A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)
Guzsik Tamás: Veszprém megye középkori templomépítészetének kutatási kérdései
részben statisztikus igazolását, részben kiegészítését nyújtja Éri István korábbi megállapításainak - Id.: ÉRI 1967. 193-194. - XI-XII. századi emlékek átlagos belmérete és téraránya: _TL 20 db 86,96% 8,54x5,57 m 1:1,53 л. 1 db 4,35% 6,15 x 3,90 m 1 :1,56 ?: 2 db 8,69% 8,77 x 5,60 m 1:1,57 A XI-XII. századi templomokra (alaprajztól függetlenül) átlagosan jellemző méret: 8,46x5,50; térarány: 1:1,54. — XIII. századi emlékek: _n_ 14 db 19,44% 9,03x5,88 m 1:1,54 TL 38 db 52,78% 9,26 x 6,23 m 1 :1,49 _Л. 3db 4,17% 9,27x6,03 m 1:1,54 ?: 17 db 23,61% 10,82x6,60 m 1:1,64 A XIII. századi templomok jellemző átlagos mérete: 9,58 x 6,24, aránya: 1 :1,54 - XIV-XV. századi emlékek: -П1 db 7,14% 15,73x7,05 m 1 :2,23 JT 4 db 28,57% 15,92x8,57 m 1 :1,86 Л. 3db 21,43% 14,48x6,13 m 1 :2,36 X: 3db 21,43% 11,30x5,97 m 1 : 1,89 7 . 3db 21,43% 20,43 x 9,97 m 1 :2,05 A XIV-XV. századi templomok jellemző átlagos mérete: 15,57 x 7,71; aránya: 1 : 2,02. Értékelésként megjegyzendő, hogy a statisztikus összesítés cáfolni látszik a korábbi - ilyen témában megjelent hivatkozásokat. Amíg a XI-XII. és ХП1. századi periódus között az abszolút méretnövekedés (kb. 13%) megfigyelhető, addig a térarány változása, 'nyúlása' nem igazolható (ÉRI 1967. 193). Valószínűleg ez az átlagosan kialakuló arány (a magassági méretekkel kiegészítve) jelentette a középkori tér kellemes, elfogadott arányát. Ugyancsak itt kell felhívni a figyelmet arra a nem kellően megalapozott kutatási irányra, mely a templomhajó mérete és a befogadott lélekszám között próbál lineáris összefüggést teremteni. Az - immár közhelyként idézett - Sz. István-féle templomépítési törvény 10 falujára jutó egy templom beosztás ma már nem rekonstruálható a területi csoportosítás szempontjából. Még kevésbé megbízható az egyes területek laksűrűségére, lélekszámára vonatkozó adatmennyiség. Ez az összefüggés (templom befogadóképessége lélekszám) még a későbbi időben, amikor a legtöbb faluban már önálló templom van - is irreális. Nehéz ugyanis egy olyan - politikailag, gazdaságüag stb. önállóan funkcionáló — közösséget feltételezni, mely pl. egy Egregy-méretű templomba beleférne (mérete: 4,4 x 3,9 m, alapterülete: 17,16 m 2 , max. befogadóképessége 30-40 fő). Valószínű tehát, hogy a templomot csak a falu előkelőségei látogatták (belülről), a lakosság nagy része a templomon kívül, annak előterében helyezkedett el, és csak valamilyen ,konferálás' útján értesült a bent folyó szertartásról, ill. kapcsolódott bele. (Az összefüggésre Kralovánszky Alán hívta fel a figyelmemet. Észrevételét e helyen is köszönöm!) és talán ezt őrzi faluhelyen máig is a harang vasárnapi használata, mely a mise egyes részeit jelzi a külső környezet számára. Tájolás: Bár nem tartozik szorosan a vizsgálat meghatározó elemeihez, elvégeztük a templomok keletelésének, kitűzésének vizsgálatát is. Mint ismeretes, a középkori templomépítés szabálya volt, hogy a templomtengely kelet-nyugati irányú legyen. Ennek korai megnyilvánulásai még csak az imádkozás irányára vonatkoztak, majd a későbbiekben már konkrét építési szabályként jelentkeznek. Szimbolikus jelentése a korábbi fény-, napszimbolika krisztianizált változatával függhet össze, ez a tételes teológiában, a skolasztikában aztán részletekbe menő (a keletelés, mint szimbólum elvi összefoglalását ld. KOVÁCS 1964) kifejtést nyert. A XI-XII. században az alapszimbólum további, másodlagos jelképi tartalommal is bővülhetett, mert a ke léte lésben, mint alapelvben különbséget tesznek a szabályos (napejegyenloségi, csillagászati) és más, szabálytalannak ítélt tájolások között (Pierre de Roissy: Az Egyház, tükre. Idézi: MAROSI 1969. 