Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
CENNERNÉ WILHELMB GIZELLA: A dunántúli végvárábrázolások tipológiai kérdései
1 a korábbi alkotások finom részleteivel szemben elnagyolást eredményezett, ami elsősorban Pannonhalma, Tata, Várpalota, Veszprém képén szembetűnő. Székesfehérvár megjelenítésén szakított saját korábbi távlati formájával, és átvette Sibmacher alaprajzos típusát. 2 4 Esztergom látképét módosított nézőpontból, Braun-Hogenberg topográfiájához közelítő képben adta. 2 5 Üj motívum a kötetben megjelenő Kanizsa ábrázolása, amelyen a távlati és az alaprajzos kompozíció elegyítésére törekedett, megtartva a Turco-féle ötszögű alapformát. 2 6 Kanizsának ez a képe a XVII. század folyamán többször visszatért, és még a század végének németalföldi városkép-gyűjteményei is ezt a formát támasztják fel annak ellenére, hogy az 1664-es ostrom és a felszabadító háborúk újabb, igaz mindig a Turco-féle alapformát variáló ábrázolásokat hívtak életre. A tizenötéves háború befejeztével elcsendesedtek a magyarországi csataterek, a nagy háború helyét elfoglalta a határmenti portya, lesvetés, idegen kézen lévő területre történő becsapás. A nyugati metszetkiadók figyelmét pedig lekötötte a harmincéves háború más hadszíntereken dúló gigászi küzdelme. A XVII. század első negyedében, 1617-ben jelent meg a BraunHogenberg városkép topográfia hatodik kötete, amelyet a sorozat megindítói közül csupán Georg Braun ért meg. E műben a dunántúli végházak közül Tata és Pápa ábrázolásával találkozunk. A Georg Hoefnagel rajzát halála után felhasználó kiadó Tatáról készült madártávlati képe a bástyákra és a várépület elhelyezésére nézve valósághű, 2 7 amit Giulio Turco felvételével összehasonlítva állapíthatunk meg. 2 8 A külső erődítésvonal ilyen ábrázolása Hogenberg már említett történeti sorozatának Tata 1597-es visszavívását bemutató lapján is látható, bár a vár belső épületeinek rajza eltér. 2 9 Pápa vedutáját ugyancsak Georg Hoefnagel hagyatékából közlik a VI. kötetben, Philippus Ferdinandeus korábbi rajzának átdolgozásaként. A korabeli leírásokkal egybevetett, ugyancsak valósághű ábrázolás későbbi hatását nem találjuk hasonlótárgyú műveken, míg Tata esetében egy kisméretű replika létezett. 3 0 A vázolt történeti körülmények folytán a hazai városképek jelentős gyűjteményét a XVII. század első felének további éveiben nem történeti művekben találhatjuk meg. Más műfaj, az emblematikus, vagyis erényeket-bűnöket, emberi tulajdonságokat didaktikus képekkel-versekkel megjelenítő gyűjtemény, az Eberhard Kieser-Daniel Meissner közös vállalkozásban Frankfurt am Mainban megjelenő „Thesaurus philopoliticus" egyes kisméretű lapjainak hátterében láthatjuk viszont a már ismert ikonográfiái típusokat. A közel tíz esztendőn keresztül (1623-1632) füzetekben megjelenő sorozat 3 1 különböző művészei is elsősorban Dilichet vették mintául: Győr, Kanizsa, Pannonhalma, Pápa, Székesfehérvár, Tata és Veszprém látképei Dilich ábrázolásai nyomán kerültek be a sorozatba. Esztergom és Visegrád vedutája viszont Hoefnagel korábbi lapjaihoz nyúlt vissza. Várpalota esetében ritka változtatásnak lehetünk tanúi: a szabályos, négytornyos erősség egy hátsó, kiemelkedő ötödik toronnyal gazdagodott, ami megváltoztatta a épület jellegét. 3 2 Az 1640-es években a fontosabb végvárak Dilichre épülő ikonográfiái tradíciójához éppen a kisebb dunántúli erősségekre vonatkozó autentikus anyag párosult. Johann Le Dentu, Batthyány Ádámnak és Forgách grófnak rajzokat készített végvárainkról. Az eredeti felső-magyarországi, nyugat-dunántúli és horvátországi várrajzok részben a Magyan Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában, részben Bécsben, az österreichische Nationalbibliothekben találhatók. 33 Légrád, Németújvár, Rohonc, Zalaegerszeg, Zalaszentgrót tollrajz és vízfestmény technikával készült ábrázolásai, nemcsak valósághű, de művészi megfogalmazásban is sikerültek, a dunántúli változatos tájat szeretettel visszaadó lapok. Nem az elsődleges fontosságú védvonal állapotáról tudósítanak, hanem a másodrendű kisebb várak építkezési módját, vagy a megerősített főúri udvarházak és birtokközpontok képét mutatják be. Az 1660-as évek megújuló török hadjáratai és Zrínyi Miklós, a költő visszaütése a téli hadjáratban, felélesztette a hazánkkal foglalkozó nyugati topográfiai irodalmat. Martin Zeiler: Beschreibung des Königreichs Ungarn c. Lipcsében megjelent művében a fontos dunántúli várak mindegyikének képe megtalálható Dilich második kiadásának egyszerűsített ábrázolásváltozatai nyomán. 3 4 Kevésbé egyöntetű a kor másik, vedutákat tartalmazó gyűjteménye, a „Denkmal Serinischer HeldenThaten" c. haditudósítás-kolligátum. 3 5 A névtelen összeállító számára dolgozó ugyancsak névtelen rézmetsző nem tartotta magát mindig Dilich előképeihez, hanem szabadon válogatott az előző korszak alkotásai között. Ha Dilich kompozíciójának átvétele mellett döntött, akkor is változatosabbá tette az előteret, vagy alakított az eredeti felépítésen. Veszprém vedutáján (4. ábra) például folyóval gazdagította az előteret, a várhegytől jobbra látható emelkedőt alacsonyabbra rajzolta, hogy a vár jobban érvényesülhessen. Az előtér folyó-motívumát a Kieser-féle közmondás-illusztrációk megfelelő lapjáról vette át. 3 6 Eredeti ötlet Várpalota látképén a pártázatos vártornyok sima, díszítésmentes befejezése, amelyet a lándzsás védmű rajza élénkített. 3 7 A „Denkmal" alkotójának az átlagos vedutasorozat-rajzolóktól eltérő, eklektikus munkamódszerét eddig kevéssé használt ikonográfiái forrás átvétele is bizonyítja. Győr és Pápa ábrázolásán Sibmacher madártávlati, alaprajzos formáját ismétli, míg Kanizsa várát Georg Kellemek az 1600-as török foglalásról készült, egykorú, s csupán egy XVII. század eleji történeti-publicisztikai munkában ismételt, elnyújtott, négyzetes alakjában mutatja. 3 8 Az utóbb említett, Augsburgban megjelent szöveges rézkarcsorozat, Wilhelm Peter Zimmermann propagandisztikus 143
