Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

DR. BENEDEK PÁL: A Bakony hegység kaparódarázs (Hymenoptera: Sphecoidea) faunájának állatföldrajzi vizsgálata

A Bakony hegység kaparódarázs faunájának jellege. Az újabb gyűjtések anyaga alapján, a Bakony hegység terültéről (sensu Papp 1968) irodalmi adatokból ismert 24 faj mellett, további 136-ot, összesen tehát 160 kaparódarazsat sorolhatunk fel. Ezek közül egy (Diodontus dahlbomi) a Kárpát-medence, további egy (Gorytes tumidus) hazánk, faunájára új. A hegység területéről a hazai 48 kaparódarázsnem közül csupán 7 hiányzik. Ezek többsége (Sphecius Dahlbom, Stizus Latreille, Stizoides Guerin, Entomosericus DAHLBOM, Liris Fabricius Tracheloides Morawitz) szórványos előfordulású, nálunk ritka, kifejezetten eremophil, mediterrán fajokat foglal magában. Az egyetlen fentmaradó nem ( Dolichurus Latreille) európai fajai pedig alpesi jellegűek. A kimutatott fajok nagy száma (a hazaiak 60%-a) önmagában a terület változatosságát tükrözi. Az eddig faunisztikailag alaposan kikutatott (bár jóval kisebb kiterjedésű) területekről ugyanis sokkal kevesebb fajt ismerünk. A Tapolca-patak környékéről a hazai fajok 34%-át, Veresegyházról 29%-át, Magyaróvárról 27%-át, Kaposvárról 23%-át ismerjük. A fauna változatosságát bizonyítja, hogy a korábban megvizsgált hazai területek faunájával közös taxonok ökológiai megoszlása (3. táblázat) nem a Bakony egészének, hanem az összehasonlítás alapjául szolgáló területek faunájának jellegzetes vonásait (2. táblázat) tükrözi. A hegység kaparó darázs-faunája ökológiai megoszlását tekintve az Arrabonicumból ismert pontokhoz (Tapolca-patak, Magyaróvár) áll közel, élesen különbözik viszont az Eupannonicum (Bátorliget, Veresegyháza) és a Praeillyricum (Kaposvár) vizsgált pontjaitól. Az eremophil fajok aránya kisebb, mint az Eupannonicumban és a Praeillyricumban, ugyanakkor jóval nagyobb a hylophil fajok részesedése. Ha viszont 222