A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)
Fehérváry Rudolf: Az uzsaszentléleki pálos monostor
(óhíd, Veszprém т., határában felismerhető kolostorhely, alapította 1339 előtt Enyerei Tamás, János és Péter, titulusa Sz. Mária. - MRT III. 179., CSÁNKI 1897, III. 50),HenyeEnyeke (Balatonhenye, magyaltetői kolostorhely, helyi nemesek alapították 1365 előtt, titulusa Sz. Margit. - MRT I. 41, BÉKEFI 1907, 246), Vetahida (Bethahida) (Somogy megyében volt, közelebbi meghatározása nem ismert, 1310ben alapította Gyöghy Péter páios pap - Kisbán szerint -, titulusa Sz. Miklós. - CSÁNKI 1914, 424), Szerdahely (Kaposszerdahely, Somogy т., emlékszerű nyoma nincs, 1335-ben Dersfi Miklós alapította, titulusa Sz. László. CSÁNKI 1914, 424), Tálod (Nagyvázsony és Pula között az erdőben álló romok. 1324-ben alapította a Gyulafi család, titulusa Sz. Erzsébet. - MRT II. 181, CSÁNKI 1897, III. 114), UzsaszentléleK Emellett meg kell említeni a XIV. sz. során elnéptelenedett monostorokat is: Elek (1378 előtt néptelenedett el. - DAPI. 1975, 134),Hidegkút (1263-ban említik először és utójára, okleveles anyaga nincs, helye nem azonosítható. - DAP I. 1975, 185), Szakácsi (Valószínűleg 1455-ben újraalapítva Marcali néven. - DAP II. 1976, 346), Л /up (DAP II. 1976, 400). Mint láttuk, a kolostorra vonatkozó írásos és rajzos forrásanyag, valamint a helyszíni vizsgálat tapasztalata csak korlátozott mértékben szolgáltat adatokat az építés és a település történetéhez. így a datálásban elsősorban az igen csekély okleveles anyagra vagyunk utalva. Az egykori falu a mai Lesenceistvánd határában, a mai Uzsabánya területén feküdt. A XIII. század közepétől ismert adatok szerint nemesi település volt. Részben az Örsi Cibrián, részben az Uzsai család birtokában. Az Uzsai család tagjai között feltételezhetjük a kolostor alapítóit, első kegyurait is (mivel a monostor az ő részükön volt). A falu neve először 1247-ben szerepel nemesi névben. (HOLUB 1933, 920). Később két faluvá válik: a déli rész neve Csejkat-, Lőrinc-, Szentgyörgyuzsa (a tulajdonos, ill. a templom szerint nevezve), az északi rész Cibrián-, Ceberjénuzsa. Ez az állapot 1304-ben szerepel oklevélben (АО I. 82-84). Papjáról, ül. a falu (Lőrincuzsa) Szent György tiszteletére szentelt templomáról az 1333-ban kelt pápai tizedjegyzék tesz említést (Tört. Tár 1908, 168-169). A XV. században továbbosztódó falu részei: Alsó-, Közép-, Felsőuzsa. Egyik részét a pálos kolostorról Szentlélekuzsának nevezték. Az északi rész időközben a veszprémi püspök sümegi uradalmának birtoka lett, erről Püspökuzsának nevezték. Ennek egykori plébániatemplomáról nincsenek adatok. 1337 és 1548 között csak rövid ideig állhatott fenn (HOLUB 1933, 216. 920-924, CSÁNKI 1897,111. 121). 1550-ben csak a lőrincuzsai templom (Sz. György) működik. (KOPPÁNY 1972, 238). Püspökuzsát 1548-ban, Lőrincuzsát 1562-ben pusztította el török portyázó csapat. Az 1572-es rovásadó-összeírás mindkét falut pusztaként jelöli. 1594—1613 között említését nem ismerjük, 1613-tól újra szerepel Szentlélekuzsa címen, majd 1622-től többet nem írták össze (tehát végleg elnéptelenedett (MRT I. 111). A kolostor története csak részben kapcsolódik a település történetéhez. A kapcsolatot az Uzsai család (talán a feltételezett alapító, Uzsai Lőrinc révén) kegyurasága jelentette. A kolostor okleveles említését az 1333-as pápai tizedjegyzékből ismer1. ábra. A monostor alaprajza Ádám Iván 188l-es rajza és felmérése alapján. Abb. 1. Grundriss des Klosters nach der Zeichung und Ermessung Iván Ádáms von 1881. jük (LUKCSICS-FRAKNÓI 1898, 66. 74), tehát az alapítás ez előtt történhetett. Az épület mérete, elrendezése viszont sokkal korábbi telepítésre nem vall, így az alapítás és építés ideje az 1320—1333. közötti időre tehető. Későbbi történetéről semmilyen adat nem ismert. 1455-ben elnéptelenedett, majd — hasonlóan a tálodi kolostorhoz — ferencesek vették át. Amikor Gyöngyösi Gergely pálos rendfőnök 1520 körül összeállította a magyarországi pálos kolostorok iratjegyzékét, „Somogy megyén keresztül érkezik Zala megyébe. Az örményesi kolostor után eljut a mai Veszprém megye területére, az enyerei kolostorhoz.. . 1520 körül már elnéptelenedtek a badacsonyi, a kőkúti és a vállusi pálos kolostorok, az uzsaszentlélekiben és a tálodiban meg ferencesek éltek." (MOLNÁR 1972, 301). Ennek ismeretében feltételezhetjük, hogy a „Zöld Kódex" (Inventarium, 1522) most folyó feldolgozása épületünk szempontjából új adatot alig fog tartalmazni. S mivel Gyöngyösi rendtörténete (valamint a többi, későbbi rendtörténet) is csak az általa ismert okleveles anyagra támaszkodott, kicsi a valószínűsége annak, hogy ezek további pontosítással szolgálhatnak az épület — meglehetősen hiányos — történetéhez. A korábbi felmérésekhez képest jelenleg az épületből sajnálatosan kevés látszik. Ami megvan, az is csak nehezen járható, mérhető, a felvétel (műszaki és fénykép) majdnem teljesen lehetetlen; mindez a sűrű erdő és az embernél jóval magasabb növényzet miatt. A felmérésnél csak a látható maradványokra lehetett támaszkodni. A földdel (avarral) takart falrészek csak régészeti feltárás után lennének pontosan mérhetők. A szétszórt maradványok megértésében segítettek a korábban készült, az épületről sokkal többet mutató felmérések (pl. Ádám Iváné). A felmenő falak mérésének kiindulási szintje a boltozott nyílás záradékmagassága volt. A falak átlagos vastagsága 80—90 cm 205
