Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
PETÁNOVICS KATALIN: Népi vadfogás emlékei Keszthely környékén
13. ábra. A dróthurok készítése. Abb. 13. Anfertigung der Drahtschlinge. 14. ábra. A dróthurok készítése. Abb. 14. Anfertigung der Drahtschlinge. 15. ábra. Vaddisznó lábnyoma, Abb. 15. Spuren eines Wildschweins. dákat, hurkokat stb. raktak ki, állítottak fel saját, vagy szomszédjuk kertjében. 1940 telén Alsópáhokon az uradalmi gazda T. J. gyümölcsöskertjében 8 db hurkot, K. J. gyümölcsösében 13 dróthurkot, N. J. asztalos kertjében 15 db dróthurkot talált az egyéb vadfogó eszközökön kívül, és szállított az uradalom majorjába. A tulajdonosok tagadtak, de N. E., Sz. K., és G. F. iskoláskorú gyerekek bevallották, hogy a hurkokat szüleik és szomszédaik tudta nélkül rakták ki azért, hogy vadnyulat fogjanak. „Szerettek volna vadnyulat fogni, mert hallották, hogy annak jó húsa van". Számos védekezés a nyulak kártevése ellen szól, hogy a gyümölcsfákat védték a rágcsálók ellen, azért hurkoztak. Tény, hogy hurokkal leggyakrabban nyulat fognak. De nem kímélik meg a nagyvadakat sem ettől a borzasztó eszköztől. Csak számukra erősebb drótot kellett szerezniök, olyat, amelyik a nagyobb erőkifejtést is szakadás nélkül kiállta. Egyik adatközlő így jellemezte a vaddisznót: a vaddisznó a legpimaszabb állat a világon. Az ember egyik oldalon kihajtja a kukoricásból, a másik oldalon bemegy. A nagy kukoricatáblákból meg ki sem lehet hajtani, mert ott tanyáz a közepében. A disznó súlyát meg lehet állapítani a nyomából. Megmérem a lábnyom hosszát, szélességét és azt is, hogy milyen mélyre süllyed a talajba. Ebből már látom, hogy megüti a 170-180 kg-ot. (15. ábra) Az agyarából pedig a korát lehet megmondani. Az agyarának gyűrűi csaknem olyanok, mint a fa gyűrűi. Ebből számítjuk ki a korát. 7 3 Bár a vaddisznókat vermekben fogják elsősorban, mégis elég gyakori a hurkozása. Gyorsabb, egyszerűbb és veszélytelenebb. Igaz, hogy kevésbé eredményes. Előfordul az is, hogy ősszel, ha a disznócsorda a kukoricásban csörtet, jó rejtekhelyről agyondobják a disznót. A vaddisznók ugyan roppant óvatosak, mielőtt kiváltanak az erdőből, de ha már bent vannak a kukoricásban vagy búzában, lakmározás közben megfeledkeznek az óvatosságról és elég hangosak. Ilyenkor nagy körültekintéssel, megfelelő széllel, minden lépést kitapogatva és minden takarást fölhasználva egészen közéjük tud menni a rabsic, fejszével, baltával megcélozza az állat fejét, az az ütéstől elszédül, és azután megöli. A többi vad a váratlan támadástól megriadva elmenekül. Mégis ritkán vállalkozik rá valaki, mert veszélyes. A pillanatra elszédült, de felocsúdó állat gyakran támad. Csak nagyon biztos kezű és biztos szemű ember kísérelheti meg. 7 4 A hurok erős, vastag drótból készül, mert a vaddisznó nagyerejű állat. A hurkozó ismeri azokat a vízgyűjtő helyeket, mélyedéseket, - dagonyákat - ahova az állatok inni és fürödni járnak. A csapás mellett keres egy erős, de nem túl vastag törzsű fát, akkorát, hogy a hurok szárát néhányszor körbe tudja tekerni rajta. A hurkot pedig a vadcsapásra feszíti, kb. 10—15 cm magasan a föld felett. A vaddisznó belelép, és fogva marad, hiába rángatózik. (16—17. ábra)
