Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)
DR. RÉZBÁNYAI LÁSZLÓ: Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony nagylepkefaunáján II.
V I II . e táblázat folytatása 3 évi 1969 1970 1971 Hg 1 S T3 E •a S •g s •a N CA IH o ir, Faj név »cd TJ | CO tu bo rt N »cd N V) T3 <D >> M >> u <? H* OB 1 i »ed N 1 60 D N <n S »ed N t/i IH »cd N •o D >> (D N C/5 s N (*) »H »cd TJ | CO tu :0 tu :0 C/5 »ed N 1 60 D •O VO 00 D ••o o V3 61. S. chenopodiata 100 0,4 27 0,4 54. 39 0,7 34. 34 0,3 71. 62. C. rubricosa 99 4 0,1 159. 9 0,2 91. 86 0,7 32. 63. M, pallens 96 10 0,2 109. 5 0,1 140 81 0,7 35. H. corticata 96 51 0,8 31. 40 0,7 31. 5 0,1 212. 65. Sc. immorata 94 28 0,4 52. 17 0,3 64. 49 0,4 56. 66. H. ambigua 92 2 0,1 204. 3 0,1 172. 87 0,7 31. 67. P. clavipalpis 91 3 0,1 179. 4 0,1 149. 84 0,7 34. 68. C. icteritia 90 76 1,1 25. 6 0,1 123. 8 0,1 160. 70. E. vulgata 90 27 0,4 54. 56 1,0 20. 7 0,1 178. 70. C. trapezina 86 15 0,2 79. 8 0,1 101. 63 0,5 43. 71. Th. cespitis 85 0,3 15 0,2 79. 10 0,2 86. 60 0,5 46. E. centaureata 85 30 0,5 49. 19 0,3 62. 36 0,3 69. 73. M. albipuncta 83 31 0,5 46. 22 0,4 54. 30 0,2 73. 74. S. menthastri 82 7 0,1 132. 30 0,5 42. 45 0,4 58. 75. A. macüenta 79 52 0,8 30. 5 0,1 140. 22 0,2 83. 76. O. stabilis 78 5 0,1 148. 15 0,3 71. 58 0,5 50. 77. N. pronuba 77 10 0,2 109. 7 0,1 111. 60 0,5 46. 79. A. humilis 77 5 0,1 148. 1 0,1 228. 71 0,6 40. 79. E. linariata 76 47 0,7 34. 16 0,3 68. 13 0,1 123. 80. L. rnarginata 74 14 0,2 86. 21 0,4 56. 39 0,3 65. 81. E. pyraliata 73 33 0,5 44. 33 0,6 39. 7 0,1 178. 82. H. vitai bata 72 32 0,5 45. 34 0,6 36. 6 0,1 190. 84. St. aversata 72 20 0,3 64. 10 0,2 86. 42 0,4 61. 84. C. aurago 70 15 0,2 79. 3 0,1 172. 52 0,4 53. 85. H. nana 69 26 0,4 57. 10 0,2 86. 33 0,3 72. 86. Ph. fluxa 68 37 0,6 40. 12 0,2 81. 19 0,2 97. 88. St. dimidiata 68 25 0,4 58. 40 0,7 31. 3 _ 251. 88. M. brassicae 66 30 0,5 49. 15 0,3 71. 21 0,2 88. 90. O. cruda 66 1 — 248. 7 0,1 111. 58 0,5 50. 90. A. rhomboidea 64 49 0,7 33. 9 0,2 91. 6 0,1 190. 91. E. absinthiata 62 36 0,5 41. 23 0,4 51. 3 _ 251. 92. St. humüiata 61 17 0,3 71. 31 0,5 41. 13 0,1 123. 93. E. transversa 58 31 0,5 46. 24 0,4 48. 3 251. völgyi növénytársulások hiánya és a több mezőgazdasági tábla, beleértve a nagy gyümölcsöst is. Magas fekvése miatt azonban környékén jobban dominálnak a bükkösök (Mellitti -Fagetum hungaricum, Asperulo odoratae), ÉK-i kitettsége miatt pedig itt találkoznak a Hajag É-i oldalának hűvös, nedves, montán, és a K-i oldalnak melegebb, szárazabb, kissé már a Keleti-Bakony felé átmenetet képező erdei és lejtő-sztyepp biotópjai. A pár házból álló települést egy kis, elszigetelten