Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
KŐFALVI IMRE: A veszprémi Szentháromság szobor
2. ábra. A Szentháromság részlete a helyreállítás után. Abb. 2. Detail der Dreifaltigkeit nach der Wiederherstellung. 1. ábra. A Szentháromság részlete a helyreállítás előtt. Abb. 1. Detail der Dreifaltigkeit vor der Wiederherstellung. szőri kiváltó szinttel. A rézmunka felhúzását, elhelyezését Rothmeyer József Gürtlermeister végezte, de valószínűleg ő a rézmunka készítője is. A Szentháromság szobor anyaga gyenge minőségű puhamészkő, amelyből az agresszív esővíz könnyen oldja a kötőanyagot, és amely márgás összetétele miatt aránylag sokáig tartja a nedvességet, ezért fagykároknak is ki van téve. A nem fagyálló anyag miatt aránylag rövid idő múlva alakítani és restaurálni kellett a szoborművet. 1784. augusztus 7-én 7 forint és 50 dénárt fizetnek ki a szobor körül végzett 15 napi munkáért. Ugyanezek a munkások augusztus 14-én 3 forint és 15 dénárt kapnak 6 napi munkáért. 1784. augusztus 18-án a várpalotai kőfaragónak három darab faragott kőért és Veszprémbe szállításáért 11 forint 25 dénárt fizetnek ki. Ez a három darab kő a szobor főnézeti oldalán a ma is meglévő oltár, amelynek semmi kapcsolata nincsen a szobor építészeti részével, és a menza tartóoszlopai sem simulnak az építészeti rész homorú ívéhez. Végül a menza szoborműhöz csatlakozó oldalán is tagozat van, ami teljesen szükségtelen. Ez a tagozat azért nem hasonlít a külső, látható oldalon levő tagozatokhoz, mert a külső tagozatokat egy helyreállításnál átfaragták, míg a belső tagozatokhoz nem fértek hozzá, és így azok érintetlenek maradtak. Ezek a tények azt bizonyítják, hogy a három faragott kő készítője nem ismerte a megrendelt kövek helyszíni csatlakozását a szobor építészeti részéhez. A menzán lévő ereklyetartó nyílás arra enged következtetni, hogy az oltár esetenként funkcióban volt. 1784. augusztus 21-én 3 forint 45 dénárt fizettek ki hat és fél napig tartó szobor körüli munkáért. Augusztus 30-án ugyanazok kilenc napi munkáért 4 forint 95 dénárt kaptak. 1784. augusztus 30-án Jakobovics veszprémi szobrásznak a szobor körüli munkáért 65 forintot fizettek ki. Az összeg nagysága új szobrok készítését sejteti. Az új szobrok közül az egyik a korláton álló Szt. Sebestyén szobra, amely formai kialakításában teljesen elüt a korábban Schmidt által készített szobroktól, és mivel szeptember 8-án Sármány János, „szobor körül tett munkáért" 158 forint 85 dénárt kapott, arra kell következtetnünk, hogy akkor készült a mai báboskorlát és a rajta levő három szobor, Szt. Rókus, Szt. György, és a már említett Szt. Sebestyén. A korábbi kisebb öszszegek pedig az új korláthoz szükséges előkészületi és alapozási munkák bérét fedezik. Szeptember 6-án egy veszprémi bádogosnak három lámpa javításáért 3 forint 45 dénárt fizettek ki. Az említett három lámpát, amelynek ma már nincs nyoma, csakis a három lámpatartó angyallal lehet összefüggésbe hozni, amelyek az alsó szint lesarkított élein vannak felfüggesztve. 1784. szeptember 13-án Orsetti veszprémi, olasz kereskedőnek ólomért 33 forint és egyharmad dénárt fizettek ki. Ez az ólom, ami a szobrok és korlát csapjainak kiöntéséhez kellett, igazolja ezeknek a munkáknak erre az időre eső elkészítését. Szeptember 10-én festésért és aranyozásért 389 forint és 75 dénárt fizettek ki, és valószínű, hogy nemcsak az új szobrokat, hanem az egész szoborművet, feliratokat újra festik és aranyozzák. Sokáig nincs adat helyreállításról. így a szobormű 1830 körül már nagyon rossz állapotban lehetett, mert Hild pesti építésszel tárgyaltak a helyreállításról. Az építész elfoglaltsága miatt nem adott költségvetést, így a restaurálás elmaradt. 1831-ben helyi „statuáriust" bíztak meg a renoválással. Ekkor bontották le a régi láncos kerítést, és helyébe lándzsás vasrácsot készítettek a kőoszlopok közé. Ezért a lakatos munkáért 560 forintot fizettek ki. Ez a kerítés még 1910-ben is megvolt. 1857-ben, a császárlátogatás alkalmára újra kifestették a szoborművet és valószínűleg akkor készült egy új angyalfej, amely nem bánta184