A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Hrenkó Pál: Válogatás a Balatonkönyrék régi térképi ábrázolásaiból

A Füzes folyón (Sokorói—Bakony-ér) három duzzasztott tavat ábrázol a térkép. A két alsónál jól kivehető a gát és mellette a malomépület, a legalsónál „malom" felirat van. Hasonló malomábrázolást látunk Takácsinál „Mola" felirattal, és Pápánál, illetve Malomsoknál (itt a Marcal vizében pontokat találunk, talán hajó malmok jelei). Siófoknál két ágban folyik ki a Balaton, hasonlóan mint Krieger Sámuel 1766. évi térképén, ott azonban Fok falu a két ág között van. Vilonyánál a Séd két ágban folyik, a Gálya torkolatánál pedig talán túlzott kanyarulatokat jelöl. A Balaton neve hiányzik, viszont víznevekben szokatlanul gazdag a térkép. íme: Séd, Sivó (javított Sió), Sárvt, Kapós, Gálya, Torna, Bidra (Bittva), Gerencsér (Gerencza néven is), Tapolcza, Halyagos, Arabo (Rába), Füzes, Marczal Fkivius. Az erdőjelnek kitöltő szerepe is van, úgy tűnik, ott több erdőt jelöl, ahol hely van. Talán a dabronyi Alapítványi-erdő táján szándékos a sűrű erdő lombrajza. A domborzatrajz és a települések alaprajzi ábrázolása, továbbá a pozsonyi kezdőmeridiántól számított meridiánok, valamint a földrajzi fokhálózat vonalainál lévő „post Mikoviny" feliratok kétségtelenül Mikoviny közreműködését, vagy irányító szerepét igazolják. Azonban a térkép helyzeti hibái, a földrajzi fokhálózat zavarai, valamint a névírás pontatlanságai alapján nem mondhatjuk ki, hogy Mikoviny felméréséről van szó. A korábbi Bél-féle vázlatos ábrázolás tájolása jobb! Mikoviny helyszíni felméréssel ilyen alapvető hibákat nem követhetett volna el. A fokhálózati vonalak mellé a neveket - az írásmód egyezése alapján - Andreas Erik Fritsch írta fel. Fritsch Mikoviny tanítványa, majd munkatársa volt, és a mester halála után hagyatékát ő gondozta. Előszeretettel írta fel nevét a Mikovinyvel közösen készített térképekre. Vizsgált megyetérképünk kivétel, ezt nem szignálta, bár a feliratok kéznyomát őrzik. Zala megye nevét ő írhatta somogyi területre, és a mértékadatok hibái az ő rovására írhatók. Hasonló pontatlanságokat más térképein is találunk. Fritsch tehát, azzal, hogy csak Mikoviny és Kovács nevét írta a térképre, egyértelműen jelezte a szerzők kilétét. Kovács számadatai valószínűleg későbbiek. Hasonló számokat látunk a Fritsch-Mikoviny-féle Magyarország-térképen, amelyet Fritsch, Mikoviny halála után 1753-ban adott ki. Kovács Jánosról tudnunk kell még, hogy tizennégy évvel élte túl Mikovinyt, és részletes térképeinek

33 tanúsága szerint ismerte az ábrázolt területet. Mérnök lévén illetékes volt a fokhálózat javítására. Átszámozott földrajzi szélességi adatai valóban jobbak, a meridiánokat azonban Mikoviny határozta meg pontosabban. A tájolási hibát egyikük sem helyesbítette. Veszprém megye térképét valószínűleg Mikoviny vázolta fel a Bél-féle térkép alapján. A helyszíni bejárást munkatársa - Kovács is végezhette. A térkép nem teljes értékű, nem is befejezett munka. Eredeti helyszínrajzi adatai azonban bizonyára érdemlegesen segítik a megye helytörténeti kutatását. JEGYZET 1. HRENKÓ P.: Magyarország Mátyás király korabeli térképeken. Geodézia és Kartográfia (továbbiakban: GK) 1975/6. 426. 1. ábra. 2. Uo. 3. ábra 3. Cartographie Hungarica. Magyar Helikon/Cartographia (Bpest. 1972) 1. térkép. 4. HRENKÓ P.: Lazarus (Rosetus) Magyarország első térképének alkotója. GK 1974/6. 463-466; Uő: Magyarország négyszázötven éves térképe. GK 1978/2. 77-80. 5. Uő: A Lázár-térkép szerkezete. GK 1974/5. 359-365. 6. A tó ábrázolásával részletesen foglalkozott Bendefy László: BENDEFY L.