Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

DR. BENEDEK PÁL: A Bakony hegység kaparódarázs (Hymenoptera: Sphecoidea) faunájának állatföldrajzi vizsgálata

A Bakony hegység kaparódarázs(Hymenoptera: Sphecoidea) faunájának állatföldrajzi vizsgálata DR. BENEDEK PÁL A Bakony hegység hosszú ideig az ország faunisztikai, illetve állatföldrajzi nézőpontból hiányosan ismert tájainak sorába tartozott. A Bakonyi Természettudományi Múzeum által szervezett intenzív kutatómunka (v. ö. Papp 1970) azonban az ismeretek gyors gyarapodását eredményezte. Papp (1968) ezekre támaszkodva, már a hegység állatföldrajzi viszonyainak felvázolására vállalkozhatott. A kaparódarázs-fauna azonban még feltáratlan. A hegységből (beleértve a Balaton-felvidéket is) először Mocsáry (1900) mutatott ki 6 kapar ódaráz sfqt. Fél évszázad múltán Baján (1956) ujabb 4, később (1957a) további három, majd (1957b) 1 faj előfordulását közölte. Végül Móczár (1958) újabb 10 faj előfordulásáról közölt adatokat. A Bakony hegység területéről tehát ezidáig mindössze 24 kaparódarázs jelenlétét állapították meg. A legutóbbi másfél évtizedben azonban jelentős gyűjteményi anyag halmozódott fel a hegységből, ennek feldolgozása révén ezért a terület faunájának és állatföldrajzi viszonyainak további megismerésére nyílott lehetőség. Anyag és módszer A Bakonyi Természettudományi Múzeum (Zirc) gyűjteményében a hegység területéről több mint 1800 kaparódarázs volt fellelhető. Ezt egészítette ki az a mintegy 800 példányt számláló anyag, amit a szerző 1967-ben és 1968-ban, főként a Balaton-felvidéken gyűjtött. A teljes faunalistát a függelék tartalmazza. A Bakonyból kimutatott kaparódarázsfajok ökológiai karakterét, elterjedési típusát és faunakistájaként a lelőhelyek számát az 1. táblázat mutatja be. Az ökológiai karaktert Móczár (1948) nyomán, előző tanulmányokban (Benedek 1969, 1970) megfogalmazott definíciók szerint értelmezzük. Az ökológiai karaktert, illetve az elterjedési típust Laclercq (1954), Bajári (1957b), Móczár (1958, 1959), Beaumont (1964) és Benedek (1968) munkáiban publikált adatok felhasználásával állapítottuk meg, s nagymértékben támaszkodtunk korábbi munkákban (Móczár 1953, Benedek 1969, 1970) közölt besorolásokra. Az állatföldrajzi vizsgálat során alapvető kiindulás az a tétel volt, hogy az „alacsonyabb rangú" állatföldrajzi egységek, elsődlegesen ökológiai sajátosságaik révén jellemezhetők (Matvejev 1961), s csak a nagyobb egységek esetében megalapozott a faunatörténeti megközelítés. Ez a Bakony hegység faunakistájaira vonatkozóan egyértelműen az ökológiai megközelítés előtérbe helyezését indokolja. Könnyen belátható ugyanis, hogy ilyen, viszonylag kicsiny (kb. 100x50 km kiterjedésű), s éles barrierekkel nem szabdalt területen, a faunatörténeti közelmúltban (a legutóbbi néhány ezer évben) bármely, a területen megjelenő rovarfaj csaknem minden pontra eljuthatott, s kedvező ökológiai adottságokat találva megteletelepedhetett. Mivel faunatörténetileg viszonylag rövid időre tekintünk vissza, a rovarfajok ökológiai valenciáját változatlannak tekinthetjük (v. ö. Udvardy 1969). Valamely faj megtelepedését ezért a hegység bármely pontján az befolyásolta, hogy az idők folyamán az adott ponton kialakultak-e a kérdéses rovar számára megfelelő élőhelyi viszonyok. Ha ugyanis kialakultak, a kérdéses faj rövidebb-hosszabb idő múltán, a terület más pontjairól benépesíthette azt (v. ö. Udvardy 1969). Az előző gondolatmenetből egyenesen következik, hogy faunatörténeti mozzanatok a hegység területén belül nem játszhattak lényeges szerepet, tehát csak a hegység egészére, s nem faunakistájaira lehetett döntő hatásuk. A hegység területén belül ezért az ökológiai adottságok határozzák meg a fajok eloszlását. Az elemzés során a hegységet az országnak néhány olyan pontjával hasonlítjuk össze, amelyek kaparódarázs-faunája jól kikutatott (2. táblázat). Az összehasonlítást részben publikált eredményekre (Bátorliget: Móczár 1953, Veresegyház: Benedek 1969, Tapolca-patak: Benedek 1969, 1970), másrészt a szerző leközöletlen gyűjtéseinek adataira (Kaposvár: 1959-1961, Magyaróvár: 1961-1964) alapozzuk. A vizsgálat során a fauna ökológiai összetétele és az eltérő elterjedési típushoz tartozó fajok aránya a kiindulópont. 221