Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

BÉKEFI ANTAL: A bakonyi pásztorok zenei élete II. Népi hangszerek, hangszeres zene

ból a furulyák is. Tánchoz azonban vékonyka volt az egy szál furulya hangja. A férfias nagy dobbanások el is fedték azt néha. Ilyenkor igényét érezték annak pásztoraink, hogy a furulya dallamát ritmikus kisérettel is alátámasszák. Hövekujjas A ritmikus kíséret megszólaltatásának legegyszerűbb módja a nagybőgő' hangjának utánzása volt. Ezt úgy érték el, hogy „hövekujjukat" megnedvesítették, s azt a szekrény oldalán, a hüvelykujj körmének irányában tolták előre. A hüvelykujj húsos része a szekrény lapján meg-megakadozva csúszott tovább, így a dörzsöléskor keletkezett rezgést erősítette fel a szekrény ürege, mint rezonátor. (Lénárt János zirci kanász mutatta be e kísérési módot.) Dorombolás A dörzsöléssel megszólaltatott ritmuskíséret másik elnevezése a dorombolás. Székek ülőlapján, padon, ládán „dorombótak" megnedvesített ujjaikkal Csősz pusztán (Farkasné), Szentgálon (T. Molnár István) és Vigántpetenden (Tóth István). Mutatóujjon való bőgőzés A dörzsöléssel való ritmuskíséret-alkotás másik módja az volt, hogy mutatóujjukat megnyálazták, s azt az asztal, vagy láda szélére felfektették oldalt, hogy a köröm síkja merőlegesen legyen az asztal lapjára. Majd kis darab egyenes deszkát vagy tolltartó-fedelet, sodrófát fektettek ujjukra, s azt vonó gyanánt húzták rajta. A brúgó hang így is előállt, és ha ez pontos ritmussal párosult, már elég is volt ahhoz, hogy táncolni lehessen rá. Volt aki ezt is „dorombulásnak" nevezte, így az Akli pusztaiak'is, ahogy ezt Farkas Antal juhász elmondta. Ujj perget és A ritmuskíséret dobpergést pótló utánzására alkalmazzák e módszert. A jobb kéz ujjai behúzottak, majdnem ökölben vannak, majd a mutatóujjal kezdve egymás útján nyitja ki őket a pergető, úgy, hogy a köröm érje az asztalt, szekrényt, vagy a láda tetejét. A négy ujj szapora pergetése színes ritmuskíséretet ad az énekhez, furulyaszóhoz (Bánd, Farkas Antal legény fia). Késpergetés A találékonyság még a kisdob pergő ritmusát is oda tudta varázsolni az egyszerű pásztorhajlékok mulatságaiba: - Ha olyan helyén vótam, vót égy láda, akkor égy nagykéssel én azt úgy [pörgettem], mintha dobot vertek vóna, az még főpörgött. En nagyon szépén [mégy] hármonyikáhó. . . (Lénárt János, Zirc). Be is mutatta: Bal kezével a dal ritmusát ütötte, jobb kezével pedig lazán tartotta nyelénél fogva a hosszú pengéjű konyhakést, mintha az dobverő lett volna, és rugalmas végénél az én furulyaszavamra pörgette, aprózta a dal ritmuskíséretét. Edények összeverésével adott ritmuskíséret E kísérési módot parasztlakodalmakban is alkalmazták, amikor például Bakonyszentkirályon a „polgárasszony táncát" járták: tepsit, lábost ütöttek fakanállal. (Ld. A Magyar Népzene Tára III./B. kötetében a 173, 889-900 és 527-529 sz. dalokat.) A pásztorok körében való alkalmazásáról a „rókatánccal" kapcsolatosan hallunk. Tündérmajorban, Zirc mellett a disznótor alkalmával maszkás „cigányasszonyok" és „cigánylegények" jártak táncot a disznótoros háznál, közben üres lábasaikat összeverték a dal ritmusára. így koldultak mókásan egy kis hurkát, disznótoros káposztát. (Tündérmajor, 1953. Winter József közlése.) \ II. IDIOFON HANGSZEREK A kolomp az idiofon hangszerek közé tartozik. Azokat a zenei eszközöket nevezzük igy, amelyeknél a hangszer anyaga a saját rugalmasságánál fogva hoz létre rezgő mozgásokat, és adja azt át a környezetében levő levegőnek. A bakonyi pásztorok hangszerei közül ide a kolompok, csengők, a csörgősbot, s a doromb tartoznak. Harangok, kolompok, csengők Mielőtt a pásztoroknak ezeket az ősi és érdekes zeneszerszámait vizsgálat alá vennénk, tisztáznunk kell először a fogalmakat. „Harang még kolomp az egyforma, az igazi neve harang. A pásztorember így nevezi meg" - magyarázza Zircen Lénárt János. A harang (kolomp) acéllemezből készül, színe acélkék vagy fekete, a csengőt ezzel szemben rézből, ezüstből, nikkelből ötvözik, öntik, színe sárga vagy ezüstös fényű. Harang szavunk török eredetű,

1 kolomp szavunk a XVI. század óta fordul elő magyar nyelvemlékeinkben.

2 A harangok, kolompok haszna A pásztorember, hogy állatait jobban meg tudja őrizni, ezért annak a jószágnak a nyakába, amelyik a csorda élén szokott járni, kolompot akasztott. „A marha a hang után mégy. A birka is a hang után mégy" - magyarázza Ihász János pécselyi pásztor. Kolompot kapott azonban az az állat is, amelyik le szokott maradni a többiektől, vagy elcsavargott, elkószált tőlük. „Mer, ugyé, ezeket mind olyan tehénre teszi az ember, vagy szökős, vagy szérű jár, vagy hátú jár: igy tudta az ember, hun az eleje, hun a hátulja a csordának, ha erdőbe őriz, ugye?" (Pécsely, Ihász). (2. ábra) 2. ábra. Erdőben őrző bakonyi juhász. Reiter János faragása (Zirc) Fig. 2. Bakony shepherd of the forest. Carving of János Reiter. (Zirc) A pásztorok ma is őrzik régi harangjaikat A harangok a pásztorok saját tulajdonát képezték, ezért magukkal vitték őket új munkahelyükre is. A legtöbb nyugdíjas, öreg pásztor ma is őriz belőlük, ha a rokonság, tovább pásztorkodó gyermekeik még szét nem hordták őket. Bándon Farkas Antal nyugdíjas pásztornál tizenkilenc darabot találtunk a padlás nagy ládájában. Rozsdásodás ellen gondosan bezsírozta őket gazdájuk. Pécselyen Ihász János a szobájuk mestergerendájáról hat darabot vett elő kérésünkre. Hegyesden Simon Gábor három szépen összehangolt csengője a „kerékjászu" alól került elő. (3. ábra) 356