). Először 1 m széles, 20 m hosszú árokkal kezdtük a munkát, hogy a rétegek ismeretében végezhessük el a szélesebb átvágást. Rétegződés azonban nem alakult ki. A sánc tiszta földből áll, kő egyáltalában nem volt benne. Sötét, feketés barna földből emelték, de ezen belül semmi elszíneződés sem mutatkozott. A közepénél valamivel kijjebb 10-30 cm mélyen a felszín alatt aránylag sok cserép és egy őrlőkő töredéke volt, 30-50 cm mélyen pedig faszéndarabkák kerültek elő. Középen volt a töltés a legvastagabb, 140 cm, alatta már az érintetlen sárga talaj következett. A fák miatt nem közvetlenül az árok mellett, hanem 2,10 m-rel távolabb ástuk ki a szélesebb, 8,20 x 4,00 m-es szelvényt. Ásónyomonként gyalultuk lapáttal a tiszta, kőmentes földet, de itt még faszén sem került elő, elszíneződés sem mutatkozott. A felső 20-30 cm-ben itt is kerültek elő cserepek. A sánc szerkezetére tehát itt semmi adatot sem kaptunk. 2. kutatóárok Az É-i kanyarban vágtuk át a sáncot 1 m széles, 10 m hosszú árokkal (12. kép Zöröghegy II. 2, 26 kép 2. árok), de az előzőhöz hasonlóan, eredménytelenül. Végig egységes, sötétbarna földet mélyítettünk lefelé. Rétegződés nem volt, legvastagabb része 170 cm, ez alatt már az érintetlen sárga talaj következett. A sánc külső széle szálában álló sziklára támaszkodik. A sánc tetején 30-40 cm-ig néhány cserép került elő. A Zöröghegy II. sáncának szerkezetére semmi adatot sem sikerült nyerni, csak az 1. átvágásban talált kevés faszénmaradvány alapján tételezhetjük fel, hogy itt is volt valamilyen faszerkezet. Követ nem használtak fel a sánc építéséhez. A belső terület kutatása 3. munkahely. Az ÉK-i sánc vonala mellett, ahol a sánc egy hosszabb szakaszon teljesen eltűnik, nagyobb feltárást végeztünk. Ezt a lelőhelyet a valamennyi ásatáson részt vevő Reizinger János, borzavári lakos mutatta meg. Itt rendkívül sötét, fekete föld van és már a felszínen is sok cserép található, szerinte az egész Zöröghegyen nem található hasonló föld. A rendkívül sűrű fiatal erdő itt különösen megnehezítette a munkát, a kitermelt föld tárolása is gondot okozott, 92