Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene
háziasszony (!) hangosan énekelt velük. A régi pásztortáncok közül csak a „Megismerni a kanászt" tudták. A magános öreg hegedűs köszöntő, 60 éves lehetett. Herendről jött át Szentgálra. Táncok Párostáncok A régi pásztormulatságok táncosai beérték a cifra furulyadallammal, a citera pengésével és a köcsögduda brummogásával is, búcsúk, összejövetelek alkalmával hamar táncra perdült a fiatalság. „Úgy mé'gtáncútattuk a sógorasszonyokat, mind annak a rendje." (Vigántpetend, Tóth István) Néhány párostáncuk dallamát magam is feljegyeztem. (A dalok szövegei és dallamai: a 145. dallamtól kezdődnek.) 1. Mutogatós, fenyegetős tánc (Pécsely, 1969 - Molnárné. 1891). (176. dallam) „Csárdásfélére ment. Csak éggyik a másikat fenyegették és , csattogtattak a kezükkel." (Molnárné) A táncot el is járta képzelt társával az énekes. Az első sor dallamára hol jobb kézzel, hol bal kézzel fenyegetett. „Te" né szólj"-nál képzelt párjával szemben állva, összetapsolt vele: együtt, majd bal a bal kézbe, aztán jobb a szemközt álló jobb kezébe. 2. Lengyelke (Zirc, 1955. - Esső István, cca 1900.) (177. dallam) A táncot már nem tudta, csak a dallamára és annak első két szövegsorára emlékezett. Eredetileg hangszeres muzsikából került át a nép dalkincsébe. Vénasszony taliga, Eljár a lagziba. . . 3. Mazurka (Pécsely, 1969. - Molnárné, 1891.) 178. dallam) Míg az előbbi dalban a mazurka ritmus csak minden második ütemben fordult elő, a most következő dalnak minden üteme azt a ritmusfajtát alkalmazza. Az énekes megjegyezte, hogy a dal édesapjáról és annak szeretőjéről szól. Megjegyezzük, hogy Sobri Jóska szeretőjét hívták Répa Rozinak, így könnyen meglehet, hogy az eredetiben talán Sobri Jóska neve állhatott Holies Pista helyett. 4. Padigetta. Ugyancsak Molnár Jánosné említette Pécselyen, hogy ezt a párostáncot is szokták járni, de sem a dallamára, sem a tánclépéseire nem emlékezett. 5. Csárdás. Ezt minden énekesem említette. Páros ritmusú, feszes táncdalainkra, dudánótáinkra járták párosan, de tánc közben párjukat néha elengedve, gazdagon díszítik a táncot. 6. Valc'ér (Zirc, 1953. - Molnár Elek, 1901.) (179. dallam) Háromnegyedes ütemű német eredetű tánc, amelyet nemcsak a német lakosságú bakonyi falvakban táncoltak. A valcerdallamok közül talán a legnépszerűbb volt az itt közre adott, amelyet gombos harmonikán játszott változatával együtt közlünk. Szóló férfitáncok A férfi rendszerint több volt a mulatságokban, mint a nő. Előfordult, hogy nem jutott mindegyiknek táncos, táncospár. Ilyenkor tréfából meg a lapátot, söprűt is megtáncoltatták. Voltak viszont olyan táncaik is a férfiaknak, amelyeket mindig magánosan, egyedül jártak. Ezek közül a legnevezetesebb és a leggyakrabban előforduló a kanásztánc volt, amelyet a legtöbbször a „Megismerni a kanászt" szöveg-alaptípus többféle változatára jártak. Ebből három változatot jegyeztem fel. (180-182. dallam) Ritmikai alapvázuk: titi-titi titi-titi titi-titi tá tá: vagyis a 3x4 nyolcad értékre két negyed érték üt rá befejezésül. E ritmusalap