Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
HAJNÓCZI GÁBOR: Adalékok a zirci apátság könyv- és műgyűjtő tevékenységének történetéhez a XVIII. század végén
Az eredeti nevén Johann Paul Friedrich Richter kevés elméleti témájú műve közül való. A mű teljes esztétikai rendszer igényével készült. Az első kötet nyolc fejezetben (ezeket a szerző „Programm"-nak nevezi) a költészetről általában, a zseniről, a görög, avagy a szemléletes költészetről (plastische Dichtkunst) és a romantikus költészetről szól. Ez utóbbi rész 25. §-ában a „romantika példáit" sorolja fel. A romantika kérdésének e részletes tárgyalása után a komikum, a humoros költészet, végül a költői műfajok elemzése következik. A második kötet „Programm"-jai a költői eszközökről írt hosszú fejezettel kezdődik (IX). Ebben többek között az allegória, a szójáték stb. lényegével, szabályaival foglalkozik. Rövidebb fejezetekben írja le a jellemeket és a drámai- és eposzi történetbonyolítás rendjét (Geschichtfabel). Külön fejezetet szentel a regénynek. A harmadik kötetben három, Leipzigben tartott felolvasás szövege található (Drei Vorlesungen in Leipzig). Az első, „Misericordias-Vorlesung für Stilistiker" cím alatt igen sokféle témát ölel fel („Geist der franzözischen Literatur in Frankreich", „Über die allgemeine deutsche Bibliothek" . . . stb). A második, „Jubilate-Vorlesung für Poetiker", míg a harmadik, „Kantate-Vorlesung über die poetische Poesie" címmel íródott. A mű első kiadása 1804-ben jelent meg. A zirci könyvtárban két példányban is megtalálható volt. Egy, az említett háromkötetes, és egy kétkötetes. 67 Ez arra enged következtetni, hogy igen olvasott mű lehetett. Hogy melyik került előbb a gyűjteménybe, nem tudjuk. Egyikben, az 1815-ös kiadású változatban egy körbélyegző arra utal, hogy 1875-ben már a könyvtárban volt. A stuttgart-türingeni kiadású háromkötetes változat sorsáról még ennyit sem tudunk, a zirci gyűjteménybe kerülésének időpontjára nézve semmi támpontunk nincs. Jelenleg mindkét változat megvan a gyűjteményben. Végül szólnunk kell két művészetelméleti műről. Mindkettő szerzője Ernst Ludwig Rumbenius. Az egyik gyakorlati segédkönyv a rajzolás és festés elsajátításához. 6 8 Az első fejezetben szó van a festészetről általában, valamint szabályokról, amelyek általában ebben a művészeti ágban meghatározók: a) az első alfejezetben (Abtheilung) „Was heisst Malen?" (I), „Über Maierei und Zeichenkunst in Ansehung ihres Unterschiedes und Zusammenhanges" (IV) és hasonló témákat elemez a szerző, b) a második alfejezet tárgyalja a rajztanulás fokozatait (Stufen, welche bei Erlernung der Zeichen- und Mahlerkunst zu beobachten sind"), míg c) a harmadik alfejezet rövid történetét adja a festészetnek és ismertebb festőiskolákról is szól. A könyv második fejezete a rajzolással összefüggő témákkal foglalkozik: a) az első alfejezet a másolás módozatait, a perspektíva szabályait, a másológépet stb. írja le, b) a második alfejezet a rajzpapírok, rajzkréták fajtáit és az azokkal való rajzolás módozatait, majd a ceruzarajzkészítés módjait írja le. A harmadik fejezet a festészettel kapcsolatos tárgyak és anyagok részletes tárgyalása: a) első alfejezete a színekkel foglalkozik, részletesen említve minden egyes színt, szól ezentúl a temperafestésről, az ehhez szükséges víz hőmérsékletről, míg b) a második fejezet a festőszerszámok leírását adja. A könyv negyedik fejezete a vízfestékekkel és festési eljárásokkal foglalkozik. Az igen érdekes, és a maga korában bizonyára igen hasznos könyvecske 1875 előtt került a gyűjteménybe, erre mutat a címoldalon látható évszámos pecsét. Valószínűleg ez is egy szerzetes birtokában volt eredetileg és onnan került a gyűjteménybe. A második Rumbenius-mű is, hasonlóan az előzőhöz, metodikai jellegű, mondhatnánk tankönyv. Témája a pasztell-, miniatúra- és emailfestés technikája. 6 9 Az első fejezet bevezetés a pasztell-festészetbe (miként kell a körvonalat rajzolni, portrét készíteni, az egyes színeket használni stb.). A második fejezet a miniatúrafestés leírását adja (általános észrevételek, utasítások magára a miniatúra-festésre, a testszínekről, miként kell hajat, fehér tollat, gyöngyöt festeni stb.). A harmadik fejezet témája az emailfestészet. Egy általános bevezető ismertetése után kompozíciós kérdésekről, majd az egyes színekről értekezik Rumbenius a már megismert alapossággal. A negyedik fejezet az enkausztikát (Wachsmalerei), az ötödik a freskófestést, míg végül a hatodik az üvegfestést írja le. E második Rumbenius-műnek a címoldalán ugyanaz az 1875-ös bélyegzőlenyomat látható, mint az előző kötetén. Eszerint ebben az évben már ez a könyv is megvolt. Feltételezhetően a.két könyv egyszerre és és azonos körülmények között került a gyűjteménybe. Ezzel lényegében lezártuk a XIX. század második felében, vagy ezután a könyvtárba került régi, értékes művészettörténeti, esztétikai és művészet-elméletiművészetmetodikai művek elemzését. Mint megállapítottuk, a legértékesebb a Du Pérac-mű, amely egyike a könyvtár legrégibb ilyen témájú könyveinek, és gazdag metszetanyagával méltán sorolható a Sandrartenciklopédia, vagy a „Nouveau theatre de la Grande Bretagne..." mellé. A német esztétikai könyvek között Jean Paul esztétikája feltétlenül értékes szellemi kincse volt a gyűjteménynek, mivel a romantika egyik elméleti apológiájának tekinthető. Rumbenius két könyve pedig a gyűjtemény kevés számú festészeti és rajztanítási művei közül való. b) A könyvtár fejlődésének jellege Az elmondottak alapján megállapítható, hogy a ciszterci apátsági könyvtárban a gyűjtési irány a már meglévő állomány gyarapítása volt. Heinrichauból latin és német nyelvű könyvek kerültek Zircre. Ezek többségükben teológiai és filozófiai munkák voltak. A tanítórenddé lett ciszterciek ezt a törzsanyagot magas 198