álló erdő borítja, melynek egy része nyilvánvalóan a környező bükkösökhöz hasonló erdő szélének maradványa. Fénycsapdám ennek a kis erdőnek a szélén működött, 1969-70-ben normál, opál, 100 W-os égővel, 1971-ben 80 W-os higanygőz égővel (Hg), és fénye a forráslápokkal tarkított hegyi legelő, a közeli bükkös és a gyümölcsös felé világított, a szántóföldek és a szárazabb biotópok felé tehát kissé takarva (8. térkép). Kezelését Kalmár István, az erdőgazdaságnak azóta már nyugdíjas dolgozója végezte, nagy lelkesedéssel és gondossággal. Tudomásom szerint rendszeres lepkegyűjtést előttünk itt még senki sem végzett. A 3 év alatt 492 éjszakai nagylepkefaj került elő Ráktanyán, tehát kevesebb, mint Fenyőfőn, és sokkal kevesebb, mint Som-hegyen, viszont közülük 25 faj nem jelentkezett az előbbi helyeken, és néhány igen figyelemre méltó (pl. Cerapteryx graminis L., Discoloxia blomeri Curt., Chloroclysta truncata Hufn., Eupithecia satyrata Hbn., Calliclystis chloerata Mab., Anaitis praefomata Hbn.). A fogott egyedszám (24220) közepesnek nevezhető, szintén elmaradva Som-hegy mögött. Rák-tanya éjszakai nagylepkefaunájának összetétele természetesen jobban hasonlít Som-hegyéhez, mint Fenyőfőéhez. A Hg-csapda itt' is a már említett jelentős faj- és egyedszám-emelkedést eredményezte. Csak a 2 évi normál ég ős gyűjtéskor került elő 78 faj (15,9%), csak a Hg-égős gyűjtéskor 103 faj (21,0%). Érdekes azért, hogy a fogott egyedek száma a Hg-csapdában ezúttal még kétszeresére sem emelkedett. I. d, táblázat. Az 1%-os tömegrészesedést meghaladó fajok száma és összrészesedése ismét hasonló eddigi tapasztalataimhoz (6. grafikon), és az egyes években alig ingadozó (26, 23, 26,: 60,0%, 59,6%, 58,0%), mint a 0,5-0,9%-os részesedésű fajok esetén is (24, 24, 25,: 14,8%, 15,7%, 15,9%). A leggyakoribb fajok évi részesedése is a szokásos körül mozog, nem haladva túl a 6,9%-ot. A hároméves gyűjtés eredménye alapján itt már a legtöbb gyakori faj nagyobb részesedésingadozást mutatott, különösen pl. a S. exclamationis L., T. griseata Pet, H. proboscidalis L., M. pisi L., O. incerta Hufn., P. comitata L., M. procellata Schiff, és C. vaccinii L., míg feltűnően állandó részesedésű a X. spadicearia Schiff., Th. decimalis Poda, C. coryli L., D. caeruleocephala L., E. de foliar ia a. és E. lurideola Zinck. A leggyakoribb fajok közül csak néhány érte el mindhárom évben az 1%-ot (A. c-nigrum L.,P. alchemillata L., X. spadicearia Schiff., E. imbecilla F., L. testacea Schiff., Th. decimalis Poda), míg néhány faj 2 évben is ez alatt maradt (S. exclamationis L., M. pisi L.,P. plumigera Esp.j. Az 1%-os részesedés alatti fajok közül is több megha152