kisebb változásokon is átmegy, alapdallama is variálódik, új szövegekkel is társul. E kolomejka ritmuscsaládhoz gyűjteményünkben még 4 dallam csatlakozik „Csóri kanász" kezdettel (184-187.), s újabb négy különféle szöveggel (188-191.), összesen tehát 11 dallam. Kanásztánc (180. dallam.) Két botot tettek le keresztbe. Csípőre tette a kezét úgy, hogy a mutatóujja előre állt, a többi ujjait beszorította. Majd elkezdte a táncot, úgy, hogy a két nyéllel osztott négy mezőben érte csak a földet a lába különféle variációkban: jobb láb elől bal hátul, majd megfordítva, majd lábait keresztezve. Mikor jól kitáncolta ott magát, kiugrott közüle, s oldalt jól hangzóan verte ki a ritmust táncával, majd újra visszaugrott a söprűkkel osztott mezőbe. E táncot a „Megismerni a kanászt" dallamára járta. Volt olyan tánc is, melynél a csizmaszárat verték, de ezt ő nem szokta járni. (Vigántpetend, 1969. - Tóth István, 1906.) Bemutatni már nem tudta ugyan Lénárt János Zircen, de ő is elmondta, hogyan járta egy pásztortársa a kanásztáncot: „Az úgy táncút, hogy letette a seprűt, égy botot kfe'résztül, és ezekbe az üredékékbe járta a táncot. A kezeit még csipőre tette. Ókor odavágott a csizmaszárra és ahhol a bothó, seprühő nem is ért hozzá. (A ruhája) fekete bársony és szép fehér gombok vótak rajta. Magyar nadrág, ráncos csizma. Fekete bársony nadrág, bele vót húzva az egész. A fejin dupla zsinyoros kalap, csúcsos kalapja vót." (A régi pásztorkalap kis pörgekalap volt.) „Széles kedvükbe fölugrottak és elkezdték a saját nótájukat fújni és táncoltak, vertek a csizmaszárukat. Jobbról, balról! Még tapsoltak jókedvükbe, ők maguk megadták a zenéjüket. Kurjongattak, de mekkorákat!" (Pécsely, Szakonyiné, 1900? ) Az is előfordult, hogy több kanász járta a kanásztáncot egyszerre. Ilyenkor fokosaikat: valoskáikat dobálták egymásnak, s azt ügyesen elkapták. (Zirc, Horák Márton, 1910.) Ennek a daliás, sok ügyességet, erőt kívánó dunántúli szólótáncnak leírását megtaláljuk Richard Bright útinaplójában is. Mikor Palotán (Várpalotán) időzött, a következő sorokat jegyezte fel naplójába. 2 2 „A községben sétálva az egyik korcsmában zeneszót hallottam és belépve láttam, hogy az három cigánytól származik, akik hegedűn és brácsán játszottak, míg egy. . . paraszttársaság táncolt. Ez az a rendkívül szilaj tánc volt, amelyet már láttam. Csak férfiak járják és minden bor nélkül, valósággal belebódulnak. . ." ,,Övet>estánc" (Pécsely, 1969. - id. Szakonyi Ferencné Tóth Ida cca 1900.) (186. dallam) „Hát most itt vót égy ember, aki az asztalt mégrakatta poharakká és tele vót borrá. A feje tetejin vót 'égy üveg bor. De ez mezétláb táncút az asztalon úgy, hogy égy pohár bor ki ne dűljön. A cigányok húzták, kérem, és egyszer az üvegek közt járta, hat szeles gatyában. Édesapámnak is vót ilyen hat szeles gatyája, mer juhászembé'r vót. (A bőgatya) alsó része fő vót tűrve. így, itt mégfogják és ide főtürik, hogy útba né* légyén a táncná.[ Mutatja, hogy a bőgatya külső szélét térdmagasságban megcsípte és azt fölhúzta és betűrte a gatyamadzag alá a kötőjébe. ] 413
