Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

MOLNÁR LÁSZLÓ: A herendi porcelángyár az 1873-as bécsi világkiállítás idején

jelentés további részében konkrétan is utalt a herendi gyár tevékenységére. „A magyarországi porcelángyártás mennyiségére nézve nagyon jelentéktelen, noha a herendi porcelángyár műképességének magas foka által világhírre vergődött és gyártmányai, különösen majd minden stílű utánzatai, külföldön is kedveltek."

9 Ilyen külső körülmények között és szerteágazó összefüggések felfedezésével közelíthetjük meg az üzem tevékenységét az 1870-es esztendők első felében, amelynek fordulópontját, kiemelkedő eseményét jelentette az 1873-ban megszervezett bécsi világkiállítás. A birodalom fővárosában rendezendő tárlaton a herendi részvételt a már hetvenedik életévét is jóval túlhaladó Fischer Móricz maga készítette elő. III. A XIX. század második felétől kezdődően rendezett világkiállítások, elsősorban az angol és a francia politika és ipari versengés reprezentatív megnyilvánulásai voltak. A két nagyhatalom nemcsak ilyen vonatkozásban állt szemben egymással, hanem abban a viszonylatban is, amely európai kapcsolataikat befolyásolta, végül is meghatározta. A nyugat-európai fejlődés és a közép-európai ausztriai birodalom elmaradottsága közötti ellentét egyre élesebben jutott kifejezésre. Míg az előzők a termelés fokozásával és piacok szervezésével keresték a behatolást és uralmuk kiterjesztését más országokra, addig a bécsi udvar a kisebb-nagyobb területszerzésekkel a soknépű birodalom egyensúly helyzetének fenntartására törekedett. Ennek és a nyugati nagyhatalmi politikai felzárkózásnak az indítéka az 1873-as bécsi világkiállítás megrendezése, amely az ilyen tárlatok sorában a hatodik. Méretének nagysága és az a tény, hogy I. Ferenc József negyedszázados uralkodói jubileumával is egybeesett, inkább a soknemzetiségű birodalom reprezentatív seregszemléje, mint fejlett iparának bemutatója. Mindezt még az is tetézte, hogy a tárlat közepette jelentkezett a világgazdasági válság, amely nemcsak a birodalmat és annak fejletlen iparát érintette erősen, hanem az egész kontinensre és a tengerentúlra is kihatott. A kiállításon természetesen a magyarországi fejlődés eredményei is bemutatásra kerültek. Ebben az iparművészet, különösen annak kézműjellegű területei szerepeltek elsősorban, de képviseltették magukat a manufaktúrák és gyárak, közöttük a Herendi Porcelángyár és Zsolnay Vilmos pécsi üzeme is. A számos kitüntetés, nemesség és rendjel birtokosa, akkor már farkasházi Fischer életét ezek a momentumok kísérték, ezek az események teljesen elfeledtették vele, hogy a Herendi Porcelángyár tulajdonosaként eltöltött több mint három évtized alatt teljesen megváltozott körülötte a világ. A gazdasági életben uralkodó termelési forma lett a kapitalisztikus és annak a korban megfelelő magántulajdonú vállalkozást felváltó részvénytársasági forma. A feudális arisztokrácia igényei ízlésbeli változáson mentek keresztül, és felvették a nyugati hatásra kialakult, részben importált 1. ábra. Meisseni eredetű csokormintás tányér, kék címeres jeggyel 1847-ből. VBM 57.184.1. Abb. 1. Teller mit Blumenstraussmuster Meissner Herkunft, mit blauem Wappenzeichen, aus dem Jahre 1874. VBM 57.184.1. „nagypolgári" ízlést, amely kevésbé kedvezett a feudális jellegű iparművészetnek, a kései rokokót idéző porcelánművészetnek. Herenden bár mindvégig készítették a klasszikus meisseni és keleti, majd bécsi formákat és dekorokat, de a mennyiségi termelés meg sem közelítette a valóságos igényt. Az uralkodóvá váló kapitalisztikus tömeg-termelési programmal szemben Herend minden vonatkozásban csak válságba kerülhetett. Ebben a helyzetben ismételten létkérdéssé vált a bécsi kiállításon való részvétel, valamint az a mindig várt, de soha meg nem valósult elképzelés, hogy majd a világkiállítás sikere fellendíti a gazdasági nehézséggel küzdő családi vállalkozást. Erre a tárlatra is már csak úgy volt képes Fischer felkészülni, hogy az uralkodó, kölcsön és segélykérelmeire egy nagyobb megrendelést adott a budai várpalota és a gödöllői kastély porcelánkészleteinek és felszerelésének elkészítésére. A kapott 30 000 forintos megrendelés Herenden az évi termelés felének tekinthető. A nagy pompával megrendezett és propagandával megnyitott kiállítás azonban egy időre elterelte a figyelmet a nehézségekről a herendi üzemben is. A bécsi császári manufaktúra közel egy évtizede ekkor már megszüntette termelését. A sok vonásában hasonló porcelánművészeti telepet ugyanúgy nem korszerűsítették az évtizedek során, mint ahogyan a herendit sem, szemben a csehországi, vagy németországi gyárakkal, ahol mindenütt már korábban áttértek a korszerűbb tömegtermelésre, amelynek jelentős tényezője a szénfűtésű kemencék alkalmazása, a különböző mechanikai eszközökkel végzett díszítés, 275