Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene

Eztet ném mindenki tunná megtenni, hogy az asztalon a borosüvegek között tánculni, aztán még poharak is vannak! Biza!" Tücsöktánc (Vigántpetend, 1969 - Tóth István, 1906.) (193. dallam) Az ősi kryptádiák táncbeli megfelelője a tücsöktánc, amely az állatok párzó mozdulatait utánozza. A táncos lába közé vette a söprűt, úgy hogy a lába között hátul a söprű cirokos része állt ki, a két kezével pedig elől markolta a söprűnyelet. A dal ritmusára minden negyedre szökkent egyet páros lábbal. Kétszer összezárt lábakkal ért földet, kétszer pedig kisterpeszben. Mikor a zártról a terpeszre átváltott, akkor egyben 90 foknyi fordulatot is tett, hol jobbra, hol balra. Közben e mozdulatokkal odatáncolt az ajtó elé, majd a negyedik sor csiüaggal jelzett hangjainál a söprűnyelet párzó mozdulattal, hatalmas erővel az ajtóba lökte háromszor, hogy az minél nagyobbakat hangozzék. Majd a dal első sorára folytatta a fentebb leirt szökdelő ugrásokkal a táncot. Mindig magánosan járta, sosem keüett hozzá pár. A tánc mozsaras változatát nem ismerte, nem is haUott róla. Rókatánc (Tótvázsony, 1969. - Szabó Géza, 1892.) (194. daüam) (Vigántpetend, 1969. - Tóth István, 1906.) (195. dallam) A rókatáncnak két változata került elő dallammal, kettő pedig csak szöveggel. Szöveg szempontjából ez is a kryptádiák csoportjába tartozik. A másodig változatát teknős cigányoktól haüották pásztoraink. Mintha dudán való előadás nyomát őrizné a két utolsó sor elején levő magas a, s az utána osztinátóként ismétlődő 3-3 szinkópás ütem. Egyébként az előadók szerint mindkettő csak töredék, az egészre nem emlékeznek már, nem emlékeztek az énekesek arra sem, hogy táncolták volna. Szerencsére két korábbi gyűjtésemben megtaláltam a rókatánc leírását, itt azonban a daüam hiányzott. A szöveg itt „szelídített", s a táncokat disznótor alkalmával járták. Az első 1953-ból Tündérmajorból származik. Itt Winter József 11 éves kisfiú mondta el, hogy disznóöléskor 3-4 fiú és leány felöltözik. A fiúk lányoknak, a lányok fiúknak maszkírozzák magukat. Fejükre selyemharisnyát - régente zsákot - húztak, amelyiken a szemet kivágták. Orrot is csináltak maguknak, a ruhát kifordították, kezükbe födőt, tepsit, fakanalakat vettek, derekukon, lábukon szalmakötél. Az „emberek" fejszét vettek a hátukra, az „asszonyoknak" pedig bugyrot, melencét kötöttek oda. A dalra táncoltak. Mégpedig alapáüásban és terpeszben való ugrások váltogatták egymást, közben zörgették a kezükben levő födőket, lábasokat és közeledtek a vacsorázók felé, miközben énekelték: Róka, róka tánc, Szoknyába a ránc. Só kő a bikának, Nak kóbász a cigánnak! Az adatközlésből kitűnik, hogy a rókatáncosok teknővájó cigányoknak öltöztek, ezt jelzik az attribútumok: a fejsze, s a fa-teknőcske, a melence is. A dal harmadik sora az ősrégi regősénekből kerülhetett át ide: Só kő a bikának... A regölőkkel két állat-mimus is ment, az egyik a szarvas volt, a másik pedig a bika. Míg bent a regölők énekeltek, a bika addig „só" után kutatva a konyhába matatott, s ami harapnivalót csak