Tóth Sándor szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 14. – Természettudomány (Veszprém, 1979)
DR. RÉZBÁNYAI LÁSZLÓ: Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony nagylepkefaunáján II.
16. kép: Ráktanyai részlet a kis reliktumerdővel, elöl a hegyi legelő, jobbra a gyümölcsös, „x" a fénycsapda helye. Hátul balra a Kőris-hegy-csoport, jobbra a Somhegy ladta egyes években az 1%-ot, az E. bistortata Gze., C. rubidata Schiff., és H. tersata Schiff. 2 évben is, míg az A. plagiata L. 1969-ben volt kiemelkedőbb részesedésű (2,4%). II. d táblázat. Egyes érdekességeiről ismét később fogok bővebben megemlékezni. IH.d táblázat. A legtöbb előfordulási napot mutató fajok között találhatunk többet, mely Fenyőfőn és Som-hegyen a sorrendben hátrább szerepelt (pl. M. procellata Schiff., S. spadicearia Schiff., E. altemata Müll., P. alchemillata L.), Rák-tanyán továbbra is az elsők között volt viszont az A. c-nigrum L., S. clathrata L., P. chrysitis L., egyes években a T. griseata Pet, S. exclamationis L. és O. plecta L. A leggyakoribb fajok közül viszonylag kevés napon jelentkezett szokása szerint az E. imbecilla F. és P. plumigera Esp., egyedszámához képest sok napon a S. clathrata L., X. ferrugata Cl., M. procellata Schiff., E. alternata Müll, és P. chrysitis L. IV.d táblázat. Kiemelkedő napi átlagot mutatott 1971-ben a P. plumigera Esp., így a háromévi átlag szerint is első, Somhegyhez hasonlóan. Ezúttal is az elsők között szereplő fajok az E. imbecilla F., Th. decimalis Poda, és A. c-nigrum L., míg a P. alchemillata L. és X. spadicearia Schiff, először mutatott magasabb napi átlagot. Napi maximum szempontjából is az elsők között vannak ismét az A. c-nigrum L., D. cultaria F. és Th. decimalis Poda, de ezúttal kiemelkedő a P. plumigera Esp., M. pisi L. és szokatlanul a X. spadicearia Schiff, és P. alchemillata L. maximuma is. V. d táblázat. A bagolylepkék fajszámának részesedése azonos volt a som-hegyivel, de egyedszám-részesedésük a 3 éves átlag alapján valamivel alacsonyabb, bár még mindig a fogott egyedeknek több, mint a felét adták. A medvelepkék egyedszám-részesedése is alacsonyabb, ezzel szemben jelentősen magasabb az araszolóké. Különösen a normálégős gyűjtés anyagában láthatunk erősebb különbségeket Som-heggyel szemben, a baglyok részesedése Rák-tanyán sokkal alacsonyabb, míg az araszolok a fogott nagylepketömegnek jóval több, mint a felét adták. A Hg-égős csapdában azonban az araszolok részesedése még a som-hegyinél mélyebbre süllyedt. Kissé magasabb Rák-tanyán a Notodontidae, Drepanidae, Lymantridae és Limacodidae, alacsonyabb a Sphingidae és Thyatiridae egyedszám-részesedése, míg pl. a Zygaenidae és Psychidae családok képviselői itt nem kerültek a csapdába. A normálégős és a Hg-égős gyűjtés között ismét a már említett eltéréseket tapasztaltam, tehát főleg a baglyok, kissé a szenderek és más szövők egyedszám-növekedését, és az araszolok Bild 16: Ein Teil von Ráktanya mit dem kleinen restlichen Wald, vorne die Weide, rechts die Obstplantage, „x" ist der Ort der Lichtfalle. Hinten links die Kőrishegy Berggruppe, rechts der Somhegy Berg erős gyérülését, Rák-tanyán nemcsak %-osan, hanem még abszolút értékben is! VI. d táblázat. A tápnövényszintek szerepének alakulásából jól láthatjuk, hogy a rák-tanyai csapda még közelebb állt az erdőhöz, mint a som-hegyi. Sokkal magasabb a csak lombkoronaszintben fejlődő egyedek részesedése, kissé a csak cserje- és fatörzsszinti egyedeké is, míg a gyepszintnél erős elmaradás tapasztalható Som-hegyhez viszonyítva. Ezek az eltérések a fajok szerinti részesedések esetén is általában jelentkeznek, csak kisebb mértékben. A Hg-égő használata idején ismét erősen növekedett a lombkoronaszinti egyedek részesedése, a gyepszintieké pedig csökkent. VII. d táblázat. Itt feltűnő eltérés Som-hegytől, a nyíreségeres fajok majdnem teljes hiánya, a nyár-fűzes egyedek számának csökkenése, ezzel szemben a gyümölcs- és egyéb lombos fákon fejlődő oligofág fajok egyedszám-részesedésének növekedése, ami a mono-oligofág egyedeknél is részesedésemelkedést okozott. Mivel a környéken sok kis forráslápfolt található, a nedves réti növényeken fejlődő egyedek száma valamivel több, részesedésük figyelemre méltóbb, mint Somhegyen, ami főleg az Amphipoea fucosa Frr. magas egyedszámának következménye. VIII. d táblázat. Az egyes aszpektusok alakulásában a 3 év alatt sok eltérés tapasztalható, a populációdinamikai hatások miatt, de néhány szabályszerűséget is megállapíthatunk. A 17. kép: Discoloxia blomeri CURT 153
