Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

HAJNÓCZI GÁBOR: Adalékok a zirci apátság könyv- és műgyűjtő tevékenységének történetéhez a XVIII. század végén

szerzetesrendek művészeti irányzata. A Habsburg­uralkodók, III. Károly és Mária Terézia alig építettek Magyarországon említésre méltó épületet, míg a fő­nemesek és főpapok nagyszabású palotákat, templo­mokat készíttettek, olykor egész barokk városképet alakítottak ki. 1 1 A szerzetesrendek közül az ellen­reformáció és a barokk vezető rendjéé, a jezsuitáké, valamint a ferenceseké és a pálosoké volt a döntő szerep. 1 2 E szerzetesrendek mellett szerényebb, de nem elhanyagolható a bencések és a ciszterciek szere­pe. 1 3 Ez utóbbiak jelentősége azonban csak a XIX. században nő meg, miután visszaszerezték eredeti bir­tokaikat és felépítették a közben egy apátsági infula alatt egyesített rend székhelyét, Zircet. A ciszterci rend a XII. század végén, III. Béla ural­kodása alatt, annak támogatásával telepedett meg Ma­gyarországon. A Zircre jött szerzetesek franciák vol­tak és viszonylag rövid idő alatt felépítették monosto­rukat és a háromhajós, jellegzetesen egyenes szentély­záródású bazilikájukat. 1 4 A monostorhoz tekintélyes birtokok tartoztak: kezdetben csak Veszprém megyé­ben, később Győr és Zala megyében. 1 5 A virágzó monostor valószínűleg belső válság miatt a XIV. szá­zadban lassú hanyatlásnak indult, amelyet elmélyített a kommendátori rendszer. Zirc is világi földbirtokos kezére jutott, aki formailag ugyan belépett a rendbe, életmódja azonban továbbra is világi földesúri volt. A renddel még ez a formai közösség is megszakadt ak­kor, amikor a terület kegyura, Zápolya a protestáns Podmaniczky testvéreknek adományozta Zircet 1538-ban. Ez vezetett az apátsági épületek pusztulásá­hoz, még a törökök bejövetele előtt. A szerzetesek már korábban elhagyták a monostort. Ezzel lényegé­ben lezárult a zirci apátság középkori története. A török kiűzése előtt, már a XVII. század elején jelentkezett az a törekvés, hogy a zirci apátság kerül­jön vissza a ciszterciek birtokába. Közben Miksa csá­szár Thury Györgynek adományozta a birtokokat 1563-ban, azzal a feltétellel, hogy a török kiűzése után azok ismét az apátság tulajdonába kerülnek. A világi birtokosok korszaka 1609-ben zárult le, amikor II. Mátyás Monoszlay Mihály győri kanonoknak ado­mányozta. Ekkor már folytak a ciszterci monostor visszaállítására irányuló tárgyalások, amelyek különö­sen akkor kerültek döntő szakaszba, amikor a citauxi apát az ausztriai Lilienfeld monostorát bízta meg a feladattal. A lilienfeldi apát 1622-ben a királyhoz for­dult, kérve a magyarországi ciszterci rend visszaállítá­sát és Zirc visszaadását a rendnek. A lilienfeldiek igen szívósan küzdöttek a cél eléréséért. Felhasználták az ellenreformáció ideológiáját, a „Regnum Maria­num"-ot: Mária Magyarországát Sz. Bernát patronátu­sába ajánlották, és igyekeztek megnyerni ügyüknek a jezsuiták támogatását. Az egyház és maga a herceg­prímás, Lippay esztergomi érsek is ellenezte a rend visszaállíáítását, mivel félt a többi rend hasonló igé­nyeitől és ennek következtében a katolikus egyházon belüli ellentétektől. A kitartó igyekezet végül siker­rel járt, a király 1660. május 20-án kinevezte az új, magyar zirci apátot. Ezzel a zirci monostor, amely akkor egy romhalmaz volt csupán, visszakerült a rend birtokába és a lilienfeldi apátság fennhatósága alá ke­rült. A lilienfeldi apátság pedig 1699-ben eladta Zircet az akkor még Habsburg területen lévő sziléziai Hein­richau apátságnak. A zirci apátság „heinrichaui korszaka" nem csupán azért jelentős, mert a rend ekkor telepedett vissza Zircre — az első visszatérő szerzetesek épületek hiá­nyában átmenetileg Pápán éltek — hanem azért is, mert a német anyamonostor erősen rányomta bélye­gét a magyar monostor formálódó arculatára. Zircre nem neveztek ki magyar apátot, a heinrichaui apát egyben zirci apát is volt, és ez a helyzet fennmaradt több mint egy évszázadon keresztül. A falu és az apátság újjáépítése tulajdonképpen csak a Rákóczi-szabadságharc után indult meg, mivel az előzőleg felépített házak és egy kápolna a harcok során elpusztultak. Először tehát egy átmeneti szállás­helynek szánt épület készült el, és ebbe költöztek az első Sziléziából jött szerzetesek. A szerzetesekkel po­rosz telepes családok is jöttek és telepedtek meg Zircen. A monostort 1727-ben kezdték építeni, miután a heinrichaui apát kijelölte a megépítendő épületegyüt­tes helyét. A terveket Wittwer Márton karmelita épí­tész készítette és az apát 1726-ban el is fogadta azo­kat. 1 6 Az építkezés gyors ütemben haladt, így az egyemeletes, négyszög alakú monostorépület 1732-re elkészült. 1 7 A monostor befejezése után hozzákezd­tek a templom építéséhez, amelynek alapjait 1738­ban rakták le. Az építkezéshez felhasználták a közép­kori bazilika nemes kőanyagát is, a még meglévő ro­mokat felrobbantották. A templomnak először a szentélye készült el, és ekkor megszüntették a monos­torban létesített kápolnát. A szentélyt a még épülő­ben lévő részektől elválasztották és használni kezdték. Az elkészült boltozati részeket Wagenmeister József, pesti festő freskókkal díszítette. 1 8 A teljes épület 1752-re készült el, ekkor avatta fel és szentelte be Padányi Bíró Márton veszprémi püspök. A templom berendezései, az orgona, a főoltár és a többi, művészi fafaragással készült részlet csak később készült el. A templomon a XIX. században már csak kisebb jelen­tőségű, főleg technikai változtatásokat eszközöltek. Más a helyzet a monostorépület esetében, amelyet a XIX. század során többször átépítettek, és ezek közül főként Villax Ferdinánd apátsága alatti nagyszabású építkezések a legfontosabbak, a század második felé­ben. így az eredetileg jellegtelen, szürke épület a templom művészi ízléssel formált homlokzatához méltó, pompás kiképzést nyert. Amíg Zirc Heinrichauhoz tartozott, kilenc apátja volt a monostornak, ezek kivétel nélkül németek vol­tak. Az apát magyar állampolgárságot, indigenátust kapott és részt vett az országgyűlésen. 1 9 Poroszország és a Habsburg-birodalom háborúi Zircen is éreztették hatásukat, a bécsi udvar 1779-ben megtiltotta, hogy külföldre pénzt adjon ki a magyar apátság, és meg­hagyta, hogy számadásait a kamarához terjessze fel. 2 0 190

Next

/
Oldalképek
Tartalom