A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Fehérváry Rudolf: Az uzsaszentléleki pálos monostor

2. ábra. Ádám Iván rajza a monostorrom keleti oldaláról. 1881. Abb. 2. Zeichnung Iván Ádáms über die östliche Seite der Klosterruinen, 1881. (a különböző nagyságú, faragatlan kövek miatt csak közelítéssel határozható meg). A déli építmény fala — az indításból következtetve — valamivel vékonyabb, 60—70 cm. Az apszistól északkeletre lévő (valószínűleg sekrestye) részről nem lehet pontosan megállapítani az eredeti formáját. Ebben az újabb felmérések és rajzok is ellentmondóak voltak. A legvalószínűbben az Ádám Iván-féle rajz tekinthető: ő még itt is álló falakat láthatott, mert rajtuk nyílásokat jelöl. A korábbi rajzok és a mostani felmérés közötti ellentmondást az a felismerés oldja fel, hogy a sekrestye (? ) déli fala — a szentély folytatásában - nem pontosan követi az északi hajófal vonalát, hanem attól északra tér ki. Hasonló szabálytalanság egyéb középkori épületeknél is gyakori. A kolostor telepítése a többi pálos emlékhez hasonlóan történt (pl. Tálod, Köveskút, Szentmiklóskút, Mindszent). Általában elhagyott helyen, hegyoldalban lévő (vagy mesterségesen kialakított) kisebb padkára építkeztek (helybeli szójárás szerint „a kutyorba"). Uzsa esetében a padka annyira keskeny, hogy a kolostor éppen csak elfér rajta. A szentélytől keletre egy méterre már meredek lejtő van; a nyugati végfal előtt is bizonyára meredeken magasodott egykor a hegyoldal. Ma a bányából kitermelt kőtörmelék borítja (és egyre inkább elborítja) a nyugati falmaradványokat. A templom tájolása — 30° 54.' — ennyivel tér el a tengely iránya a csillagászati kelet-nyugati iránytól észak felé. Valószínűleg a patrocinium-napi (Szentlélek, Pünkösd) napkeleti iránynak megfelelő kitűzésről van szó. A napnyugat irányára való kitűzés lehetősége kizárt, mert nyugatról magas hegy (Láz-hegy) zárja el a kilátást. Ez tehát azt jelenti, hogy Pünkösd napján napfelkeltekor tűzhették ki a templomtengelyt oly módon, hogy két rudat összenéztek a felkelő nap korongjával (GUZSIK 1975, 92-93). Ezzel 206 a szögértékkel az alábbi kísérletet lehet elvégezni: az adott (mért) szöghöz tartozó napkeleti iránnyal rendelkező napok a nyári félévben (márc 21—szept. 23. között) május 23, Ш. július 22. (ezek már Juliánnaptárra számított értékek). A titulus szempontjából (Szentlélek, Pünkösd) ezek közül a tavaszi (máj. 23.) nap jöhet számításba. A templom alapítása és a két összeírás, 1320 (még nem szerepel) és 1333 (ante quem) esik. Megvizsgáljuk, hogy a számított nap körül (a pontatlanságból adódó szórás miatt kb. egyhetes intervallumban) mely években volt a Pünkösd ünnepe (SZENTPÉTERY 1912,KNAUZ 1876, 270). A fenti összeállítás alapján az alapítás legvalószínűbb dátuma (a kelé teles figyelembevételével): 1327. (Ilyen datálásra a keletelés csak igen szűk körben (az ún. változó egyházi ünnepek esetén) használható fel, egyébként a kitűzés (és az ellenőrzés) pontatlansága kizárja a módszer alkalmazását. — Guzsik Tamás szóbeli közlése.) A templomból ma már csak csekély rom maradt, a kolostorból még annál is kevesebb. A templomhajó elrendezése és mérete alapján biztos, hogy az épület egyhajós elrendezésű volt, boltozva csak a szentélye lehetett. Bejárata a kolostor felől volt (valahol az északi falon) és a déli oldalon. A jól kivehető diadalív után a hajónál keskenyebb szentély következik, nyújtott poligonális apszissal, de támpillérek nélkül. Szerkesztése quadratikus (a nyolcszög három oldalával zárul). A poligon északi falán pasztoforium helye figyelhető meg, felső záródása látszik a pillanatnyi terepszinten. Ebből az egykori szentélypadlóvonal visszakövetkeztethető (pasztoforium magassága, kb. 40 cm + pasztoforium talpmagassága, 120 cm + felvezető 3 lépcsőfok, 50 cm = 210 cm a mai terepszint alatt). A hajó déli oldalához két helyiség csatlakozik, valószínűleg bejárati csarnok és cinterem vagy csontház funkciójuk lehetett (bár utóbbi az északi oldalán szokott lenni). Ezek már abban az időszakban épülhettek, amikor a kolostort a ferences rend használta. A pálosok a XIV. században még nem foglalkoztak pasztorációval (külső forgalom), a falunak egyébként is volt működő plébániatemploma (Uzsa Sz. György templomát 1304-ben, papját 1333-ban említik. LUKCSICS-FRAKNÓI 1898, 66. 74). A templomhoz északról csatlakozott a kolostor. Ebből két részlet maradt meg, faltöredékek, mindkettőben egy-egy nyílással, valamint egy kevés alapfalmaradvány a nyugati oldalon. Az említett két nyilas közül az egyik boltozott, ez az udvar és a templom közötti keresztfolyosót kötötte össze a sekrestyével, ill. a keleti első helyiséggel. A kolostor megmaradt keleti végfalának nyílása a forrás felé nyíló kijárat lehetett. Boltozásának nincs nyoma, fagerendával lehetett áthidalva. Ennek hiányában ma — megfelelő kiváltó szerkezet nélkül — az összedőlés határán van. Az épületből felmenő falból több nem látszik. A kolostor észak-déli egykori falai a terep alakulatából kikövetkeztethető, Ádám Iván 1881-ben még mérni tudta őket. A déli