Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

MITHAY SÁNDOR: Miháldy István régészeti gyűjtőtevékenysége

1902-ben szerezte meg a Nemzeti Múzeum azt az ismeretlen lelőhelyű, domborműves díszű római bronzmécsest, amelyet Pulszky 1897-ben említett a Bakony-vidéki gyűjteményben. Onnan származott egy hét oldalú és figurákkal díszített bronzcső és egy korongos bábsütő cserépminta is. Valószínűen ez utóbbi gipszmásolatát adta ajándékba Győrbe. Ezen Roma és Minerva ülő alakja látható. Egy festék dörzsölésére szolgáló kőlemez Mórichida-Kisárpásról való. Utólag már nem lehet bizonyítani, hogy ásott-e Miháldy Pápateszéren római lelőhelyen. Itt, Récsey szerint, a Waldackerl-dűlőben mészbetétes díszű edényeket talált. Az edényeket Récsey már nem látta a gyűjteményben. De az innen előkerült, illetőleg kiásott bronzékszereket a gyűjteményből ismerte. Ismeretlen lelőhelyűek az egykori bakonyszentlászlói számtartó, Fillinger Antal által beszolgáltatott római kori tárgyak. Meg kell említeni egy fontos leletet is, amelyet Friedrich adott át Miháldynak. Ez a Felpécen talált honfoglaláskori díszes vaskard, amely 1902-ben az országos gyűjteménybe került. Lovas szerint a pontos lelőhely a Sokorói-domb, a szőlőhegy lejtője.

1

4 Récsey kiemeli a gyűjtemény ismertetésekor, hogy az „helyi érdekű leletek"-ből állott. Bizonyára az 1880-as években láthatta a plébánián elhelyezett tárgyakat. Akkor már minden ismert ásatás anyaga ott szerepelt. Rhé szerint gyűjtőköre nem távolodott el messze falujától. Megyéjén kívül még Győr és Komárom megyében végzett gyűjtéseket. Már Récsey is látta a kőeszközök két leltárkönyvét, mert megemlíti a gyűjtemény ismertetésében, hogy azokban 340 db kőeszköz szerepelt. Minden eszköz külön lapot kapott és azon a rajzok, méretek és a lelőhely is szerepelt. A bő adatokból mind az öt szekrénynek a tartalmát aránylag elég részletesen megismerhetjük. Innen és kisebb irodalmi utalásokból, valamint a veszprémi múzeum régi leltárkönyveiből megállapítható, hogy 84 község határában kb. 140 lelőhelyről származnak gyűjteményének tárgyai. Ezek nevét függelékben és térképünkön közöljük. Csak 5 lelőhely nevét tartjuk bizonytalannak. 3—400 darabra volt tehető a gyűjtött római érmek száma. Ezek főleg Móriczhida—Kisárpásról, Bakonytamásiból és Zörög-tetőről származtak. A magyar érmek 2-300 darabja a falujából, Bakonytamásiból és Kisárpásról valók. Úgy tudjuk, hogy a teljes gyűjteménynek nem volt leltárkönyve, csak időközönkénti feljegyzései, amelyek elvesztek. Újkori gyűjtései esetlegesek lehettek. Megszerezte az Árki család nemeslevelét és más újkori iratokat. Utódja, Lendvay Béla azt jegyezte be a História Domusba: „Elődöm nem tartozott a közönséges kaliberű emberek sorába, amit az is elárul, hogy passzionátus régiséggyűjtő volt, úgyannyira, hogy Bakonyszentlászlóra jövetelemkor, 1901-ben, álló egy éven át valóságos múzeumőr voltam, öt üvegszekrényben őriztem elődömnek hangyaszorgalommal összegyűjtött numizmatikai, és mindenféle ibrikek, kövek, kőszerszámok stb. gyűjteményét. Ezen gyűjtemény koronáját 1 db római mécses (lámpa) képezte, amit az Orsz. múzeum vett meg 1200 Ft-ért, a többi gyűjteményt a Veszprém megyei múzeum kapta, amely úgy szólván ennek alapját képezte. Lehetetlen tehát, hogy ilyen kiadású ember, aki 1865-190l-ig volt bakonyszentlászlói plébános, a lelkészségnek múltja iránt ne érdeklődött volna. Mivel pedig nem itthon halt meg, úgy feltételezhető, hogy halálával beállott itthoni fejvesztettség okozta zavar után fennmaradt iratok között, sok más értékes feljegyzése között, a plébánia történetére vonatkozó fejlegyzései elvesztek". Már említettük, hogy falujából az ottani számtartó több alkalommal ajándékozott a veszprémi gyűjteménynek. A veszprémi „régi szerzeményi naplóban" nem szerepel 1905-ig Fillinger Antal és Friedrich Károly neve. Fillinger Kíiroly is ajándékozott innen származó leleteket a Magyar Nemzeti Múzeumnak, Friedrich viszont csak a győri gyűjteménynek. Récsey tői tudjuk, hogy Miháldynak az volt az óhaja, hogy gyűjteményét tovább is őrizzék. Rejtély előttünk, hogy miért hagyta abba ásatásait. Talán Rómerrel együtt ő is visszavonult?. Haláláról meg semi emlékezett az Archaeológiai Értesítő akkori szerkesztősége. 1884-től kezdve nincs Miháldy ról említés

1

5 Nem ismerjük gyűjtési módszerét. Némi nyomok arra engednek következtetni, hogy alaposan utána járt a leleteknek és azok előfordulásának. Bizonyára terepbejárásokat is végzett. 36 éven át folytatott gyűjtése azt bizonyítja, hogy állandóan érdeklődött, utazgatott és minden adatnak utánanyomozott. Az Országos Régészeti és Embertani Társulat 1901. szeptember 24-én tartott ülésén Récsey ismertette Miháldy gyűjteményét. Szerinte „egy vidékről" van egybegyűjtve, és kívánatosnak tartaná, ha „ezen vidék valamely nyilvános Múzeumába" kerülne. 1901. június 1-én kérte be az egyházmegyei hivatal Bakonyszombathelyről Miháldy végrendeletét, de az nem készült. Július 15-én vették fel hivatalos bizottság előtt a plébánia leltárát: jelen volt az esperes, a közjegyző, Miháldy Ilona, az örökös, és a közgyám. Az örökösök részéről felkért becsüs a már többször említett Fillinger Antal volt. Az 5 szekrényből álló „régiségi" gyűjteményt és „egy kis szekrény éremgyűjteményt" 1200 K-ra értékelte. A leltárból megtudjuk, hogy az elhalt intenzíven kertészkedett, szőlője is volt. Úgy tudjuk, hogy az egyház a gyűjtemény értékének egyharmadát kapja. Az akkori Veszprém egyházmegyei statutum szerint az első harmad az örökösöké, a második a templomé, és a harmadik az egyház szegényeié. Július 19-én jelenti Bognár Ernő feletteseinek, hogy ,,ha a gyűjtemény eladásából jelentékeny összeg volna elérhető", úgy előre bejelenti, hogy a rokonok „a második harmadrésznek átengedéséért folyamodványukat" a veszprémi püspöknek beadják. Augusztus 7-én arról értesülünk, hogy többféle aján-