Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

VAJKAI AURÉL: Néprajzkutatás Veszprém megyében

NYEY 1940). BIKESSY több képet is közöl a Veszprém megyei férfi és női öltözetről. 1834-ből is van néhány soros feljegyzésünk a Balaton melléki lakosság öltözetéről, és feltehetőleg ez nagyjából megegyezik a Bakonyság ruházatával. Értékes néprajzi, viselettörténeti anyagot kapunk MILFAIT FERENC bakonyi betyárnak 1836-ban készített képéről (VAJKAI 1959a), és itt megemlítendő a bakonyi szűr, amiről már EÖTVÖS KÁROLY is tudósít. A bakonyi híres cifra szűrről értékes adatokat közöl GYÖRFFY szűrkönyvében (1930). A Bakonyság 1860—70-eséveinek divatjáról korabelifényképek is tudósítanak (VAJKAI 1959b), s részletes viselettörténeti leírások olvashatók a megyei monográfiában (VAJKAI 1959 a-b). A Balaton vidékén az ún. népviselet már a múlt század második felében meglehetősen polgárosodásnak indult. Sorra tünedeztek el a hagyományosabbnak mondható ruhadarabok. A XIX. század első negyedéből épp a Balaton mellékéről egészen hiteles viseletábrázolásaink vannak. Elsőnek H. VON BIKESSY rajzait kell megemlítenünk (1820). A Tudományos Gyűjtemény is megállapítja 1834-ben, hogy a nemes helységekben a férfi szép sötét vagy világoskék öltözetben járt, a nők viszont igyekszenek a divat szerint öltözködni (VAJKAI 1964). A Tudományos Gyűjtemény leírásának megfelelnek a Bikessy közölte Veszprém megyei viseletképek. SÁGI JÁNOS századunk elején még sok hosszú hajú pásztort látott a Balaton környékén (MALONYAY). A szakállviseletre vonatkozólag HERMAN OTTÓ halászati könyve, JANKÓ embertani műve ad felvilágosítást. JANKÓ monográfiájában a Balaton melléki németek (örvényes) és a magyarok közti viseletkülönbségeket írja le. Öltözködésről (pl. férfi ing) SÁGI JÁNOS is tudósít a Malonyay kötetben, s ugyanitt több értékes népviselet történeti adatot közöl. JANKÓ különbséget talált a magyar és az örvényesi németek kabátdivatja között. Jankó háromféle cifraszűrt különböztetett meg, és díszes cifraszűrt mondhat tulajdonának a Bakonyi Múzeum is. Jankó gyűjtése idején a pásztorok bocskoija sok helyen, különösen a Balaton somogyi partján még megmaradt. Még a MALONYAY-kötet anyagának gyűjtése idején is találkoztak kaposvári bocskoros kanásszal. Meg kell még említeni, hogy a Balatonszentgyörgy melletti Csillagvárban a közelmúltban nagyszámú, múlt századbeli bocskort találtak. Értékesnek mondható a JANKÓ JÁNOS monográfiájában közölt viselettörténeti leírás. A BIKESSY rajzok a Balaton női viselet korai polgárosodása mellett szólnak. A viselet leírások általában megfelelnek a múlt század második feléből származó pásztorképeknek, metszeteknek (pl. STERIO KÁROLY egyik rajza 1855-ből két bivalycsordást ábrázol, PRÓNAY GÁBOR: Vázlatok Magyarhon népéletéből, 1855. Egy másik Sterio képen kondások láthatók). A Balaton melléki pásztorviseletről és felszerelésről SÁGI JÁNOS adott jó képet a Malonyay kötetben. A Balaton mellékén a fellendülő fürdőélettel, az idegenforgalommal kapcsolatban a nép életmódja meglehetősen polgárosult. A bő szoknyás viseletet majd mindenütt a polgárosult szűk szoknya váltotta fel. De azért a Balaton környékén is beszélhetünk népviseleti rezervátumokról, ahol a régebbi népviselet egyes tárgyai túlélték az átlagos életkort, és napjainkban is megmaradtak. Ha a népviseleti tárgyak letűnőben is vannak, a nép tovább foglalkozik készítésükkel, nem is saját maga használatára, inkább eladásra, üzleti célból. Egyik ilyen Balaton környéki népviseleti rezervátum a nagy tó nyugati sarka táján Sármellék, Zalavár, és főleg távolabb, Kiskomárom és környékén található. A bő szoknyás, ingvállas, főkötős viselet Sármelléken a közelmúltban is honos volt (GÖNYEY 1940, KERECSÉNYI 1957, VAJKAI). IRODALOM Heinbucher von BIKESSY: Vollständige Sammlung der. . . Nationalkostüme von Ungarn und Croatien. (Graz 1820). GÖNYEY S.: Hátravető kendő. Népr. Ért. 1940. GYÖRFFY I.: A cifraszűr. Magyar népi hímzések. I. (Bp. 1930). HERKELY K.: A Veszprémvármegyei Múzeum néprajzi gyűjteménye. Dunántúli Szemle, 1940. H. KERECSÉNYI E.: Az asszonyok fejviseletének alakulása Kiskomáromban és környékén az elmúlt kilencven év alatt. Népr. Ért. 1957." KRESZ M.: Magyar parasztviselct (1820-1867). I—II. (Bp. 1956). PETÁNOVITS K.: A sármelléki női viselet a századfordulótól napjainkig. A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 10. (1971). UJVARINÉ KERÉKGYÁRTÓ A.: A magyar női haj- és fcjviselet. Néprajzi Füzetek, 5. (Bp. 1937). 8. Ipar, kereskedelem, közlekedés, teherhordás A régi falura jellemző, hogy önellátó, tehát a táplálék nyersanyagán kívül használati tárgyainak javarészét (ruha, bútor, háztartási és gazdasági eszközök stb.) maga állítja elő. Veszprém megye területén a háziipar (kendermunka, fonás, faragás) mellett régóta virágzik kisipara, egyes iparágakban, mint például a csutora-, a csapó-, a szűrszabó mesterségben egyenesen országos hírűvé emelkedett. BÉL MÁTYÁS feljegyzése szerint Veszprém megyében kendert itt-ott termesztenek, lent már kevésbé. A kisipar múltjára vonatkozólag számos összeírásunk, leírásunk van. KITAIBEL P. is több helyen megemlékezik megyénk kisiparáról, így például a palotai szűrszabókról, a szömörcegyűjtéssel kapcsolatban a tobakmesterségről, a várpalotai fazekasokról. A Tudományos Gyűjtemény 1834-ben Leányfaluról ír, mint kifejezett fazekasfaluról. Igen jelentős volt a Bakonyban a faipar, a faragók mindenfajta gazdasági és házi eszközt készítettek és vitték el távoli vidékek vásáraira. Kislőd és más bakonyi községek faiparát már KITAIBEL (1799) és FÉNYES (1836) megemlíti, s úgy látszik, hogy a Bakonyban a faeszközök faragásának mesterségét a bevándorolt szlovákok, németek terjesztették. A faragó béresről EÖTVÖS KÁROLY tudósít. A régi XVIII-XIX. századbeli periratok is a bako321