Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
MOLNÁR LÁSZLÓ: A herendi porcelángyár az 1873-as bécsi világkiállítás idején
2. ábra. Meisseni eredetű csokormintás tányér, kék címeres jeggyel 1847-ből. VBM 57.184.3. Abb. 2. Teller mit Blumenstraussmuster Meissner Herkunft, mit blauem Wappenzeichen, aus dem Jahx 1874. VBM 57.184.3. matricák, sablonok, levonóképek stb. széles körű elterjedése. Ilyen újítások sem az említett bécsi, de még kevésbé a herendi gyártásban számításba sem jöhettek. A tárlaton valamennyi birodalmon belüli és európai porcelángyár között egyedül Herend képviselte a XVIII. századi klasszikus stílusjegyében készített tárgyaival a porcelánművészetet. A más gyárak által bemutatott porcelánok természetesen iparművészeti értékűek voltak, hiszen a technikai és technológiai fejlődés, a gyártás magas szintje olyan tényezők, amelyek nem ellentétesek, hanem éppen pozitív irányban hatóak lehetnek az iparművészet fejlődésére. A nagyszabású bécsi világkiállításon kereken 53 000 kiállító vett részt. A hatalmas szám természetesen magában véve is kifejezője az elmaradottságnak, a kis vállalkozások, a műhelyek, az egyedi kiállítók nagyszámú részvételével. Ebből a hatalmas számból az ausztriai rész (Csehországgal együtt) 9108, a magyarországi résztvevők száma pedig 3100, többségük mezőgazdasági vagy az említett kisipari vállalkozók sorából került ki, az akkori Magyarország és a hozzátartozó területekről. Ez a közép-dél-kelet európai rendezvény lehetőséget teremtett arra, hogy még az ausztriai birodalomnál is elmaradottabb országok is nagyobb mértékben képviseltessék magukat. Ilyen volt például a cári Oroszország 1500, és a török birodalom 1890 kiállítója, amely számottevő akkor, ha az 1216-os angol részvétellel hasonlítjuk össze, amelyben a gyarmatok is szerepeltek. 1 0 Talán érdeklődésre számot tartó az az adat, amely a látogatókat veszi számba. Bécsben összesen 7,25 millióan tekintették meg a tárlatot, míg hat évvel korábban Párizsban 15 millió látogatója volt a hasonló rendezvényeknek. A bécsi kiállítás egésze már belső ellentmondásokat hordozott magában. A tárlat a nemzetközi rendezvények eredeti célkitűzésétől egyre inkább eltávolodást mutatott, az egyetemes fejlődés eredményeinek bemutatása helyett, az idegenforgalom és politikai propaganda célkitűzéseinek szolgálatában állott. A későbbiekre, de különösen az 1900-as párizsira vonatkoztatható ez méginkább, ahol plasztikus formában jelentkeztek ezek a vonások. Párizs zárja le a kiállítások fejlődéstörténetének első félévszázados korszakát, amelyben a bécsi tárlat eltérést jelentett az 185l-es londoni kiállítás alapkon cepciój ától. A IX. csoportban a hazai kiállítók kerámia és üvegipart képviseltek: Zsolnay Vilmos — Pécs Fischer Ignác — Pest Fischer Móricz v. Farkasházi — Herend Andrik S. — Tamásfalva - kályha Borzy Márton — Mezőtúr — agyagáru Kerekes András — kályha Kovács János — Mezőtúr — agyagárú Lukács Dezső — Nádudvar — kannák, tálak Rusch Mihály - Csíkszereda - agyagedények. 11 Minden különösebb értékelés, vagy megjegyzés nélkül szemléletes bizonyíték a fentiekkel kapcsolatban, a magyarországi kisipari fejlődésről. A monarchián belül levő társországok részvételére nem vonatkoztatható az, ami megmutatkozott például abban, hogy a nagymúltú és méltán világhíres berlini gyár távol maradt a kiállításról. Az sem feltűnő, már éppen a korábbi megállapításainkra hivatkozva, hogy a berlininél is jelentősebb meisseni gyár, csak a folyamatosan gyártott porcelánokat mutatta be, és semmi különlegessel (művészeti, technikai) nem lepte meg sem a szakembereket, sem a közönséget. 1 2 A nemzetközi érdeklődés a porcelángyárak részéről, a fenti megjegyzések ellenére is jelentős. Éppen Herend értékeléséhez szükséges az elismerések és díjak áttekintése, amelyek ugyan a világkiállítások esetében természetszerűen nem mentesek a különböző politikai, gazdasági és kulturális szempontoktól. Ezért is figyelmet érdemlő, hogy a nemzetközi zsűri „Ehren diplom"-ját kapta a firenzei Ginori, a Hache Ad. et. Pepin Lehalleur Párizs, az angliai Minton et Co. és a Worchester, a japán Arita, a francia Sévres, Szentpétervár-i és a Meissen-i. „Medaillen"-t kapott a haladásért, a jó ízlésért Fischer Móricz „Imitation älteres Porzellanarten decorirtes Porzellan und Herstellung grosser Stücke." 1 3 Természetes, hogy még a fischeri elismerésnél is voltak szerényebbek, pl. a Zsolnay-gyárnak, a koppenhágainak, a klösterleinek, vagy a pesti Fischer Ignácnak. A nemzetközi tárlatok kitüntető és díjazó gyakorlata volt, hogy a lehetőséghez mérten minden résztvevő valamilyen formában elismeréshez jusson. A herendi elismerés a monarchián belül kétséget kizáróan a legnagyobb, hiszen a bécsi gyár már nem vehetett részt 276
