Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)

BUBICS ISTVÁN: Újabb felsőkarni Megalodontida lelőhely a Bakony hegységben

Újabb felsőkarni MegalodontidaJelőhely a Bakony hegységben BUBICS ISTVÁN Bevezető A Bakony hegységi triász legkiterjedtebb és legvastagabb képződménye a karni és nóri emeletbeli fődolomit. Mint ismeretes, a felsőtriász e két emeletének precíz elhatárolása gyakran nehézségbe ütközik. Adódik ez abból, hogy a feltárási viszonyok, vagyis a hozzáférhetőség változatosságán túl, a fődolomitban nagyon gyér fauna mutatkozik. Ezen túlmenően akadályt jelent a dolomit jellegzetes szövettani állapota, porlódásra hajlamossága, ami az esetlegesen megjelenő faunákat felismerhetetlenné teszi. Mindemellé kapcsolható az a vizsgálatokkal megállapított tény, hogy az emeletek elválasztására alkalmas Megalodontidák fészkekben, kisebb-nagyobb lencsékben jelennek meg a kőzeten belül. A Megalodontidák időjelző szerepére Véghné, Neubrandt E. és Végh S. (1964) felsőtriász puhatestű-fauna és sztratigráfiai vizsgálatai utalnak. Vizsgálataik szerint a Megalodontidák között több olyan formát ismertek meg, melyek csak a karni emelet felső részében jelennek meg. Végh S. (1964. b.) szerint pl. biztosan a karni emelet felső szakaszát jelzi: a Neomegalodon carinthiacus (Hau), aNeomegalodon triqueter pannonicus (Frech), valamint a Cornucardia hornigi (Bittn.). Végh S. (1964. a.) 1964ben végzett vizsgálata során biztosan karni emeletbeli dolomitot csak a Déli-Bakonyból ismertet megjegyezve, hogy ezek a kifejlődések az Északi-Bakonyban is biztosan kimutathatók lesznek. Az előrelátást e dolgozat igazolta. 1. A lelőhely és környezetének földtani ismertetése. Öcs és Pula községek közti területen a felsőtriász dolomitokat pliocén üledék és bazalt, pleisztocén lösz és a völgyekben holocén patakhordalék fedi (1. ábra). A két községet összekötő útvonal a Kab-hegy NY-i lábánál húzódik. Az út mentén, különösen annak bevágásaiban, gyakran jó feltárásban látható a bazalt közvetlen fekűjét képező piroklasztikum. A bazalttufa 8—15 cm vastagságú padokban válik el és különösen az út NY-i oldalán tekintélyes kiterjedést ér el. Ezen a szakaszon, de az út K— ÉK-i oldalán a szálbanálló bazalt nem húzódik le az útig, csupán a pleisztocén üledékbe ágyazott hömpölyök jelzik a közeli • E3 ^ E2 [33J 1. z C bányagödrök L?j újabb Megalodont.da lelőhely 1. ábra: Öcs-Pula környékének átnézetes földtani térképe. M 1:50 000 Jelmagyarázat: 1. Holocén patakhordalék 2. Pleisztocén lösz 3. Pliocén homok, agyag 4. Bazalt 5. Bazalttufa 6. Felsőtriász - nóri fődolomit 7. Felsőtriász - karni fődolomit Abb, 1.: Geologische Ubersichtskarte der Umgebung von Öcs-Pula. M 1 : 50 000 Zeichenerklärung: 1. Holozänes Bachgeschiebe 2. Pleistozäner Löss 3. Pleistozäner Sand, Lehm 4. Pliozän Basalt 5. Pliozän Basalttuf 6. Obertriadischer-norischer Dolomit 7. Obertriadischer-karnischer Dolomit bazalttakaró jelenlétét. A felsőtriász dolomit e fiatal üledékek, valamint a vulkánit alól kisebb-nagyobb foltokban bukkan felszínre. A települések közelében, szinte minden kibúvásban bányagödör tárja fel a dolomitot. Egy nagyobb méretű bányagödör található az Öcs községi bekötőúttól ÉK-re is, amely most vizsgálatunk tárgyát képezi (2. ábra). A bányagödröt a Padrag felé vezető új közlekedési útvonal építésekor létesítették. A dolomit e helyen is nagyrészt porlódó, apró kockákra széthulló szerkezetű, amely közvetlenül alkalmassá teszi töltés és útalapozás céljára. A bánya kb. 100 x 160 m-es kiterjedése, 1,5—2 m-es falmagassága arra utal, hogy vi21