Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

DR. TAPFER DEZSŐ: Baglyok a Keleti-Bakonyban

Gaja-völgy, Bodajk mögött). Mindenképpen szüksége van hatalmasnak tűnő faodvakra, amit errefelé általában csak öregebb fák ágcsonkodvaiban talál meg. Jellegzetes még a macskabaglyon a koromfekete szeme: ezt inkább már csak igen jó távcsövön láthatjuk meg, ha alkonyatkor valamelyik öreg baglyot odújából kiugratjuk, vagy az embertől szinte alig félő flókákat gyűrűzzük. A fészkelő macskabagolypárok (Strix aluco L.) száma néhány kelet-bakonyi község kastélyparkjában, erdeiben — Der Nistzahl der Waldkauz-Horstpaaren in einigen Schloss-Parken einiger Dörfer (Bodajk, Iszkaszentgyörgy) 1944 1948 1957 1974 Bodajk Iszkaszentgyörgy Isztimér Mecsérpuszta Balinka A macskabagoly az a baglyunk, amelyik költés idején (március— április—május, esetleg néha még később is) valóban „huhog". Ilyenkor hangja mély „hú-hú-hú". .. Ha a parkokban (ahol még a legkönnyebben meghallhatjuk őket) a párok, vagy a már kirepült fiókákkal az egész macskabagoly család szinte „egymással beszélget", hangjuk élesebb „kü-itt".. . A fiókák messzire kóborolnak, de az öregek hűek a fészkelőterülethez, ahol ősszel és télen is kitartanak. Főleg egereket, pockokat fognak, egyszer apró macskakölykök maradványait is találtam már falun belüli nagy odújukban. Többször elkapnak — általában verébnagyságig — aprómadarakat is. Egyetlen egyszer tarkaharkály tollmaradványait figyeltem meg a fiókák mellett (1944). Egészében véve kelet-bakonyi területünkön a macskabagoly még nem ritka, bár ma már kevesebb van belőlük, mint a negyvenes, ötvenes években. A gyakorisági sorrend: erdei fülesbagoly (ma is a leggyakoribb), kuvik, macskabagoly. 6. Gyöngybagoly (Tyto alba BREHM) A kelet-bakonyi tájon a gyöngybagoly igen ritka és az is volt. Alig egy-két helyen találkoztam vele a legutóbbi évtizedek alatt, akkor is mindig falvakban (pl. Bodajk). Viszonylag nagy termetű, házigalamb nagyságú bagoly (egyszer-egyszer éppen a templompadlásokon a galambok szomszédságában, szinte közöttük élt) azonban levegős tollruhája nélkül teste egyáltalán nem nagy. Tollazata hátulról és oldalról inkább szürke, evezőtollai rozsdabarnák, a faroktollak világosabb rozsdásak. Nevét onnan kapta, hogy apró, fehér és sötétebb, gyöngyszerű foltok sorokba rendeződnek hátul (és részben oldalt is) a tollazatán. A gyöngybagolynál a legfeltűnőbb baglyaink közül az „arcon" a fátyol. Lényegesen világosabb, finom, selymes fényű, szürkésfehér, szívalakú „álarc" ez, melyet merevebb tollakból álló, keskeny rozsdaszínű vagy gesztenyebarna sáv koszorúz. Világosabb hasi oldalán is pettyek, szabálytalan, sötét pettysor van. Egészében a gyöngybagoly tollruhája sötétebb tónusú, mint a macskabagolyé (még a barnás színváltozatnál is valamivel sötétebb), viszont fátyla kiemeli világosabb arcát. Az épületek, a templomtornyok körül (elsősorban tavasszal és éjjel) megfigyelhető hangjuk inkább kellemetlen rikoltás, úgyhogy a madár azonosításához kezdetben szinte elengedhetetlen a bagoly szemmel történő meglátása is. Egyes templompadlásokon (pl. egykor Bodajk, Isztimér) megfigyelhető volt, ahogy csőrükkel „kappog"-tak, máskor meg szinte sziszegő hangokat adtak. Állományuk errefelé is mindenkor igen csekély volt, ma sem több 1-2 párnál. Nyitott kérdés, hová húzódnak a kirepült fiatalok? Egy-egy községen belül állományuk növekedését tájunkon még eddig nem sikerült megfigyelni, sőt helyenként a stabilnak látszó költőpárok is eltűntek. A meglévő néhány párt meg kell kísérelnünk épségben megtartani. 3. ábra: Macskabagoly (Strix aluco) Abb. 3.: Waldkauz (Strix aluco) Az általam vizsgált kelet-bakonyi területeken a három gyakoribb bagolyfaj (fülesbagoly, kuvik, macskabagoly) és a lényegesen ritkább gyöngybagoly mellett értékes kincse madárvilágunknak a néhány pár füleskuvik (Bodajk, Iszkaszentgyörgy), a réti fülesbagoly (Moha, Csór, Sárkeszi). Ma már csak történeti érdekesség, hogy a Baglyas-hegy egyik sziklás oldalvölgyében egy nagyobb sziklaüregben megtaláltam (1959) az uhu régi fészkelőhelyét, sok régi köpetmaradvánnyal. Sajnos, napjainkban az uhu már nem fészkel tájunkon, de a „Baglyas-hegy" elnevezés (ma szinte semmitmondó, kopár, dolomitsziklás hegy) egykori eredete legalább is elgondolkoztató, amikor az egész Bakonyban már régóta nincs uhu, nincs többé nagy fülesbagoly . . . 254