Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

PETÁNOVICS KATALIN: Népi vadfogás emlékei Keszthely környékén

10. ábra. Orwadászpuskák a Balatoni Múzeum gyűjteményé­ből. Abb. 10. Gewehre von Wilderern aus der Sammlung des Bala­toni Múzeum. Anélkül nem is lehet!" — fejezte be emlékezését adat­közlőm. (10. ábra) Nem mindig bonyolódott le a történet ilyen egy­szerűen. Néha tragikus véget ért. Festetics György herceg szolgálatában álló Kovács Imre Rezi községi er­dőőrt 1940. február 28-án ismeretlen orvvadászok go­lyóspuskával agyonlőtték. 4 8 A csendőrség azonnal megindította a nyomozást, s átkutatták a környező falvakat. A tettest nem sikerült megtalálniok, helyette azonban rengeteg orvvadász fegyvert koboztak el. Ahogy a nyomozással kapcsola­tos iratokat tanulmányoztam, arra a megállapításra ju­tottam, hogy az erdőközeiben települt falvak lakói szinte kivétel nélkül űzték a vadászat törvénytelen módját. Nemcsak a szegények, akik rászorultak a szó szoros értelmében, hanem a jómódú gazdák is, akik korántsem gazdasági helyzetük miatt kényszerültek erre. Inkább izgalmas sportként, disznóölés ideji ki­ruccanásért. A gyilkossággal kapcsolatos ügyiratokból közlök néhányat kivonatosan, hogy lássuk, hogyan készültek a rabsic puskák, és kik készítették azokat. 49 N. M. nős, kovácsmester, R-i lakos. Vagyontalan, napi keresete 1—3 pengő. Beismerte, hogy 1933. év óta mint kovácsmester dolgozik R-i községben és azóta több egyénnek javított és készített fegyvereket. 1934. 1. K. L.-nak, R-i lakos, 1 db 16-os szeges kettős­csövű vadászfegyvert készített 7 pengőért 1935. D. Gy.-nek (Cs-i lakos) 1 db 1 csövű 16-os 1936. B. J.-nek (R-i lakos) javított egy vadászfegy­vert. Közben adott-vett puskákat. . . Végül beismerte, hogy 1933. év óta puskacsinálással és javításokkal foglalkozik, úgy a R-i, mint a környék­beli ismeretlen orwadászoknak a puskákat ő készí­tette és javította. Védelmére előadta, hogy a kovács iparban 1933. év óta dolgozik, s mivel kevés munka­alkalom van, azért kénytelen hatóság által nem enge­délyezett puska javításokkal és készítésekkel foglal­kozni, hogy meg tudjon élni családjával. M. A. Z-i lakos puskáját javításra (számozás hami­sításra) beküldte M. J. K-i puskaművesnek. M. J.-tól az alábbi bűnjeleket vették őrizetbe: 2 kg vadászlőpor 1 kg sörét 3 db kapszli 5 db ólomdarabot 53 db gyutacs töltet 1 db lőpormércét 62 db Fégpuska élestöltényt 2 db Fégpuska üres töltényhüvelyt 1 db 95M élestöltényt 2 db 95M ütőszeget 23 db vadásztöltényhüvelyt 2 db 16-os vadásztöltényt golyóval töltve 1 db sörétfolytást. 5 0 Az igényesebb fegyvereket tehát kovácsok, puska­mívesek készítették. Ők hallgattak, titkukat rájuk bíz­hatták a megrendelők, hiszen ez jelentette megélheté­sük egyik forrását, és baj esetén ugyanúgy büntetés alá esett törvény ellenes tevékenységük, mint a rabsi­coké. Ezért nagyon óvatosan dolgoztak. Általában esténként, amikor már kevesen látogatták a műhelyt. Bezárt ajtó mögött folyt a munka, készen arra, hogy bármely pillanatban, ha kopogtatnak, a műhelynek erre a célra felhasznált hamusgödrébe rejtsék a bűn­jelet, és egy előre odakészített ártatlan vaseszközt mindig kéznél tartottak, amelyet azonnal kalapálni, reszelni kezdtek. Azok a „vadászok", akik megelégedtek szerényebb puskával is, maguk eszkábálták össze. 5 1 H. F. R-i lakos, fdm. 1939 nyarán. . . egy keszt­helyi ócskavaskereskedőtől vett 2 pengőért 1 db 20-as egy csövű vadászpuskához való alkatrészt. Ezekből. . . lakásán házilag a puskát elkészítette és azt azóta ható­sági engedély nélkül tartotta. . . Töltényeket Keszt­helyen vásárolt. Kovács Imre erdőőr agyonlövése kapcsán K. L.-tól elkoboztak: 1 db 16-os, 2 csövű vadászpuskát szíjjal 3 db ,,Rex" barna színű vadásztöltényt 2 db K 16-os házilag készített vadásztöltényt kb. 25 dkg különböző nagyságú sörétet. 5 2 A patron készítési módját így rekonstruálták adat­közlőim: „Innen-onnan", legtöbbször vadászismerő­seiktől szereztek üres patronhüvelyeket, amelyeket jó keményen megtömtek papírfujtással. A fujtásra 4—5 db szatymát (vágott ólom) tettek. Aztán a patron­hüvelyt beszorították egy erre a célra készített kis szerkezetbe, amely segítségével bependerítették a pat­ron szélét. Leszorították az ólmot. Mikor ezzel elké­szültek, kivették a patronból a rossz kapszlit, s ezen a kis lyukon át annyi puskaport töltöttek a hüvelybe, hogy színültig érjen. Ezután új kapszlit tettek a régi helyébe, és kész volt a töltény. 12—16-20-as töltényt készítettek, de az utóbbit csak elvétve használták. 338

Next

/
Oldalképek
Tartalom