34). A jelenségek magyarázata abban rejlik, hogy a keletelést a Nap keltének (vagy nyugtának) irányára végezték el — csillagászati keletmeghatározást csak bizonyos esetekben végeztek. A Nap látszólagos égi pályája az évszakok függvényében változik és keletpontja is (a mi földrajzi szélességünkön) ±36-37 fokkal eltérhet a csillagászati kelettől (jelölésban „-" előjelű az eltérés, ha az irány a kelettől észak felé, „+" előjelű, ha dél felé tér ki). Az egy-egy naptári naphoz tartozó pillanatnyi napállások szögértéke mind számítással, mind napdiagram segítségével meghatározható. így a napkelet (vagy napnyugat) pontra tájolt templom tengelye is komoly eltéréseket mutat. A templomtengelyen mért szögérték összehasonlítása a bizonyos napokra (pL védszent ünnepe) számított napkelet-szöggel megmutatja, hogy a primer szimbólum időközben milyen szekunder Ш. tercier tartalommal gazdagodott. (GUZSIK 1975. b. Megjegyzendő, hogy az itt közölt képletekben sajnálatos felcserélés történt (93. o.): az (1.) jelű képlet bal oldala sin t, míg a (2) jelű képletben a bal oldal cos A, majd a jobb oldali tört nevezője: cos t.) A tájolási értékek mérését és értékelését eddig 380 magyar és 580 európai középkori templomra végeztük el. A megyében 103 templom tengelyszögét ismerjük. Az eddigi kutatás a tájolás következő alapeseteit mutatta ki: - tényleges napejegyenloségi: a templomtengely megegyezik a csillagászati kelet-nyugati iránnyal, tehát a kitűzést a tényleges napállás figyelmen kívül hagyásával (vagy a tényleges aequinoctium meghatározásával), csillagászati úton végezték. Ilyen tájolást a megyében 10 emlék mutat, 9,71% (európai gyakoriság 129 db, 13,44%). Viszonylag gyakori a korai emlékeken (4 db), amelyek között két körtemplom (Keszthely, Veszprém) is van. Ezzel szemben a fejlett műhelyszervezetet, kellő csülagászati jártasságot feltételező egyháztestületi építkezések közül csupán 3 rendelkezik ,szabályos' napejegyenloségi tájolással. - névleges napejegyenloségi tájolás: a templomtengelyt a naptárilag rögzített napejegyenloségi napok (márc. 21., szept. 23.) valamelyikén a tényleges napkelte v. napnyugta irányára tűzték ki. Ez - az időközbeni naptáreltolódás miatt (a naptárreformról ld. SZENTPÉTERY 1912.) - már nem esik egybe a +0°00', szögértékkel, hanem attól 3-5°-kai is eltér (a kitűzés idejének és a földrajzi szélességnek, valamint a domborzatnak a függvényében). A XIII. században a 47. szélességi fokon az eltolódás kb. 7 nap, és a „napéjegyenlőséghez" tartozó napkeletszög értéke 4°11\ Ennek a tájolásmódnak a megyében 9 emlék felel meg, 8,74% (európai gyakoriság 86 db, 9,95%). Ez a tájolás viszont döntően falusi templomokon jelentkezik (7 db), bizonyítva, hogy e - technikailag kevésbé felkészült - helyi építkezések a kitűzésben is az egyszerűbb, empirikus módszert követték. A bakonyszentjakabi pálos kolostornál is ezt a kitűzést alkalmazták t =+ 11° 15' (hegymagasság kb. 7°). Itt a tényleges napkelte irányát még a templomtól keletre lévő kisebb hegy is befolyásolta. Talán ez is mutatja, hogy a korai pálos kolostorok nem rendelkeztek kialakult, fejlett műhely szervezettel, építéstechnikával, hanem az adott kor falusi templomépítési gyakorlatát követték (a legközelebbi falu, Sáska — hasonló korú temploma ugyanilyen kitűzési gyakorlatot mutat, csak itt nincs a hegynek korrekciós szerepe). A hegykorrekcióról ld. GUZSIK 1975. b. - Napfordulói tájolás: a napforduló napjaira (jún- 22., dec. 21.) való kitűzés (napkeleti vagy napnyugati) ismét több módozatot mutat. Vagy meghatározzák a napforduló csillagászati idejét, és ez a ténylegesen maximális szögeltérést adja, (ez Veszprém földrajzi szélességén ± 35° 420 vagy az egyes 169
