Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
MOLNÁR LÁSZLÓ: A herendi porcelángyár az 1873-as bécsi világkiállítás idején
gyobb tekintélye" egy 1857-ben ide intézett elismerő levelében a gyár művei felett a legnagyobb dicsérettel nyilatkozott. Az 1855-ki párizsi világkiállításon az itteni utánzó művészet minden faja és pedig gazdagabb gyűjteményben volt már képviselve, melyek jobbadán ódon jelleggel bírtak, nagy feltűnést okozván s' melyek con amore nem sokára meg is vásároltattak, és pedig nagyobb részt Rothschild báró és Brouckére Ur, a híres brüsseli gyűjtő által, a gyár egyúttal az I-ő osztályú éremmel lett kitüntetve. Még fényesebb eredményt vívott ki a gyár az 1862-i londoni világkiállításon, a mennyiben az ottani kereskedelmi világ erősen érdeklődni kezdett gyártmányaink iránt és összeköttetésbe lépett velünk, mely ha csak némileg gyakorlatiasan kizsákmányoltatik általunk a legnagyobb mérveket ölthette volna. Mr. Blackhead, Baltimoreból, ki az európai kézműipar - czikkek egyik legjelentékenyebb vevője volt amerika számára, ajánlatot tett a gyárnak, mely szerint bizonyos különlegességek rendes megvételére kötelezte magát évenként mintegy 20-25 000 dollár értékig, a legkedvezőbb feltételek alatt. Az okok melyek miatt e kedvező ajánlat nem lett elfogadva, a következő fejezetek tartalmából fognak kitűnni. Anyagilag fényessé a gyár számára az 1867-ki párizsi világkiállítás alakult, minthogy oda szállított árucikkeinkért (: melyek között Eugenia császárné, Teck. Cambridge hercegnő, a Rothschild család és többek megrendelései voltak:) majdnem 100 000 franknyi bevételünk volt, amely még jelentékenyebb is lehetett volna, ha az árak nem lettek volna roppantul felcsigázva. Ugyanez a körülmény volt oka annak is, hogy az 1863-ki bécsi világkiállításon gyártmányainknak aránylag csekély kelete volt, mert a beütött pénzválság daczára is kielégítő eredményhez jutottunk volna, ha a venni szándékozó angolokat és amerikaiakat a rendkívül magas árak vissza nem ijesztik vala. Fölemlítést érdemel itt még az is, hogy eddig elé a gyár állandó vevői sorába tartoztak, a legmagasabb cs. és kir. udvaron kívül, Ausztria-Magyarország főrangú nemessége, a külföldi udvarok majdnem valamennyi Bécsben lakó követségei, s' a külföld, nevezetesen Angol- és Oroszország több főrangú családja. Hazánkban pedig nevezetesen: Eszterházy herczeg, a gróf Károlyi, Batthyányi, Zichy, Eszterházy, Szapáry, Hunyady, Széchenyi, Cziráky, Waldstein, Festetics, Erdődy, Wenckheim, Teleki, Csekonics, Pálffy, Nádasdy, s'tbbi családok, továbbá Aczél, Blaskovich, Jankovich ő méltóságaik és még több más, kik az említett genrekbőli szükségleteiket rendesen ezen gyárból rendelték meg. II. A gyár eddigi üzleti ügyviteléről Ha az ember a gyár, ismeretes tényeken alapuló történetét végig olvassa, a legnagyobb ámulatba kell, hogy a vüágot ejtse a miatt, mivel megfejthetetlen és a legnagyobb mérvben feltűnő marad előtte a kérdés: miképen eshetik az meg, hogy egy vállalat, mely oly szokatlanul nagyszerű műipari és erkölcsi eredményeket képes felmutatni, - mint kevés ipar-vállalat a monarchiában, - mégis az anyagi eredményben oly messzire elmaradt emezekétől, miszerint elvégre a gyár még csődbe is kerülhetett? S' mégis szabatos összefüggésben állnak egymással ezen a külvilágra nézve talányos jelenségnél nyüvánvaló ellentétek. Nekünk ugyan, kik a gyár tulajdonosának és főnökének fiai vagyunk, kik alapítása óta, kora ifjúságunktól fogva egymás után cselekvő résztvettünk benne és következésképpen ügyviteli viszonyaiba oly alaposan be vagyunk avatva mint senki más, minden esetre szükségképpen nehezen esik már amaz önmérséklés miatt is, melyet a szülők és gyermekeik közötti praejudicáló módon kényes viszony szab elénk kötelességül, - amaz üzleti monstruositásnak okát megmagyarázni. Azonban, valamint az orvos előtt, kitől az ember gyógyulását reméli, a beteges tünetek legparányibb részletét sem szabad elhallgatnia, úgy a jelen esetben is szükségképen kívánatos, habár a kíméletes üledelem szabta korlátok között is, tétova nélkül leleplezni az itt rendszerességgel elkövetett hi11. ábra. Teapalack „Gödöllő" mintával, kék címeres jeggyel. VBM 57.316. Abb. 11. Teekanne mit „Gödöllő"-Muster und blauem Wappenzeichen. VBM 57.316. bákat és ballépéseket, melyek ama pénzügyi sikertelenséget okozták. Mióta atyánk az ipar terére lépett, vörös fonálként húzódik keresztül működésén, ama végzetes benyomás, melyet reá, a buzdítás és fölserkentés nemes szándékából, illetékes tekintélyek általnyújtott, hízelgő elismerésének bizonyítékai és az ezekre következő hivatalos kitüntetések gyakoroltak. Már a megboldogult József nádor és a szintén megboldogult primás: Kopácsy nem mulasztották el dicsbeszédet tartani neki itteni munkálkodása fölött, és ama dicsérettől áradozó publicistikai ömlengés, melylyel Kossuth Lajos, soha sem fukarkodott, ha erre alkalom kínálkozott, benne már fölébresztett becsvágyat még csak fokozni volt képes. Hát még aztán, midőn későbben valóságos technikai eredményeket mutatott föl a gyár, s' az antik jellegű edények művészies utánzatáért oly kiváló szaktekintélyek is, mint megboldogult Metternich herczeg, Humboldt Sándor, báró Baumgartner, báró Haeckeren, a hírneves gyűjtők és régészek: Adamberger, Calvani, Pickert és mások, továbbá oly tekintélyes műbírálók, mint Eitelberger tanár, D o r Falcke, Nendtvich Károly, s' végül Zichy Edmond, Waldstein János, Eszterházy Mór grófok stbiek gyakran a túlontúl elhalmozták elismerésük, sőt elragadtatásuk nyilatkozataival, - atyánk önmaga és sajátképeni, eredeti hivatása iránt zavarba kezdett jönni. A képzelt művész 285
