Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

PETÁNOVICS KATALIN: Népi vadfogás emlékei Keszthely környékén

17. ábra. Vaddisznóhurok. Abb. 17. Schlinge für Wildschweine. annyira, hogy az őzjárás szélességét teljesen befogja, kb. 30-50 cm-re, hogy az őz belegyalogoljon. Ahogy beleakad a nyaka, szügyénél megfeszül a drót, és megfojtja a vergődő állatot. Ugyanilyen módszer szerint szarvast is fognak. A hurkot ez esetben a szarvasjárásra helyezik el, és erősebb fa derekára kötik a végét, nehogy a kisebb fát eltörje a menekülésre feszülő állat. A hurok a csapásra függőlegesen van kifeszítve a szarvas fej magasságában. A futó szarvas egyenesen belerohan. Nemcsak a kisebb termetű tehén, hanem a bika is belemegy a hurokba. Mert a bika úgy szalad, „hogy a fejét föltartja, agancsát a hátára fekteti. Azért tud bozótban is szaladni, mert agancsa széles ágaival széttolja a bozótot", és emiatt fér be a nagyra tágított hurokba is. A szarvas „akkor veszi észre a bajt, amikor a hurok a nyaktőig ér, nem tud tovább csúszni, és megfeszül. 18. ábra, Vaddisznóhurok a dagonya mellett. Abb. 18. Schlinge für Wildschweine an der Suhle. 16. ábra. Vaddisznóhurok. Abb. 16. Schlinge für Wildschweine. A vizenyős, iszapos rész közvetlen szélére is tesznek hurkot. (18. ábra) Ez esetben otthon kifaragnak egy erős cöveket, mélyen a földbe verik, és rákötik a hurkot. A hurok feje a földön fekszik, így lép bele az állat. A csapda ellenőrzésekor fejszét vagy baltát visznek magukkal. Fejbeütik az állatot, elvágják a nyakát, és helyben fölbontják. Csak a használható részeket viszik haza, a csánkokat, fejet, beleket otthagyják. Széthuzkodják a vadak, az erdész akkor már keresheti a tettest. Az orvvadászok, hurkozók nem érzékeny emberek. Szeretik az állatot, különösen az őzet, de ez korántsem jelenti azt, hogy ne ragadjanak meg minden alkalmat és időpontot, hogy őzhúshoz jussanak. Elsősorban télen hurkoznak nagyvadra, de előfordul, hogy tavasszal, sőt nyáron is. Helyenként szarvasbőgés idején békén hagyják az állatokat, mert húsuk használhatatlan, mint ők mondják: bakszagú. Az őzhurok ugyanolyan, mint a korábban leírt hurkok. A rabsic — előző megfigyelései alapján — kiválasztja azt az őzjárást, amelyen legelni vonulnak az őzek, és amely gyalogúttói, erdész-szemtől, de az erdőnjáró emberek tekintetétől is távol esik. Kiválaszt közvetlenül a vadjárás szélén álló jó erős fiatal fát, és rátekeri törzsére szorosan a hurok szárát kb. az őz fejének magasságában. Majd a hurok fejét kitágítja 343