talált, a regölők zsákjába süüyesztette. A másik adat 1953-ból származik: Bauernfeind Józsefné Speckhardt Teréz 68 éves adatközlő szerint ugyancsak disznótor alkalmával jöttek az alakoskodók kóstolóért koldulva, s a következő dalra járták táncukat: Róka, rókatánc, Gatyába a ránc! Ha nem adnak szalonnát, Kiruggyuk a ház ódalát. Addig táncoltak e dalra, míg nem kaptak a lábasokba káposztát vagy hurkát. Megjegyezzük, hogy a dudanóták közt is van egy, amelyben a rókát emlegetik. („Róka lakik a kenderbe' - 164. daüam) VII. KARÁCSONYI DURROGATÄS, „PÁSZTORKÖSZÖNTÖ" A pásztorember vagy az uraság, vagy a gazdák alkalmazottja volt, így kenyéradó gazdái elvárták tőle, hogy évente megköszöntse őket. A karácsonyi köszöntés időpontja december 24-én este volt, ekkor a községi alkalmazottak végigjárták az összes gazdákat. „Hát bizony az é'gy régi szokás vót, mikor mentünk a faluba köszönteni. Még is várták a gazdák, hogy éménjünk. Akihő né'm mentünk az azt mondta: - Micsoda embérék vattok? Né'm vattok pásztoremberek? Mink is fótattuk a régi szokást. Eméntünk, aztán vittük a kürtöt,[ a kanász a körtöt] aki még csordás vót vagy gulyás, av vitte a karikásostort, az durrogatott, még a kolompot zörgette. Juhászok, azok ném vótak itt a faluba. Azok inkább uradalmakba vótak. Itt ném vótak oan juhászok, akik köszönteni jártak vóna. Este, mikor beäkonodott, akkor indultunk. Mikor má kezdtek főgyünnyí a csillagok. Vót aki direkt be kívánta, hogy menjünk, akkor bementünk, aztán szépen elmondtuk a karácsonyi köszöntőt: - Dicsérjük a Jézus nevit! - vagy - Dicsértessék a Jézus Krisztus! - vagy - Adj Isten, jó estét! - Engedje az Isten, hogy sok karácsonyestét megérhessen a gazdaurunk a kedves családjával együtt, sok számos esztendőben, erő-egészséggel, né" szomorúsággal, sé bánattal, han'ém sok-sok örömmel! Erre aztán hozta a borocskát, hozta a pénzt, megkínált, aztán mentünk odább. Adott é'gy üveg bort, még adott égy 5-6 forintot, vagy égy tízest. Mire fölértünk a faluvégre, bizony a borocskánk is szaporodott, még a pénzünk is szaporodott. Aztán betartott ám a köszöntésünk! Ügy éjfél felé botorkátunk ám haza, ölég jó hangulatban mer bizony borocska vót!" (Vigántpetend, Tóth) Hegyesden karácsonyi durrogatásnak hívták a köszöntést: „Ewé ékezdett az ember durrogatni, evvel az ostorrá, csöngetyükké, csöngőkké, haranggal, azokat még zörgette az ember. Még azután, ha az ember gyerélce a sörtésélc meüett vót, 'kor még fújta a kürtöt az ember. . . Ki é'gy kis dohányra valót adott, ki égy pohár bort adott, vagy ek kis gyümőcsöt. Ki mit szánt. — Ném szoktam én 'egyebet mondani, hogy boldog karácsonyi ünnepéTcet kívánunk min közönség'éssen!" (Hegyesd, Simon Gábor) „Karácsonykor a cselédek durrogatással köszöntötték a karácsony-estét a kastély körül. Abba vót durrogatás, kürtfuvás és kolompulás, csé'ngőrázás, sőt puskalövés! Általában édesapám szokott lőni. Vót két puskája is, mer a falu pásztorembere köszöntött. Az uraságiak az uraságná, a falusiak még a faluná köszöntöttek." (Hegyesd, Kiss Zsigmond) A köszöntőmondőkához Pécselyen énekszó is járult: 414