Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
MITHAY SÁNDOR: Miháldy István régészeti gyűjtőtevékenysége
son lévő birtokán ásatást engedélyezett. Segítségül Friedrich Károly, kajári „kasznárt" rendelte Miháldy mellé. 1 0 1871. augusztus 29-én két helyen is ásatott egy időben. Az egykori uradalmi malomtól D-re 95 m-re K—KNY-i irányú középkori alapfalat ásott ki. A déli, keresztben húzódó kőfal feltárása után római „méretű" téglákat és peremes téglákat talált. 100 négyszögöles területet tárt fel. A másik ásatást a Földvári-erdőben végezte. 63 cm széles római falat ásott ki mellékfalával együtt. 1872 novemberében a Malomdombi táblán újabb falak kerültek napvilágra. 1873. március 27-én római falakat, festett vakolatot, fűtőszerkezetet és oszlopokat talált. Egy-egy téglát a fűtőszerkezetből, cserepeket és „rajzzal" díszített vakolatot is magával vitt. Ebenhöch 1872. november 2-án tekintette meg az ásatást hivatalos útja alkalmával, erről írásban is beszámolt az Arch. Ért. hasábjain. Fehér Ipoly szerint 1873-ban árokásás alkalmával, Kajáron őskori agyagedény került elő, és ez is gyűjtőnkhöz került. Az Ebenhöch ismertette leletek, amelyek Árpáson vízmosásban, a Rába áradásakor bukkantak elő, Miháldyhoz kerültek. Hercz József szerint az itt talált Constantinus arany szintén ebben a gyűjteményben kapott helyet. A Bakonyszücs—Százhalmon, Esterházy Pál birtokán, 1875-ben végzett ásatásán Rómerrel együtt dolgozott. Erről a hazai lapok is megemlékeztek. Ilyen eredmények után a leendő nemzetközi őstörténelmi és embertani kongresszus elnöksége a grófhoz folyamodott anyagi támogatásért. 1000 forintot kaptak a „folytatólagos kutatásra". A Nemzeti Múzeum vezetősége Miháldyt bízta meg az ásatások vezetésével. 3 napon át 64 emberrel dolgozott. A gróf egyúttal vadászait adta felügyeletre a feltárás idejére. Friedrich Béla térképezte fel a halomsírmező egy részét, a feltárt halmokat is bejelölték. A rajzot a Compte Rendu-ben közölte és 1877-ben a Magyar Nemzeti Múzeum érem- és régiség osztályának adott ajándékba 4 edényt, amelyek közül az egyik díszített volt, továbbá agyaggyöngyöt, bronzhajtűt és fíbulatöredékeket. Időrendben a következő ásatását a bakonybéli határban végezte. Itt a Gáthegy alatt a Vall-ban egy halomsírt tárt fel 1875 május és július hónapban. A halomban cserepek között „szén" és égett föld volt, egy egyenes bronzkard, és egy bronztű. Friedrich Béla rajzolta meg az itteni halmok két térképét, és ezek is a kongresszusi kiadványba kerültek. Sajnálatos, hogy a lelőhely ismertetésénél nem említették meg az ásató nevét. Sárkány Miklós meghívására újabb feltárást végzett ugyancsak a Gáthegy alatt az ún. Tuskósban. Sok halmot fedezett itt fel. Bennük élükre állított mészkövek voltak, a halmokban csontvázak. Ezek közül csak az egyiket sikerült kiemelnie 1876. augusztus 12-ig. Ezt is a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Az 1. halomban „É. felé" feküdt a csontváz. A 2. halomban a csontváz alkarján bronzkarpereceket talált, a kövek összezúzták az emberi csontokat. A 3. halomban lévő csontvázat összezúzva találta leletek nélkül. A 4. halomban darabokban került elő egy csontokkal teli kétfülű urna. 1875. május 18-19-én Soboron ásott. „Az uradalomtól kinyert engedély alapján" 10 avar sírt tárt fel. Gondos felmérése, rajzai, képei és leírásai alapján azonosítani lehetne a veszprémi Bakonyi Múzeumba került leletekkel. A rajzokat és beméréseket Friedrich Károly készítette el. Két felületben dolgozott: az egyikben 9 sír volt, a másikban pedig 10. Az ásatást még folytatta ugyanez év augusztus 6-án és 24-én. Majd 1876. augusztus 9, 10, 14 és 17-én ásatott ebben a határban. Az ásatást 1875 augusztusában Rómer is megtekintette. 150 m 2-es területen összesen 37 sírt tárt fel, amelyek soros temetőhöz tartoztak. A sírok távolsága egymástól 40, 60 és 70 cm, a mélységük 195 cm. Gyermek és felnőtt sírok voltak. Minden sírban a lábnál vagy a koponyánál vagy pedig az ágyékcsigolyákon edény volt. A Győri Közlönyben a sírokat részletesen ismertette. „A bögréknek egy részét" a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. A lelőhely és a sírok rajzát Rómernek ajánlotta fel, aki örömét fejezte ki a pontos munkáért. A sobori határban a Vincefői-dűlőben Emeresz Gyula bérlővel római utat talált. Ennek részletesebb leírását, ígérete ellenére, nem közölte. A sobori ásatáson iránytűt is használt. 1 1 1876. augusztus 12-én a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta a Kajár—Hunyoroson kiásott leleteket. Itt két egymástól 47 m-re lévő és 2 m magas halom volt. Az egyik átmérője 35, a másiké 30 m. Az elsőben nem talált leleteket, a másodikban ellenben középen 60 cm mélyen 127 cm hosszú emberi váz feküdt lábbal K felé, leletek nélkül. Lovas Elemér úgy véli, hogy ezek a halmok nem voltak népvándorláskorabeliek, de abban az időben beletemetkeztek. Már említettük, hogy 1876-ban volt az őstörténelmi és embertani kongresszus. Ennek Veszprém megyei rendezői között a polányi és a bakonyszentlászlói lelkész is szerepelt. Csetneki Jelenik feltételezi, erről írott cikkében, hogy hamarosan láthatják majd kiállításon Miháldy gyönyörű tárgyait. 1 2 Valóban szerepelt gyűjtőnk nem kis mennyiségű leletanyaggal, saját álb'tása szerint: „400 db szilánkot, 3 db nyílhegyet, 320 db csiszolt kőeszközt, 2 db fazekat, 1 db findzsát, 2 db csészét és egy koponyát" állított ki nagy gyűjteményéből. Kajár — Szűz-kútnál ásatáskor római pénzeket, feliratos téglákat és csontokat talált. Innen előkerült római és barbár jellegű bronzfibulát és érmeket ajándékozott Friedrich Károly számtartó a győri bencés Rómer Flóris gyűjteménynek 1878-ban és újra érmeket 1884-ben. Miháldy 1884-ben két „római sütemény-tálca lenyomatait" ajándékozta az előbbi győri gyűjteménynek. Ezek lepény sütőformák ülő alakokkal. Börzsönyi úgy tudja, hogy 1880-ban is volt feltárás „Öreg-Árpáson", de nem ismerjük az ásató nevét. 1 3 8
