Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene

gyütt az összes fiatalság a tanyákrú, aztán édesapám akkor elkezdte: - Szeretnétek táncúni, ugyé? Hát mink még, mind afféle fiatalok: - Hát persze, hogy szeretnénk! És akkor vót élyen köcsögdudája - az mindig a disznóhólyagot el szokta tenni, fölfujta nagyra és abbul csináta a dudát. Nádszálot belekötött és abbú. . . Égy posztóvá húzta azt a nádszálat. És akkor odatette a tányért az asztalra, körű kanalakkal és az recsegett. . . Amin húzta a dudát, az uan neszt csinát! A kanalak mé'g ottan mingyá... Oan táncot raktunk, mink gyerekek, rája, hogy jobban sé köllött. Aztán ő. .. amit dudát, azt énekelte is. Azt szokta mondani: - Rossebér ném adják ám a gyántát! Mer ugy szokta mégköpni azt a posztódarabot, amivé húzta. Aztán, ha éhagyta, akkor néztünk, hát hugyan? Persze, mégszáradt a posztó és ném mént azon a nádszálon . . . így szórakoztunk mink abba az idó'be, fiatalok. Anyám is oan jókedvű vót, aztán oan élés hangja vót, hű!! Ugy szokta fújni, ahogy apám danúta a nótát azon a dudán." (Horváth Istvánné Kiss Tóth Anna, 1908, pásztorcsaládból való.) Ezen adatnak az is érdekessége, hogy a köcsögduda ritmuskísérete énekszó mellé társult. Készítése Készítése előtt a disznóhólyagot jól be kell áztatni, majd a hólyagot rá kell szabni a köcsög tetejére, de úgy hogy az köröskörül lelógjon egy tenyér-szélességnyire, majd egy körülbelül 30 cm-es nádszálat az egyik csomója alatt le kell vágni, s e csomót bele kell kötni a disznóhólyagba. Ha ennyire készen vagyunk vele, akkor a nedves hólyagot rá kell kötni egy tejesköcsög, vagy egy fazék szájára úgy, hogy a nád a köcsög szájának síkjára merőlegesen álljon. (12. ábra) Kissé meg kell feszíteni a bőrt nedvesen is, akkor lesz igazán jó megszáradt korában: Ha ilyenkor jó száraz helyen tartjuk, szinte pattanásig kifeszül rajta a disznóhólyag és felerősíti a belekötött nádszálon dörzsölés által keltett mély rezgéseket. Minél nagyobb az edény, annál öblösebb, teltebb, mélyebb lesz a hangja, annál jobban megközelíti a bőgő brummogását. bői. E zajos ősi szerszám egy kicsit az egyfenekű sámándobokra is emlékeztet. Az imént leírt társas összejöveteleken való alkalmazásán kívül szívesen használják fel a különböző köszöntések alkalmával: szilveszterkor, újévkor, névnapok alkalmával. A köcsögdudának a regölésben betöltött fontos szerepéről a Magyar Népzene Tára II. kötete részletesen megemlékezik (809-811.). A regölés határa területünket, tudomásunk szerint, csak a Somlyó vidékén, Devecser környékén érinti. Mir lit on hangszerek Ide azok a hangszerek tartoznak, amelyek az emberi énekhang rezgésére jönnek mozgásba, átveszik az ének rezgésszámát, és az emberi hangnak együttrezgésükkel kicsit nazális, hangszeres színezetet adnak. Fésű selyempapírral Aki szerencsés volt, tudott magának szájharmonikát venni. Akinek az nem jutott, hogy ő is muzsikálhasson, fésűre tett selyempapírt, arra rádúdolt, s a selyempapír rezgése az énekhangot átszínezte. Ez általánosan ismert a Bakonyban. Lénártné Zircen a gyermekeit szokta megörvendeztetni fésű muzsikával, nagyanyám nekem is muzsikált így gyermekkoromban. Nádduda Magam sosem láttam már használatban a pásztoroknál, de jól emlékeztek még rá. (13. ábra) 13. ábra. Nádduda. Fig. 13. Reed bagpipe. 12. ábra. A köcsögduda készítésmódja. Fig. 12. How to make the musical instrument of which the voice resembles the lowing of the cow. Játékmód A játékos hangszert rendszerint a bal hóna alá veszi, jobb keze megnedvesített hüvelyk- mutató- és középső ujjával közrefogja a nádszálat és azon húzogatja ujjait le-föl. A kéz mozdulatának gyorsulása következtében a rezgésszám is változik. Néha az ügyes játékos a konkrét hangmagasságot megközelítő kísérőhangokat is ki tud csalni hangszeré„Látni láttam, de ném használtam ilyent. Leginykoromban ugyancsak a pásztorok körű vót ilyen. Ugy nézé'tt ki majné'm, mint egy kis furulla, aztán lé" vót húzva égy darabonn az a nád kéménnyé, az a kis bele, az adta a hangot. Azon ném vót luk, csak ugy kontráztak vele a szájmuzsikáhó. Bele köllött dudúnyi, attú lett rezgős az a kis bele annak a nádnak." (Vigántpetend. Tóth) Hasonlóképpen beszél a náddudáról Szentgálon T. Molnár István is: „Nádnak a vastagát lefaragtuk, aztán bellű a kis tojáshejjhártyája. . . Abbul is vót égy ilyen sip. Aztán valamit muzsikátunk. Bele köllött dudúnyi, ami az ember száján kigyün." (Lyukakat ők sem fúrtak rá.) IV. CHORDOFON HANGSZEREK Azokat a hangszereket, amelyeknél a hangok forrását a húr képezi, chordofon hangszereknek nevezzük. Ezek közé tartozik pásztoraink ma is egyik legnépszerűbb hangszere, a citera is. A többi chordofon hangszerrel: hegedűvel, cimbalommal, csellóval, bőgővel a pásztorok csak mint „fogyasztók", hallgatók, éltek. Az utóbbi 80-100 esztendőben már nem 366