Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

KŐFALVI IMRE: A veszprémi Szentháromság szobor

A veszprémi Szentháromság szobor KŐFALFI IMRE Bíró Márton veszprémi püspök 1749/1750-ben építteti a Szentháromság szobrot, amelyen még 1752ben is dolgoznak. Azon a területen, ahova a szobormű építésének helyét kijelölték a Székesegyház előtti téren, Nagy Ferenc és Szabadi János házai álltak. Ezeket a házakat megvásárolták és lebontották. A szoborművet 1750 májusa után avatta fel Bíró Márton püspök ünnepélyes külsőségek között. A szobormű homorúan íves, lesarkított háromszög alaprajzú, kétszintes volutás alépítményből áll, amelyeket gazdagon tagozott párkányok fejeznek be. Az alépítmény felső párkányáról indul az oszlopláb, az oszloptörzs és a fejezet, amelyen felhő-trónuson ül a Szentháromság, aranyozott vörösréz kereszt, dicsfény, galamb és jogar díszítéssel. A felhő-trónt még két szárnyas angyalfej is díszíti. Az alépítmény három szintjén a lesarkított élek előtt szobrok állnak. Az első szinten másfél életnagyságban Szt. István, Szt. Imre és Szt. Flórián áll. A következő szinten Szt. Márton püspök, Szt. Miklós püspök és Nepomuki Szt. János szobrai állnak. A felső szinten, két szárnyas angyal, kezükben kereszttel, egy pedig virágcsokorral áll a lesarkított élek előtt háromnegyed életnagyságban. A két keresztet tartó angyal között a szobormű főnézetében tizenkét csillagos glóriával Immaculata áll a földgömbön, amelyre a bűnt jelző kígyó tekeredik, szájában az almával. Az oszloptörzs közepén a főnézetben egy vörösrézből domborított aranyozott korona van, amelyet jelképesen tart két felhőkön szálló szárnyas puttó. Az oszloptörzs lesarkított éleit és oldalait füzérdíszek, szárnyas angyalok, felhők és szárnyas angyalfejek díszítik. Az alapépítmény homorúan íves oldalain mindkét szinten domborművek vannak tagozott keretezéssel, amelyek Szt. Magdolnát, Szt. Mártont, Szt. Katalint, Szt. Pált, Szt. Annát és Szt. Pétert ábrázolják. A szobormű építészeti részének kőfaragó munkáit Walch Tamás kőfaragó mester készítette 1000 forintért, bántapusztai kőből. A XVIII. században ismert kőbánya hatósugara Veszprémen, Székesfehérváron, Sümegen, és Móron is túljutott. Budapesten a múlt században az Országház és a sertésvágóhíd építésénél is használták. A bánya a Zichy család várpalotai birtokának öskü nevű falujához tartozott, és egy részére a veszprémi káptalan is igényt formált, mert 1765-ben a Zichyekkel pereskedett érte. A Szentháromság szobormű szobrászmunkáit Schmidt Ferenc József szobrász és műhelye készítette, 440 forintért, ugyancsak bántapusztai kőből, amelyet Walch János várpalotai kőfaragó mester szálh'tott. Schmidt Ferenc szobrász Pesten született. Mint kőfaragó legény 1739-ben Székesfehérváron élt, és egy asztalos legénnyel összeverekedett, ezért pénzbüntetéssel sújtották. 1741-ben már mint mester dolgozott, és 1755-ben már Veszprémben háztulajdonos volt. 1755-ben Sümegre szállított szobrának írásos adata van. A szobormű készítőin kívül a társmesterek nevei is ismertek. Schumann püspöki lakatos 117 forint 61 dénárért minden bizonnyal azt a láncos vaskerítést készítette, amely a szobor körül az első periódusban földbe ásott kőoszlopok között volt. A vasanyagot a kerítéshez Radkersburgból szerezte. A kovácsmunkát Hörl Tamás 397 forint 30 dénárért készítette. Ez a munka valószínűleg az építészeti részeknél alkalmazott összetartó vaskapcsokból, a szobrokat rögzítő vascsapokból, és a felakasztott díszítéseket tartó kapcsokból és csapokból állt. De ő készíthette a püspökbotokat, jogarokat, kereszteket és a Szentháromság rézmunkáinak megerősítő vascsapjait is. A szobrok aranyozását Anteszner József veszprémi festő 211 forintért készítette el. Az 1974. évi helyreállítást megelőző tisztításkor a mélyen fekvő részeknél még megvoltak nyomai mind a többszínű festésnek, mind az egyes részletek gazdag aranyozásának a szobrokon és; domborműveken. A sík felületeken sok helyen kronosztikon volt, bevésés nélkül festve, amelyek ma már lekoptak. Az elhelyezéshez szükséges nehézállványt Engstler Mihály zirci ácsmester készítette 616 forint 50 dénárét. A kifizetett összeg nagysága is igazolja, hogy igen komoly teherbírású Jandéna" állvány készülhetett. Ha az oszlopnál az összerakott darabok súlyát egyenként figyelembe vesszük, ez kb. 15 mázsa, de az oszlopfejezet egy darabban még ennél is nagyobb súlyú. A darabokat kötéllel húzták fel. A felhúzáshoz szükséges kötelet Bíró Márton püspök a pesti invalidusoktól kérte, és ezzel Schmidt János szobrászt bízta meg, aki a rézmunkáért utazott Pestre. Ha a húzóerőt is figyelembe vesszük, az állványzatot legalább 30 q teherbírásra kellett építeni, 18—20 m magasságig több-