— V. NAGY I.: A Balaton évszázados partvonalváltozásai. (Bp. 1969) 65-68. Végső következtetése azonban nem tűnik valószínűnek. Feltételezi, hogy a térkép „nem a Balaton partvonalát, hanem Lázárnak a Balaton körüli útvonalát ábrázolja, és csak tévedésből tünteti fel a térkép ezt az útvonalat a Balaton partvonalaként". Azonosított helyei közül kiemelem Szentpált, amely a térkép alapján valójában Zalaszentbalázs (S. Plasius). A 66. oldalon közölt „Vázlat Lázár deák térképe Balaton-környéki részleténél tapasztalható elrajzolás megértéséhez" с ábra a térképpel nem kapcsolható. 7. HRENKÓ P.: Településrajz és helynevek a Lázár-térképeken. A magyar térképészet kezdetei. Szerk. Segena L. (Budapest 1976) 71-74.; ÉRSZEGI G.: Dunapentele a középkorban. Fejér megyei történeti évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975,34.) tévesen következtet a térkép alapján Pentele templomának ablakára: „A tornyán kerek ablak látható, ami annak jele, hogy all. században épített, a tatárjárás idején elpusztult román templomot gótikussá építették át". Például említem a lövöldi karthauzi kolostor korabeli képét, főépületén nem látható kerek ablak ; a térképi ábra toronygombján látott körjel sem igen kerek ablak volt Zircen; Berhida körjele sem mondható településhelyet jelölő „kerek ablaknak". 8. CHOLNOKY J. : A Balaton hidrográfiája. A Balaton Tud. Tanúim. Eredményei (Bpest. 1918) 6. 2. ábra; ILA B.-KOVÁCSICS J.: Veszprém megye helytörténeti lexikona (Bpest. 1964) 23. 1. ábra. A haditérképi, torz Balaton-képet ha lehet még nagyobb előszeretettel publikálják: KERESZTURY D.: Balaton. (Bpest. 1940) 15.; BENDEFY L.-V. NAGY I. i. m. 68.; SZÁLAI Z.: Balatoni képes krónika. (Bpest. 1969) 65. kép. 9. Lazius mindkét térképét bemutattam a GK 1979/4 (Lazius magyarországi térképei. 276-287.) és a Dunakanyar 1979/1 (Wolfgang Lazius félreismert magyar térképei. 18-25.) számában, a Tihanyi-félsziget hibás ábrázolásával a GK 1975/6 számában foglalkoztam (428-429). 10. FALLENBÜCHL Z. szerint „egyes épületek vagy épületcsoportok határozottan és jól felismerhetőek (pl. Veszprém, Tihany esetében)" (Régi térképek a táj- és helytörténeti kutatás szolgálatában. Magyar Könyvszemle 1957. 412.). Az utalás a „Hungáriáé Descriptio"-ra vonatkozik, ez 1570-ben Orteliusnál jelent meg, kisméretű jellegtelen ábrázolás. Valószínűbb, hogy vizsgált nagytérképünkről van szó, ennek címe: REGNI HUNGÁRIÁÉ DESCRIPTIO VERA. Viszont jelképi ábrákról lévén szó, a látrajzi színezet másodlagos következtetések levonására kellő kritikával alkalmas. 11. HRENKÓ P.: Lazarus (Rosetus) Magyarország első térképének alkotója i. m.; uő: Lazius magyarországi térképei i. m. 280. 12. Az első kiadású lap Balaton térképét közölte BENDEFY L.-V. NAGY I. i. m. 75. (az 1566-os évszám téves). 13. Kézirattár. Hevenesi hagyaték 91. köt. Méltatja FALLENBÜCHL Z.: Az „Atlas Parvus Hungáriáé" és Hevenesi Gábor. Térképtud. tanúim. (Bpest. 1958) 169-170. A megyék területe meglehetősen bizonytalan. Példa erre Somogy megye (Simigiensis Comitatus), amely Dunaújváros, Sárszentágota, Kaposvár és Dunaföldvár körzetében a Mezőföldön helyezkedik el. 14. CHOLNOKY J.: A Balaton hidrográfiája. A Balaton tud. tanúim, eredm. (Bp. 1918) 17. 15. DÉKÁNI K.: Bél Mátyás földrajza. (Marosvásárhelyt, 1903) 15-17. 16. PRINZ GY.: Magyar földrajz. Magyar föld magyar faj I. (Bpest. 1936) 77. 17. LUKÁCS K.: „Bél Mátyás: Tractus de re rustica Hungarorum" с munkája és a „Magyarországi halakról és halászatról" szóló fejezetek ismertetése. A Magyar Biológiai Kutatóintézet Munkái. (Tihany, 1941) 18. DÉKÁNI K. i. m. 59. 19. BÉL MÁTYÁS. Heves megye ismertetése 1730-1735. Ford. Soós I. (Eger, 1968). 20. LUKÁCS K.: A Balaton-vidék földrajza kétszáz év előtt. A Magyar Biológiai Kutatóintézet Munkái. (Tihany, 1943) 254. 21. HAAN L.: Bél Mátyás. (Bpest. 1879) 36^6. 259 /