Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

MOLNÁR LÁSZLÓ: A herendi porcelángyár az 1873-as bécsi világkiállítás idején

büszke követelései az egyszerű gyárnak polgárias igényeivel összeütközésbe jöttek, holott különben higgadt, okszerű el­járással, mind a két működési irányzat, igen jól megférhetett volna egymás mellett. És hogy már e lélektani bonezolat tel­jes is legyen, még egy másik szerfölött kellemetlen mozzana­tot is fel kell említenünk, mely a természetnek egy kiáltó ellenmondását rejti magában. Az egyes, magános ember, ha anyagüag, független, féktelenül s' kénye-kedve szerint követ­heti hajlamait és ízlése irányát. Bár mi legyen is annak a mit tesz vagy nem tesz a végeredménye, arról ő senki másnak nem csak önmagának tartozik számot adni. De nyilvánvaló, hogy egészen másképen áll a dolog azon esetben, ha - mint itt - a vállalattal még más existenciák java-baja áll a legszorosabb kapcsolatban, ekkor már parancsoló kötelesség, az üyetén vi­szonyból természetszerűleg folyó követelményeket és feltéte­leket, a mint illik, számba venni. Igaz ugyan, midőn atyánk — ez előtt 35 évvel - a herendi gyárat alapította, már említett s' akkor is már nős legöregebb fivérünk kivételével, valamennyien még igen fiatalok voltunk, s' úgy szólván a tanodából vitt minket egymás után a gyárba, hogy kizárólag itt foglalkoztassa őket. Idővel azonban meg­annyi család lett belőlünk, melyek minden tagját és magán­vagy onát (: mely a családfők nejeinek hozományából állott :) elve volt vaskövetkezetességei a vállalat körébe vonni, anélkül azonban, hogy másfelől megfelelő aequiválenst nyújtott volna - mint például az lett volna, ha őket a nyüvános czégbe fölveendette, - vagy pedig egyáltalában ama szabad és önálló mozgást és ama befolyást engedte volna meg nekik, a mint ez működésük értelmiségi jelleménél fogva várható lett és ami a gyár virágzásának is érdekében állott volna, holott éppen a fiúk voltak azok,** kiknek hű és szorgalmas kezei - ha köz­vetve bár - mindazon szép és nagy műveket létrehozták, me­lyek a világ bámulatát kiérdemelték. így aztán felfogható, sőt majdnem önként értetődik, hogy üyetén abnormis viszonyok között csak ellentmondások és a legéletbevágóbb kérdésekre nézve, szükségképen csak véle­ménykülönbségek származhattak az atya és fiai között. Míg mi fitestvérek, a gyár nem lankadó tevékenységünknek kö­szönhető hírnevét, mindenütt kedvelt áruczikkeink gyors for­galma által óhajtottuk volna gyakorlatüag értékesíteni, atyánk mindig csak az ő legsajátabb különérdekét tartá szem előtt, mely műremekek létrehozásában s' más ülyetén mű­szaki munkálatok keresztülvitelében állott, melyeket elvégre a múzeumoknak ajándékozott, vagy pedig nagy titokszerűség­gel elzárt a vüág elől, nehogy meglássa és netalán még meg is vegye valaki. Ilyen ügykezelési rendszer mellett Hogyan is történhetett volna másként, mint a fenálló tár­sadalmi intézmények következetes figyelembe nem vételével, és a rendelkezés alatt lévő erők helytelen alkalmazásával, hogy a leghivatottabb tehetség is kénytelen volt megbénulni! És ebben rejlik épen ama kérdés megoldásának kulcsa, hogy miképen eshetett meg, miszerint a vüághírű herendi por­cellángyár csőd alá jutott. III. Azon módok és eszközökről, melyek alkalmazásával a vál­lalatok hasznossá és gyümölcsözővé volna alakítható. Ha tekintetbe vesszük a tényt, hogy a herendi porcellán­gyár, melynek hírneve átlépte az óczeánt, az antik fajok után­zatában a maga nemében páratlan ügyességet fejt ki, - hogy tehát ha tevékenységének lendületet ad, már csak ezen irány­ban eddig tanúsított képessége folytán is a szélrózsa minden irányából érkező megrendelésekkel el lenne halmozva, ha to­vábbá a gyár többévi tapasztalatok nyomán, ama különleges­ségeket is mívelni fogja, melyek elkészítésébe a tanultabb munkások már be vannak gyakorolva s' melyek a legnagyobb mennyiségben is folytonos keletnek örvendenének különösen az éjszak-európai országokban, így Orosz és Angolországok­ban, és Amerikára nézve is állandó s' a legjobb értelembe vett kiviteli czikkeket képezhetnének, - úgy másfelől az is kétség­telen, miszerint egy gazdagon jutalmazó gyári tevékenység létesítésére egyáltalán véve nem kellene más remedium, mint az, hogy a föntebb előadott sajnos hibák és balintézkedések, melyek itten el lettek követve, egyszerűen kikerültessenek és az előbbivel épen ellentétes rendszer inauguráltassék. Ha a gyár mostani berendezés mellett (: mely eshetőleg tetszés szerinti kiterjedést ölthet :) csak jelenlegi -tíz- ko­rongja hozatik is teljes erővel forgásba, ama keresett áruczik­kekből annyit mégis elő lehet állítani, a mennyi hetenként 2000, vagyis évenként 100 000 frt. értéknek felelne meg. Föl­téve már, hogy az árak a legszélső határig leszállítatnának is, mégis fennmaradna még legalább 50%ja nyereségnek, ha az eddigi viszonyokat vesszük is zsinórmértékül, habár bizonyos esetekben több száz perczentes nyereség is kikerült. Ha a gyár csak öt évig (: mely idő alatt javításokra alig kellene figyelem­re méltó összeget költeni :) a már többször jelzett okszerű rendszer keretében működik, egyúttal tulajdonképpeni hiva­tásának és a hozzá kötött igényeknek is megfelelvén, - amaz időszak leforgása alatt eshetőleg még előbb is teljesen rendbe hozhatná pénzügyeit és üzleti viszonyait. Üzleti tőkének e czélra 50 000 frt. tökéletesen elég volna, melyet kívánatos volna vagy előlegképen vagy az üzletbeni részvétel útján előteremteni. Eme loyalis előadásunk alapján bizalomteljesen fordulunk tisztelt barátainkhoz és ezen vállalat hazafias jóakaróihoz, azon szüárd reményben, hogy úgy üzleti opportunitás szem­pontjából, mint eme messzeterjedő dicsőséges hírnévvel bíró intézet fentartása érdekében, a haza számára, - az Önök tényleges részvétele által lehetővé válik nekünk, hogy műkö­désünket, melynek egész múltunk szentelve volt, - sikeresen folytatni képesek legyünk. 1875 ki február hó 2 á" Aláírták: Fischer Leo, Sámuel, Géza, Vümos és Béla. 286

Next

/
Oldalképek
Tartalom