Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
PETÁNOVICS KATALIN: Népi vadfogás emlékei Keszthely környékén
11. ábra. Kifúrt csövű légpuska a Balatoni Múzeum gyűjteményében. Abb. 11. Luftgewehr mit ausgebohrtem Rohr aus der Sammlung des Balatoni Múzeum. A vadászatot hiába tiltották századokon keresztül királyi és egyéb törvények, hiába büntették a hatóságok, napjainkig él az orozás. Erre utal az a tény is, hogy egy 1961-ben megjelenő — a vadászok és vadőrök számára hasznos tanácsokat adó — kézikönyv a következő szavakkal figyelmezteti a légpuskások ravaszságára: „Szemmel kell tartania a vadásznak a légpuskásokat is — bár végre most már a légpuskák és lőszerük forgalma korlátozva van —, de azért még mindig van használatban jó egynéhány, amelyekhez saját maguk által készített golyót vagy megfelelő nagyságú sörétet használnak". 5 3 (11. ábra) íme bizonyságul, s a szakíró igazolásául had idézzem saját gyűjtésemet, hogyan alakul át a légpuska vadászfegyverré, és hogyan készül a puskagolyó. Leggyakrabban ólomból, amelyet megolvasztanak, egy erre alkalmas vasfogóba szorítják és a kívánt nagyságra elvágják. Egy-egy darab kb. fél köröm nagyságú. Amikor teljesen megszilárdul, „megkeménszik", széleit lereszelik. Kész a „szatyma", vagy másik nevén „posta". „Biztosabb, mint a golyó — mondják. Ewe má nagyvadakat lehet lőni". A serétet — „srétet" — egy kilyukasztott kanálban öntötték. A folyékony ólom a kívánt nagyságban 12 0 ábra, Lövésnyomok a diófa törzsén Abb. 12. Schussspuren am Stamm eines Nussbaumes. megszilárdult. A „madársrétet" gyufafej nagyságúra öntötték, de a „srétek" számtalan nagyságú változatát készítették el, attól függően, milyen vadat akartak lőni. „A faluban csaknem mindenkinek vót légpuskája. A légpuska csövét spirál fúróval kb. 6 mm átmérőjűvé fúrták, ebbe már belemegy a levente töltény. 5 4 Fúrás közben mindig ellenőrzik, hogy jól hord e a fegyver. Általában fatörzsekre lőnek, úgy figyelik a hordpályát, és igazítják az irányzékot. (12. ábra) A megfúrt légpuska nagyobb távolságból használható fácán és nyúl meglövésére. Kisebb távolságra fogva nagyobb vadra is eredménnyel lehet vadászni vele". Még azt is hozzáfűzték, hogy a légpuska ilyetén használata büntetendő és tilos, „de itt erdőközeiben élünk". A puskások elsősorban a nagyvadakra pályáztak. Egy-egy szarvas vagy őz elejtése megérte a fáradságot, mert lesózva hetekre élelmet adott nemcsak a családnak, de még a segítőknek és a közeli rokonoknak is. A vadhúsból olyanok is részesültek, akiknek semmi közük nem volt a fogáshoz, de véletlenül meglátták a zsákmányvivőket. Ez esetben az árulkodás ellen biztosították magukat a tettesek. A szokás régiségére utal Pais László: Zalai vadászszokás 1757-ből c. rövid közleménye is, amelyet idézek: 339
