A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Történelem (Veszprém, 1979)

Nováki Gyula: Őskori és középkori földvárak a bakonyi Cuha-völgyében

7, 42. kép 1, 11, 13, 14, 48. kép 40/1, 7, 42/1, 11, 13, 14). Van egy behajló perem is hasonló díszítéssel (41. kép 3, 48. kép 41/3), illetve három darab turbándísszel (41. kép 2, 5, 42. kép 10, 48. kép 41/2, 5, 42/10). Itt is gyakori a hornyolt díszítés (42. kép 5, 9, 12, 43. kép 7, 48. kép 42/5), melyek között területünkön eddig nem tapasztalt új mintával, a háromszöggel is találkozunk (41. kép 4, 6, 48. kép 41/4), amely néha más edényformákon, de előfordul az urnamezős kultúrában (PATEK 1968, V. t. 12, XV. t. 18, LXXIV. t. 1-5). Az edény oldal ferde horny olása is csak itt került elő a három földvár közül (41. kép 9, 43. kép 2, 8, 48. kép 41/9, 43/2), ez a HB-re jellemző, de a HC elejéig előfordul (PATEK 1968, 109-110, VII. t. 49, 50). Több, szögletes keresztmetszetű fül töredéke viszont (41. kép 10, 42. kép 7, 43. kép 5, 48. kép 41/10, 42/7, 43/5) korábbi, BD vége - HA körüli idők stílusát idézi, bár azoktól kissé eltérnek (PATEK 1968, VI. t. 1, VII. t. 9, 19, 28). A többi edény töredékre nem ismerek közeli analógiát, de egyik sem mond ellent az urnamezős kultúrába való besorolásnak (41. kép 8, 42. kép 2—4, 6, 8), akárcsak egy orsógomb (43. kép 6, 48. kép 43/6), egy kis bronzrög (43. kép 4) és két gömbölyű kavics (paritytyakő? ) sem (43. kép 1, 3). Négy bronz nyílhegyet kell még említeni, amelyek az 1. munkahelyen a sánc külső oldala mellett kerültek elő. Az egyik ép, a többi három erősen töredékes, hiányos. Egymáshoz hasonló, de nem azonos típusok. Az ép példány a legnagyobb méretű (hossza 5, szélessége 1,6 cm), nyele lapos, mindkét oldalán borda van kiképezve. További két töredék ehhez hasonló, de az egyiknek megmaradt a nyeléből egy darab és ez vékony rudacska, míg a negyedik pengéjén a borda mindkét oldalán kettéágazik (44. kép 1-4). Hasonló bronz nyílhegyek gyakoriak az urnamezős kultúrában (PATEK 1968, X. t. 35, 36, XXXV. t. 1-4, LXVIII. t. 6, 10). Bakonyszentlászló környékéről is, de közelebbi lelőhely megjelölése nélkül, ismeretes még hét bronz nyílhegy (PÁRDUCZ 1965, 274, MRT 4. 53). Településtörténet A három késő bronzkori földvár leletanyagának összehasonlításából igen nehéz következtetéseket levonni, mert különösen a két nagyméretű földváron feltárt terület igen elenyésző az egészhez képest. Ezenkívül a Zöröghegy II. földvárában a véletlen folytán a telep egy igen gazdag lelőhelyére sikerült rátalálni, ugyanez azonban nem mondható el a Kesellőhegy II. területén végzett ásatással kapcsolatban. Mégis a leletanyag egységesen arra mutat, hogy mindhárom földvár az urnamezős kultúrába tartozik. A három lelőhelyet egy edénydíszítés köti össze: a síkozott perem, amely e kultúrának talán éppen a legjellemzőbb díszítése. Ujjbenyomásos díszítés is van mindhárom földvárban, de ez az egész őskorban gyakori, így önmagában semmi jelentősége sincs. A Zöröghegy I. egyéb leleteinek pontos megfelelőit már nem találjuk a másik kettőn, erre a lelőhelyre általában a díszítetlenség a jellemző. A Zöröghegy II. és Kesellőhegy II. azonban még több pontban egyezik egymással. így turbándíszes behúzott peremű tál és a hornyolásos díszítés jelenti azonosságukat, továbbá mindkét helyen megvan a bronzművesség nyoma: a Zöröghegyen egy öntőminta és bronzrög, a Kesellőhegyen egy kis bronzrög alakjában. A Zöröghegy II. feltűnő gazdagságának a hasonlóság szempontjából nincs jelentősége, elvileg a Kesellőhegy H.-n \ is elképzelhető hasonló gazdag lelőhely, de a nagy kiterjedésű sűrű erdőben ezt még nem sikerült megtalálni. E három késő bronzkori földvárunk ugyan egykorú, mégis bizonyos időkülönbséget kell feltételeznünk, legalábbis a telepek életének kezdetével kapcsolatban. Ennek megállapítására a régészeti leletanyag nem nyújt elég támpontot, és stratigráfia sem áll rendelkezésünkre, ezért csak topográfiai körülményekből indulhatunk ki. A Zöröghegy II. és Kesellőhegy II. földvára közel azonos méretű és jellegű minden szempontból. Ami különbség mutatkozik az csak a földrajzi körülmények következménye, mert az őskori földvárak (különösen a nagy méretűek) mindig szorosan alkalmazkodtak a természeti adottságokhoz. Ebben az esetben a Kesellőhegy erősen tagolt domborzata jelent különbséget a Zöröghegyhez képest. A sánc építésének a technikájára csak a Kesellőhegy II. nyújtott adatokat, minden valószínűség szerint azonban a Zöröghegy Il.-n is hasonló volt. Utóbbi helyen azonban a talaj nem őrizte meg számunkra a nyomokat, mint ahogyan a Kesellőhegyen is a Csörgő-patak mellett átvágott sáncok sem mutattak semmi szerkezetet. E két nagy földvár leletanyaga is több azonosságot mutat. A három közül leginkább elkülönül a Zöröghegy I. földvára. Hegynyelven helyezkedik el, a másik kettőnél sokkal kisebb méretű, sánc helyett a hegynyereg átvágásával védekeztek és bizonyos egyezések ellenére a leletanyag is kissé eltérő jellegű. A fentieket figyelembe véve, elsősorban hipotézis jelleggel, a következőképpen látom a három földvár egymáshoz való viszonyát. Az urnamezős kultúra első telepét a Cuha-patak völgyében a Zöröghegy I. jelentette. Mivel ekkor a népesség még nem nagy számú, elegendőnek látszott ezen a hegynyelven megtelepedni, amit a Zöröghegy fennsíkja felől árkokkal védtek. Ez még erősen emlékeztet az egész bronzkorban leggyakoribb földvártípusra. Az oldalak védelmére nem ismerünk nyomokat. A népesség növekedése azonban idővel szükségessé tette a meredek hegyoldalakon teraszok kialakítását, hogy hely jusson a lakóházaknak. Lehetséges, hogy az oldalakon levő egykori sáncot, vagy árkot ezekkel semmisítették meg. Idővel már a Ny-i oldalon, a Cuha-patak fölé ereszkedő lankásabb oldalát is felhasználták teraszozásra. Utóbbiak azonban már kiestek a hegynyeregnél kialakított vé105