Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

MOLNÁR LÁSZLÓ: A herendi porcelángyár az 1873-as bécsi világkiállítás idején

gyobb tekintélye" egy 1857-ben ide intézett elismerő levelé­ben a gyár művei felett a legnagyobb dicsérettel nyilatkozott. Az 1855-ki párizsi világkiállításon az itteni utánzó művé­szet minden faja és pedig gazdagabb gyűjteményben volt már képviselve, melyek jobbadán ódon jelleggel bírtak, nagy fel­tűnést okozván s' melyek con amore nem sokára meg is vásá­roltattak, és pedig nagyobb részt Rothschild báró és Brouckére Ur, a híres brüsseli gyűjtő által, a gyár egyúttal az I-ő osztályú éremmel lett kitüntetve. Még fényesebb eredményt vívott ki a gyár az 1862-i lon­doni világkiállításon, a mennyiben az ottani kereskedelmi vi­lág erősen érdeklődni kezdett gyártmányaink iránt és össze­köttetésbe lépett velünk, mely ha csak némileg gyakorlatiasan kizsákmányoltatik általunk a legnagyobb mérveket ölthette volna. Mr. Blackhead, Baltimoreból, ki az európai kézműipar - czikkek egyik legjelentékenyebb vevője volt amerika szá­mára, ajánlatot tett a gyárnak, mely szerint bizonyos különle­gességek rendes megvételére kötelezte magát évenként mint­egy 20-25 000 dollár értékig, a legkedvezőbb feltételek alatt. Az okok melyek miatt e kedvező ajánlat nem lett elfogadva, a következő fejezetek tartalmából fognak kitűnni. Anyagilag fényessé a gyár számára az 1867-ki párizsi világ­kiállítás alakult, minthogy oda szállított árucikkeinkért (: melyek között Eugenia császárné, Teck. Cambridge hercegnő, a Rothschild család és többek megrendelései voltak:) majdnem 100 000 franknyi bevételünk volt, amely még jelentéke­nyebb is lehetett volna, ha az árak nem lettek volna roppan­tul felcsigázva. Ugyanez a körülmény volt oka annak is, hogy az 1863-ki bécsi világkiállításon gyártmányainknak aránylag csekély kelete volt, mert a beütött pénzválság daczára is kielé­gítő eredményhez jutottunk volna, ha a venni szándékozó angolokat és amerikaiakat a rendkívül magas árak vissza nem ijesztik vala. Fölemlítést érdemel itt még az is, hogy eddig elé a gyár állandó vevői sorába tartoztak, a legmagasabb cs. és kir. udva­ron kívül, Ausztria-Magyarország főrangú nemessége, a kül­földi udvarok majdnem valamennyi Bécsben lakó követségei, s' a külföld, nevezetesen Angol- és Oroszország több főrangú családja. Hazánkban pedig nevezetesen: Eszterházy herczeg, a gróf Károlyi, Batthyányi, Zichy, Eszterházy, Szapáry, Hu­nyady, Széchenyi, Cziráky, Waldstein, Festetics, Erdődy, Wenckheim, Teleki, Csekonics, Pálffy, Nádasdy, s'tbbi csalá­dok, továbbá Aczél, Blaskovich, Jankovich ő méltóságaik és még több más, kik az említett genrekbőli szükségleteiket ren­desen ezen gyárból rendelték meg. II. A gyár eddigi üzleti ügyviteléről Ha az ember a gyár, ismeretes tényeken alapuló történetét végig olvassa, a legnagyobb ámulatba kell, hogy a vüágot ejtse a miatt, mivel megfejthetetlen és a legnagyobb mérvben fel­tűnő marad előtte a kérdés: miképen eshetik az meg, hogy egy vállalat, mely oly szokatlanul nagyszerű műipari és erköl­csi eredményeket képes felmutatni, - mint kevés ipar-vállalat a monarchiában, - mégis az anyagi eredményben oly messzi­re elmaradt emezekétől, miszerint elvégre a gyár még csődbe is kerülhetett? S' mégis szabatos összefüggésben állnak egymással ezen a külvilágra nézve talányos jelenségnél nyüvánvaló ellentétek. Nekünk ugyan, kik a gyár tulajdonosának és főnökének fiai vagyunk, kik alapítása óta, kora ifjúságunktól fogva egy­más után cselekvő résztvettünk benne és következésképpen ügyviteli viszonyaiba oly alaposan be vagyunk avatva mint senki más, minden esetre szükségképpen nehezen esik már amaz önmérséklés miatt is, melyet a szülők és gyermekeik közötti praejudicáló módon kényes viszony szab elénk köte­lességül, - amaz üzleti monstruositásnak okát megmagya­rázni. Azonban, valamint az orvos előtt, kitől az ember gyó­gyulását reméli, a beteges tünetek legparányibb részletét sem szabad elhallgatnia, úgy a jelen esetben is szükségképen kívá­natos, habár a kíméletes üledelem szabta korlátok között is, tétova nélkül leleplezni az itt rendszerességgel elkövetett hi­11. ábra. Teapalack „Gödöllő" mintával, kék címeres jeggyel. VBM 57.316. Abb. 11. Teekanne mit „Gödöllő"-Muster und blauem Wappenzeichen. VBM 57.316. bákat és ballépéseket, melyek ama pénzügyi sikertelenséget okozták. Mióta atyánk az ipar terére lépett, vörös fonálként húzó­dik keresztül működésén, ama végzetes benyomás, melyet reá, a buzdítás és fölserkentés nemes szándékából, illetékes tekintélyek általnyújtott, hízelgő elismerésének bizonyítékai és az ezekre következő hivatalos kitüntetések gyakoroltak. Már a megboldogult József nádor és a szintén megboldogult primás: Kopácsy nem mulasztották el dicsbeszédet tartani neki itteni munkálkodása fölött, és ama dicsérettől áradozó publicistikai ömlengés, melylyel Kossuth Lajos, soha sem fu­karkodott, ha erre alkalom kínálkozott, benne már fölébresz­tett becsvágyat még csak fokozni volt képes. Hát még aztán, midőn későbben valóságos technikai eredményeket mutatott föl a gyár, s' az antik jellegű edények művészies utánzatáért oly kiváló szaktekintélyek is, mint megboldogult Metternich herczeg, Humboldt Sándor, báró Baumgartner, báró Haecke­ren, a hírneves gyűjtők és régészek: Adamberger, Calvani, Pickert és mások, továbbá oly tekintélyes műbírálók, mint Eitelberger tanár, D o r Falcke, Nendtvich Károly, s' végül Zichy Edmond, Waldstein János, Eszterházy Mór grófok stbiek gyakran a túlontúl elhalmozták elismerésük, sőt elra­gadtatásuk nyilatkozataival, - atyánk önmaga és sajátképeni, eredeti hivatása iránt zavarba kezdett jönni. A képzelt művész 285

Next

/
Oldalképek
Tartalom